Tonino Delli Colli halálával egy igazi legenda távozott közülünk, aki az olasz és a nemzetközi filmművészet legjelesebbjeivel dolgozott együtt. Első filmjének rendezője épp a magyar születésű Ladislao Kish volt. Delli Colli a neves komikus, Totó több alkotásának volt az operatőre, de a 60-as évektől lett nemzetközileg elismert művész. Köszönhető ez elsősorban Pier Paolo Pasolini műveinek: az elsőtől (A CSÓRÓ, 1961) az utolsóig (SALO, 1975) szinte mindegyik Pasolini-filmnek ő volt az operatőre, s csak időnként adta át helyét a szintén kitűnő Giuseppe Ruzzolininek. A CSÓRÓ fekete-fehér naturalista képsorain át a SALO színes, nem kevésbé naturalista világáig igen széles skálán mozgott Delli Colli képalkotói fantáziája. Nem iparos volt, hanem alkotótárs, akinek ötleteire a rendezők mindig is fogékonyak voltak. Sergio Leone is őt választotta híres westernjeihez (A JÓ, A ROSSZ ÉS A CSÚF, VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT), de szinte törvényszerű volt, hogy Pasolini pártfogoltja, Sergio Citti is vele dolgozzon (BŰNÖS TÖRTÉNETEK, A KABIN). Ő irányította Louis Malle híres-hírhedt LACOMBE LUCIEN (1974) című alkotásának felvételeit, s a filmtörténet utolérhetetlen mágusa, Federico Fellini is alkotótársául fogadta (GINGER ÉS FRED, INTERJÚ, A HOLD HANGJAI). Sokoldalúságára jellemző, hogy számos csacska vígjáték mellett olyan művészek bízták rá a kamera kezelését, mint Marco Ferreri (A HÉTKÖZNAPI ŐRÜLET MESÉI, A JÖVŐ A NŐ), Jean-Jacques Annaud (A RÓZSA NEVE) és Roman Polanski (KESERŰ MÉZ, A HALÁL ÉS A LÁNYKA). Méltó búcsú volt szakmájától Roberto Benigni Oscar-díjas drámája, AZ ÉLET SZÉP (1997). Olyan Mestert veszítettünk el személyében, aki szakmáját művészetnek tekintette, s ahhoz méltón dolgozott.