Ezek szerint kamu lenne http://en.mediamass.net/people/bud-spencer/deathhoax.html csakhogy a te linked ma délelőttöt említ...
0
Keresés
Halottaink...
- 4596
- 117
Nem valószínű. Az viszont annál inkább, hogy kamu. Körül néztem pár oldalon és semmi infó róla. De pl. találtam egy olyat, ahol a halálát 2013. február 11-re datálják. Ami érdekes, révén, hogy 10-e van... :D :D
0
- 8977
Meghalt Onedin kapitány, Peter Gilmore:
http://www.origo.hu/teve/20130208-meghalt-onedin-kapitany-peter-gilmore.html
http://www.origo.hu/teve/20130208-meghalt-onedin-kapitany-peter-gilmore.html
0
- 174
Kilencvennyolc esztendősen elhunyt Stuart Freeborn brit maszkmester, akinek a Star Wars-filmek és a 2001 – Űrodüsszeia legendás karaktereit köszönheti a világ.
http://popcorn.blogin.hu/2013/02/07/elhunyt-yoda-apja/
http://popcorn.blogin.hu/2013/02/07/elhunyt-yoda-apja/
0
- 7151
Isten nyugosztalja! Néhai nagymamám nagyon kedvelte őt ebben a sorozatban. Jómagam a FOLYTASSA...-filmek néhány részéből is emlékszem rá, és az sem érdektelen vele kapcsolatban, hogy énekelt is, nem is rosszul.
0
- 1132
81 éves korában elhunyt Peter Gilmore, legemlékezetesebb szerepe az Onedin család beli James Onedin volt.
RIP
RIP
0
- 7151
Hogy az aktmodellek és pornósztárok élete sem csupa csillogás, arra Anneka után két évvel egy friss és ráadásul magyar vonatkozású példa is akad. New York-i lakásán holtan találták a 45 éves Kozma Pétert, aki Árpád Miklós néven évek óta az egyik legismertebb melegpornósnak számított. A hétvégén vetett véget életének: az első hírek még a vasárnapot jelölték meg, de ezt azóta szombatra pontosították. Állítólag hagyott hátra búcsúlevelet. Barátai tudtak arról, hogy nem érzi magát boldognak, de nem hitték, hogy az örökösen mosolygó Péter depressziója oly mértékű, hogy öngyilkossághoz vezet. A néhai sztár sosem titkolta, hogy nemcsak a filmjeiben, de a valóságban is homoszexuális, ámbár a pornózást más kollégáihoz hasonlóan csak a pénzért vállalta. Ebből a pénzből viszont gyakran és szívesen adományozott jótékony célokra, és aktív részt vevője volt a New York-i meleg közösség életének.
A kémikus végzettségű Péter pornókarrierje 1995-ben kezdődött a maga műfajában elismert Kristen Bjorn Magyarországon forgatott filmjeivel: The Vampyre of Budapest, Hungary for Men, Comrades in Arms. Állítólag könnyű volt vele dolgozni, és hamar kialakult a rajongótábora is. Sokat nyomott a latban, hogy számos magyar kollégájával ellentétben nem kedvetlenül és gépiesen viselkedett a kamera előtt. Mindazonáltal bizonyos dolgokat még pénzért sem vállalt, így például az aktusokban a passzív szerepkört. Noha életkora az ő foglalkozásában már öregnek számított, karrierjén ez még nemigen látszott.
S hogy jómagam miért emlékezem meg róla? Nos, néhány éve valamelyik internetes oldalon olvastam egy interjút vele. Megvallom, kaján örömmel kezdtem az olvasásba, hogy bizonyára megint egy üresfejű és ostoba celeb hülyeségein mulathatok majd, ám kiderült, hogy Miklós kifejezetten értelmes és intelligens fickó, akinek nincs szüksége arra, hogy erőltetett szellemességekkel vagy polgárpukkasztásnak szánt, valójában alpárian közönséges beszólásokkal tegye érdekessé magát. Kedvenc filmjei voltak: Disturbia, Grindhuse, A mások élete, Parfüm. Nem ismerem a munkásságát, csupán abban a nagy vihart kavart, amúgy ártalmatlan zenei videoklipben láttam, amelyet a YouTube letiltott. Halálhíre talán azért is érintett mélyebben, mert végső soron az én korosztályomhoz tartozott. Ebben a korban kezd ugyanis az ember egyre gyakrabban visszafelé nézni, és elgondolkodni azon, hogy olyan életút áll-e mögötte, amilyet valaha szeretett volna, és ha nem, akkor vajon miért nem, és lehet-e még ezen változtatni. Úgy tűnik, ő nem tudott, vagy már nem akart.
A kémikus végzettségű Péter pornókarrierje 1995-ben kezdődött a maga műfajában elismert Kristen Bjorn Magyarországon forgatott filmjeivel: The Vampyre of Budapest, Hungary for Men, Comrades in Arms. Állítólag könnyű volt vele dolgozni, és hamar kialakult a rajongótábora is. Sokat nyomott a latban, hogy számos magyar kollégájával ellentétben nem kedvetlenül és gépiesen viselkedett a kamera előtt. Mindazonáltal bizonyos dolgokat még pénzért sem vállalt, így például az aktusokban a passzív szerepkört. Noha életkora az ő foglalkozásában már öregnek számított, karrierjén ez még nemigen látszott.
S hogy jómagam miért emlékezem meg róla? Nos, néhány éve valamelyik internetes oldalon olvastam egy interjút vele. Megvallom, kaján örömmel kezdtem az olvasásba, hogy bizonyára megint egy üresfejű és ostoba celeb hülyeségein mulathatok majd, ám kiderült, hogy Miklós kifejezetten értelmes és intelligens fickó, akinek nincs szüksége arra, hogy erőltetett szellemességekkel vagy polgárpukkasztásnak szánt, valójában alpárian közönséges beszólásokkal tegye érdekessé magát. Kedvenc filmjei voltak: Disturbia, Grindhuse, A mások élete, Parfüm. Nem ismerem a munkásságát, csupán abban a nagy vihart kavart, amúgy ártalmatlan zenei videoklipben láttam, amelyet a YouTube letiltott. Halálhíre talán azért is érintett mélyebben, mert végső soron az én korosztályomhoz tartozott. Ebben a korban kezd ugyanis az ember egyre gyakrabban visszafelé nézni, és elgondolkodni azon, hogy olyan életút áll-e mögötte, amilyet valaha szeretett volna, és ha nem, akkor vajon miért nem, és lehet-e még ezen változtatni. Úgy tűnik, ő nem tudott, vagy már nem akart.
0
- 7151
OFF:
Van néhány, ami szerintem is jól sikerült (esetleg a Macbeth, a Ragyogás, a Pokoli torony vagy a Fellini-Casanova), de a többséget ma már nem így írnám meg, vagy inkább meg se írnám. Némelyikbe azóta beleömlesztettek mindenféle tartalmilag, stilisztikailag oda nem illő dolgot. Például a Sarah Brightmanről szóló életrajzomban szerintem teljesen egyértelmű, hogy honnan kezdődik az a rész, amelyet már egyértelműen nem én írtam. És hogy én hogyan írtam volna meg ugyanazt a passzust, az már a popzenei blogomból derül ki. :))
A mélypontot számomra az jelentette, amikor a James Cameronról szóló szövegem nagy részét kidobták azzal a felkiáltással, hogy máshonnan másoltam. A lelkes kolléga nem nézte meg a dátumokat, amelyekből azonnal kiderül, hogy nem én másoltam, hanem engem másoltak. Valószínűleg az volt a hozzáállása, hogy ha az on-line enciklopédián egy alapos és hosszú szöveg van, amely máshol is megtalálható, akkor tuti, hogy a wikipédiás szerző plagizált.
Egyébként tervezem, hogy az összes filmes témájú wikipédiás szócikkemet nyelvtanilag és tartalmilag felújítom, és közzéteszem a Filmbookon, ahol rajtam kívül senki se tud belekontárkodni. :))
Van néhány, ami szerintem is jól sikerült (esetleg a Macbeth, a Ragyogás, a Pokoli torony vagy a Fellini-Casanova), de a többséget ma már nem így írnám meg, vagy inkább meg se írnám. Némelyikbe azóta beleömlesztettek mindenféle tartalmilag, stilisztikailag oda nem illő dolgot. Például a Sarah Brightmanről szóló életrajzomban szerintem teljesen egyértelmű, hogy honnan kezdődik az a rész, amelyet már egyértelműen nem én írtam. És hogy én hogyan írtam volna meg ugyanazt a passzust, az már a popzenei blogomból derül ki. :))
A mélypontot számomra az jelentette, amikor a James Cameronról szóló szövegem nagy részét kidobták azzal a felkiáltással, hogy máshonnan másoltam. A lelkes kolléga nem nézte meg a dátumokat, amelyekből azonnal kiderül, hogy nem én másoltam, hanem engem másoltak. Valószínűleg az volt a hozzáállása, hogy ha az on-line enciklopédián egy alapos és hosszú szöveg van, amely máshol is megtalálható, akkor tuti, hogy a wikipédiás szerző plagizált.
Egyébként tervezem, hogy az összes filmes témájú wikipédiás szócikkemet nyelvtanilag és tartalmilag felújítom, és közzéteszem a Filmbookon, ahol rajtam kívül senki se tud belekontárkodni. :))
0
- 4078
Miért nem szép emlék? Már szinte ráismerek az írásaidra :) Jó őket olvasni. Főleg, mert ha Te nem írtad volna meg, más sem tette volna, pláne ilyen minőségben.
0
- 7151
Már nem wikipédiázom, nem szép emléke az on-line életemnek. :))
Amit ott műveltem, azt folytatom a popzenei és a Pasolini-blogomban, meg a Filmbookon, de Anneka nekrológja egyik blog profiljába sem illett.
Amit ott műveltem, azt folytatom a popzenei és a Pasolini-blogomban, meg a Filmbookon, de Anneka nekrológja egyik blog profiljába sem illett.
0
- 4078
Ezt a minőségi írásodat remélem a wikipediára is feltöltöd :) Már ha szoktál még oda írogatni.
0
- 7151
Hiába az internet, amely által elvileg naprakész lehet az ember a nagyvilág híreiből, én mégis csak most értesültem arról, hogy két éve (!!), 2011. január 4-én rejtélyes körülmények között elhunyt Anneka Di Lorenzo volt Penthouse-modell, aki a CALIGULA (1979) című hírhedt botrányfilmben Messalinát személyesítette meg. Mentségemre legyen mondva, hogy halálának hírét is csak hónapokkal később hozták nyilvánosságra. Ki is volt ez a hölgy, aki kétes előélete ellenére is szebb véget érdemelt volna a Sorstól, mint ami megadatott neki?
Az olasz–norvég származású Anneka 1952. szeptember 6-án született az Egyesült Államokban, a Minnesota állambeli St. Paulban. Eredeti neve: Marjorie Lee Thoreson. Szülei: Leroy és Patricia Thoreson. Három lánytestvére volt (egy nővére és két húga): Barbara Zezza, Jodi Servin és Susan Marie Thoreson. A szülők 1967-ben elváltak. Anneka ekkor félbehagyta főiskolai tanulmányait, és Los Angelesbe költözött. Dolgozott recepciósként, pincérnőként és topless táncosnőként, közben színészetet tanult, és szépségversenyeken indult. Vonzó külsejére az erotikus ipar képviselői figyeltek fel a leghamarabb. A Penthouse szexmagazin 1973. szeptemberi számának már Anneka volt a sztárja, decemberben pedig ő került a Viva magazin címlapjára. A következő évben három filmben is domborított, de sem a The Centerfold Girls című thriller, sem az Act of Vengeance című bűnügyi dráma, sem a Mama s Dirty Girls (még egy thriller) nem váltotta meg a filmvilágot. Az aktmodellkedés viszont egyre jobban ment: a Penthouse 1975. októberi számában közölt fotóiért (a címlapra is az ő képe került) Anneka megkapta a „Pet of the Year” címet, amely főleg a kebelbarátok körében igen rangos ajánlólevél. Ezt követően országos turnésorozaton vett részt, melynek keretében kórházban ápolt háborús veteránokat is felkeresett. 1976-ban a Penthouse égisze alatt kezdték forgatni a Caligula című filmet Tinto Brass rendezésében. A szex- és pornójelenetekben bővelkedő alkotásban Bob Guccione, a Penthouse tulajdonosa fontos szerepet szánt magazinja modelljeinek is, de nem mindegyik hölgy vállalta a filmezést. Anneka igent mondott. Messalinát játszotta, a későbbi Claudius császár (harmadik) feleségét. Leghíresebb jelenete az az igen explicit leszbikus nyalakodás, amelyet egy másik Penthouse-modellel, Lori Wagnerral prezentált. Lori személyesítette meg Agrippinát, aki a valóságban szintén Claudius (negyedik) neje volt. Hogy egyik hölgy sem leszbikus, inkább nimfomán hajlamairól vált hírhedtté a történelemben, az Guccionét egy cseppet sem zavarta. Mindazonáltal a jelenetet számos országban kivágatta vagy megrövidítette a cenzúra, de az olaszországi „hivatalos” verziókból is előszeretettel kihagyták.
A Caligula szakmailag totális bukás volt, egyike azon kevés filmnek, amelye a hírhedt kritikus, Roger Ebert egyetlen csillagot sem adott. Anyagilag azonban nem volt ráfizetéses, nyilván ennek köszönhető, hogy sem a VHS-, sem a DVD-, sem a Blu-Ray-korszakban nem kellett sokat várni a megjelenésére. A filmhez számos peres ügy is kapcsolódik, az egyiket Anneka indította Guccione ellen. Arra hivatkozott, hogy a filmbe utólag beillesztett pornójelenetek a pornográfiával hozták összefüggésbe a személyét, és ennek köszönhető, hogy színésznői karrierje megfeneklett. Az internetes források eltérőek a per kimenetelét illetően. Egyes források szerint csupán pár dollár fájdalomdíjat ítéltek meg neki. Más források úgy tudják, hogy 60 ezer dollár kártérítést kapott, ami mellé még négymillió dollár fájdalomdíjat ítéltek meg. Guccione fellebbezett, és a négymilliót végül nem kellett kifizetnie. Mivel a modell szexuális zaklatással is vádolta egykori mentorát, Guccione a maga módján vágott vissza: a Penthouse 1991. februári száma újra leközölte Anneka és Lori híres leszbikus jelenetének legsikamlósabb pillanatképeit. Ami a művésznő félresikerült karrierjét illeti: Lorival újra eljátszották híres szerepüket a Messalina! Messalina! (1977) című filmben is, melyet a Caligula díszletei között forgattak, ám a szuperprodukció körüli botrányok miatt hamarabb került a közönség elé. Anneka utolsó filmszerepe Brian De Palma kiváló thrillere, a Gyilkossághoz öltözve (1980) volt: ő játszotta azt az ápolónőt, akit az utolsó fantáziajelenetben megfojt a tettes, hogy kijusson a zárt intézetből. A Sors iróniája, hogy élete vége felé Anneka valóban segédnővérként dolgozott. A rossz emlékek ellenére Di Lorenzo néhány éve részt vett a Caligula speciális DVD-kiadásának megszületésében: visszaemlékezéseiben boldog és szellemes nő benyomását keltette, aki megbékélt a múltjával, és a jövőjét tervezgeti.
2011. január 4-én két kocogó egy meztelen női holttestet talált a kaliforniai Camp Pendleton tengerpartján, amelyet általában tengerészgyalogosok kiképzésére használnak. Anneka annyira jó formában tartotta magát, hogy a Katonai Rendőrség kiérkezett szakemberei először azt hitték, egy tizenéves lány tetemével van dolguk. Nyaka és hátgerince eltörött, karján és csuklóján vágásnyomok voltak, mindazonáltal halálát vízbefúlás okozta. A kocsija körülbelül 18 méterre volt a holttesttől egy magaslat tetején. A vizsgálat nem tudta eldönteni, öngyilkosság történt-e, baleset vagy netán gyilkosság. A család – különösen a lánya, Jessica – cáfolta az öngyilkosság lehetőségét. Fennállt annak lehetősége, hogy az érzelmileg instabil asszony – elvált férjétől, akivel 2001-ben kötött házasságot – találkozott egy ismeretlennel, az vitte őt a tett helyszínére, és valamilyen módon része volt a halálában. Azt is megállapították, hogy ha netán Anneka leugrott vagy leesett volna a kocsija melletti sziklás magaslatról, teste akkor sem kerülhetett volna a vízbe, mivel a dagály azon a partszakaszon annyira alacsony, hogy nem érte volna el a tetemet. A vizsgálat kiderítette, hogy két nappal korábban Di Lorenzo szobát bérelt a Motel 6-ben, de semmi sem bizonyította, hogy használta is volna a szobát. Ugyanakkor a motelszobában véres női ruhadarabokat találtak, illetve egy véres kést is. A vér egyértelműen Annekától származott, ám a testén található vágás- és szúrásnyomokról megállapították, hogy azok semmiképpen nem okozhatták a modell halálát. Kilenc hónap eredménytelen nyomozás után a hatóságok a nyilvánosság segítségét kérték, de a rejtélyes haláleset azóta is megoldatlan. A bulvársajtó nem mulasztotta el felhívni a figyelmet, hogy éppen 30 éve egy másik híresség is rejtélyes körülmények között fulladt vízbe: Natalie Wood.
http://1.bp.blogspot.com/-Atl2S-8P6zc/TqrzVsh6ZrI/AAAAAAAANDg/uzBKXYWRTl4/s1600/anneka+di+lorenzo2.bmp
Az olasz–norvég származású Anneka 1952. szeptember 6-án született az Egyesült Államokban, a Minnesota állambeli St. Paulban. Eredeti neve: Marjorie Lee Thoreson. Szülei: Leroy és Patricia Thoreson. Három lánytestvére volt (egy nővére és két húga): Barbara Zezza, Jodi Servin és Susan Marie Thoreson. A szülők 1967-ben elváltak. Anneka ekkor félbehagyta főiskolai tanulmányait, és Los Angelesbe költözött. Dolgozott recepciósként, pincérnőként és topless táncosnőként, közben színészetet tanult, és szépségversenyeken indult. Vonzó külsejére az erotikus ipar képviselői figyeltek fel a leghamarabb. A Penthouse szexmagazin 1973. szeptemberi számának már Anneka volt a sztárja, decemberben pedig ő került a Viva magazin címlapjára. A következő évben három filmben is domborított, de sem a The Centerfold Girls című thriller, sem az Act of Vengeance című bűnügyi dráma, sem a Mama s Dirty Girls (még egy thriller) nem váltotta meg a filmvilágot. Az aktmodellkedés viszont egyre jobban ment: a Penthouse 1975. októberi számában közölt fotóiért (a címlapra is az ő képe került) Anneka megkapta a „Pet of the Year” címet, amely főleg a kebelbarátok körében igen rangos ajánlólevél. Ezt követően országos turnésorozaton vett részt, melynek keretében kórházban ápolt háborús veteránokat is felkeresett. 1976-ban a Penthouse égisze alatt kezdték forgatni a Caligula című filmet Tinto Brass rendezésében. A szex- és pornójelenetekben bővelkedő alkotásban Bob Guccione, a Penthouse tulajdonosa fontos szerepet szánt magazinja modelljeinek is, de nem mindegyik hölgy vállalta a filmezést. Anneka igent mondott. Messalinát játszotta, a későbbi Claudius császár (harmadik) feleségét. Leghíresebb jelenete az az igen explicit leszbikus nyalakodás, amelyet egy másik Penthouse-modellel, Lori Wagnerral prezentált. Lori személyesítette meg Agrippinát, aki a valóságban szintén Claudius (negyedik) neje volt. Hogy egyik hölgy sem leszbikus, inkább nimfomán hajlamairól vált hírhedtté a történelemben, az Guccionét egy cseppet sem zavarta. Mindazonáltal a jelenetet számos országban kivágatta vagy megrövidítette a cenzúra, de az olaszországi „hivatalos” verziókból is előszeretettel kihagyták.
A Caligula szakmailag totális bukás volt, egyike azon kevés filmnek, amelye a hírhedt kritikus, Roger Ebert egyetlen csillagot sem adott. Anyagilag azonban nem volt ráfizetéses, nyilván ennek köszönhető, hogy sem a VHS-, sem a DVD-, sem a Blu-Ray-korszakban nem kellett sokat várni a megjelenésére. A filmhez számos peres ügy is kapcsolódik, az egyiket Anneka indította Guccione ellen. Arra hivatkozott, hogy a filmbe utólag beillesztett pornójelenetek a pornográfiával hozták összefüggésbe a személyét, és ennek köszönhető, hogy színésznői karrierje megfeneklett. Az internetes források eltérőek a per kimenetelét illetően. Egyes források szerint csupán pár dollár fájdalomdíjat ítéltek meg neki. Más források úgy tudják, hogy 60 ezer dollár kártérítést kapott, ami mellé még négymillió dollár fájdalomdíjat ítéltek meg. Guccione fellebbezett, és a négymilliót végül nem kellett kifizetnie. Mivel a modell szexuális zaklatással is vádolta egykori mentorát, Guccione a maga módján vágott vissza: a Penthouse 1991. februári száma újra leközölte Anneka és Lori híres leszbikus jelenetének legsikamlósabb pillanatképeit. Ami a művésznő félresikerült karrierjét illeti: Lorival újra eljátszották híres szerepüket a Messalina! Messalina! (1977) című filmben is, melyet a Caligula díszletei között forgattak, ám a szuperprodukció körüli botrányok miatt hamarabb került a közönség elé. Anneka utolsó filmszerepe Brian De Palma kiváló thrillere, a Gyilkossághoz öltözve (1980) volt: ő játszotta azt az ápolónőt, akit az utolsó fantáziajelenetben megfojt a tettes, hogy kijusson a zárt intézetből. A Sors iróniája, hogy élete vége felé Anneka valóban segédnővérként dolgozott. A rossz emlékek ellenére Di Lorenzo néhány éve részt vett a Caligula speciális DVD-kiadásának megszületésében: visszaemlékezéseiben boldog és szellemes nő benyomását keltette, aki megbékélt a múltjával, és a jövőjét tervezgeti.
2011. január 4-én két kocogó egy meztelen női holttestet talált a kaliforniai Camp Pendleton tengerpartján, amelyet általában tengerészgyalogosok kiképzésére használnak. Anneka annyira jó formában tartotta magát, hogy a Katonai Rendőrség kiérkezett szakemberei először azt hitték, egy tizenéves lány tetemével van dolguk. Nyaka és hátgerince eltörött, karján és csuklóján vágásnyomok voltak, mindazonáltal halálát vízbefúlás okozta. A kocsija körülbelül 18 méterre volt a holttesttől egy magaslat tetején. A vizsgálat nem tudta eldönteni, öngyilkosság történt-e, baleset vagy netán gyilkosság. A család – különösen a lánya, Jessica – cáfolta az öngyilkosság lehetőségét. Fennállt annak lehetősége, hogy az érzelmileg instabil asszony – elvált férjétől, akivel 2001-ben kötött házasságot – találkozott egy ismeretlennel, az vitte őt a tett helyszínére, és valamilyen módon része volt a halálában. Azt is megállapították, hogy ha netán Anneka leugrott vagy leesett volna a kocsija melletti sziklás magaslatról, teste akkor sem kerülhetett volna a vízbe, mivel a dagály azon a partszakaszon annyira alacsony, hogy nem érte volna el a tetemet. A vizsgálat kiderítette, hogy két nappal korábban Di Lorenzo szobát bérelt a Motel 6-ben, de semmi sem bizonyította, hogy használta is volna a szobát. Ugyanakkor a motelszobában véres női ruhadarabokat találtak, illetve egy véres kést is. A vér egyértelműen Annekától származott, ám a testén található vágás- és szúrásnyomokról megállapították, hogy azok semmiképpen nem okozhatták a modell halálát. Kilenc hónap eredménytelen nyomozás után a hatóságok a nyilvánosság segítségét kérték, de a rejtélyes haláleset azóta is megoldatlan. A bulvársajtó nem mulasztotta el felhívni a figyelmet, hogy éppen 30 éve egy másik híresség is rejtélyes körülmények között fulladt vízbe: Natalie Wood.
http://1.bp.blogspot.com/-Atl2S-8P6zc/TqrzVsh6ZrI/AAAAAAAANDg/uzBKXYWRTl4/s1600/anneka+di+lorenzo2.bmp
0
- 4078
Én is kedveltem a filmjeit. Csak az ő Bosszúvágy filmjeit szeretem a sorozatból. A Chato földje meg remek western.
0
- 1084
Michael Winner is elment. Nemrég két filmjét is láttam, és azt kell mondjam, egész jó életművet hagyott maga után. Főleg a Charles Bronsonnal készült alkotásai ütősek, de például a Skorpió is tetszett Burt Lancasterrel és Alain Delonnal.
Nyugodjék békében!
Nyugodjék békében!
0
- 52685
Köszi!
most posts by TM
0
- 7151
Szomorúan értesültem Ósima Nagisza (1932–2013) haláláról, hiszen épp a közelmúltban gyarapodott a gyűjteményem két klasszikus filmjével (EGY SHINJUKU TOLVAJ NAPLÓJA, A FIÚ). Jogásznak tanult, mégis hamar a film vonzáskörébe került. A japán filmművészet talán „legeurópaibb” alkotója volt, az ötvenes évek közepén például a francia és a lengyel új hullámról publikált egy filmszaklapban. Első játékfilmje, A SZERELEM ÉS A REMÉNY NEGYEDE (1959) nagy nehézségek árán valósult meg, sikere azonban lehetővé tette egy új rendezőnemzedék megjelenését a japán filmművészetben. Ósima az elsők között foglalkozott az ifjúság problémáival, azzal a nemzedékkel, amelyet gyakran a nyers erőszak és kegyetlenség jellemez, megnyilvánulásaiban mégis őszintébb, mint az álszent szülők világa. A cenzúra persze hamar lecsapott rá, JAPÁN ÉJJELE ÉS KÖDE (1960) című filmje például hamar kikerült a forgalmazásból. Több alkotásában foglalkozott a koreai kisebbség problémáival: első világhírű opusza, az AKASZTÁS (1968) egy kéjgyilkosságért elítélt és kivégzett koreai fiatalember nyomorúságos életének drámai krónikája. A már említett filmje, A FIÚ (1969) a hagyományos japán családrendszer és a szegénység elleni vádirat: a főszereplő gyermek autók elé lépve baleset áldozatának tetteti magát, és a komolyabb procedúrák elkerülése érdekében az autósok inkább „bánatpénz”-t fizetnek az apának, és ebből tartja fenn magát a család.
A kommunista Magyarországra is eljutott a SZERTARTÁS (1972) című alkotása, egy több idősíkon mozgó családtörténet a japán történelem árnyékában. (2-3 éve az Xpressen is írtam róla.) Óriási botrányt kavart AZ ÉRZÉKEK BIRODALMA (1976) című megtörtént esetet feldolgozó drámájával, mivel első ízben fordult elő, hogy egy nem pornográf játékfilmben élesben felvett szexuális aktusok voltak láthatók. Magyarországra a 80-as évek végén jutott el az opusz, később a televízióban is vágatlanul játszották. Jelen sorok írója a kevésbé provokatív, leginkább az Arany-balladákat idéző ikerfilmet, a SZENVEDÉLYEK BIRODALMÁ-t (1978) kedveli a legjobban. A provokatív témák iránt mindig is vonzódó Ósima természetesen a homoszexualitás kérdését is tárgyalta: a BOLDOG KARÁCSONYT, MR. LAWRENCE! (1981) című drámája egy hadifogolytáborban játszódik, a hazai mozikban is játszott TABU (1999) pedig a sógunátusok korában. Ez volt egyébként utolsó alkotása. Nyolcvan éves korában hunyt el, mondhatni, fiatalon, ha arra gondolunk, hogy a zseniális ONIBABA (1964) alkotója, Kaneto Sindó száz évet is megélt, és 98 évesen még forgatott. Ósima személyében a japán és az egyetemes filmművészet egyik nagy egyéniségével lettünk szegényebbek, aki merészen és újszerűen hozta közel az európai közönséghez a távoli szigetország múltját és jelenét, az ott élők helyzetét és problémáit.
A kommunista Magyarországra is eljutott a SZERTARTÁS (1972) című alkotása, egy több idősíkon mozgó családtörténet a japán történelem árnyékában. (2-3 éve az Xpressen is írtam róla.) Óriási botrányt kavart AZ ÉRZÉKEK BIRODALMA (1976) című megtörtént esetet feldolgozó drámájával, mivel első ízben fordult elő, hogy egy nem pornográf játékfilmben élesben felvett szexuális aktusok voltak láthatók. Magyarországra a 80-as évek végén jutott el az opusz, később a televízióban is vágatlanul játszották. Jelen sorok írója a kevésbé provokatív, leginkább az Arany-balladákat idéző ikerfilmet, a SZENVEDÉLYEK BIRODALMÁ-t (1978) kedveli a legjobban. A provokatív témák iránt mindig is vonzódó Ósima természetesen a homoszexualitás kérdését is tárgyalta: a BOLDOG KARÁCSONYT, MR. LAWRENCE! (1981) című drámája egy hadifogolytáborban játszódik, a hazai mozikban is játszott TABU (1999) pedig a sógunátusok korában. Ez volt egyébként utolsó alkotása. Nyolcvan éves korában hunyt el, mondhatni, fiatalon, ha arra gondolunk, hogy a zseniális ONIBABA (1964) alkotója, Kaneto Sindó száz évet is megélt, és 98 évesen még forgatott. Ósima személyében a japán és az egyetemes filmművészet egyik nagy egyéniségével lettünk szegényebbek, aki merészen és újszerűen hozta közel az európai közönséghez a távoli szigetország múltját és jelenét, az ott élők helyzetét és problémáit.
0
- 914
52 évesen meghalt Robert F. Chew, akit a Drót rajongók Proposition Joe-ként ismerhettek meg :(
RIP
RIP
0
- 52685
Kösz, próbálom begyűjteni!
most posts by TM
0
- 1084
Nekem általában nem jöttek be a filmjei, de a Tabu tetszett, nem éppen szokványos szamurájfilm.
0
- 52685
Nekem még a Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence ismerős tőle, igaz, a Tabut is illene.
Nyugodjék békében!
Nyugodjék békében!
most posts by TM
0
- 136
Meghalt Oshima Nagisa. Én mondjuk nem ismertem annyira, csak Az érzékek birodalmát láttam tőle, de egy filmes fórumon említsük már meg!
0
- 7271
Nyugodjék békében...
0
Fizetési opciók
