Augusztus 17-én elhunyt az ún. mondo-filmek atyjaként ismert Gualtiero Jacopetti olasz rendező, aki leghíresebb műveit Franco Prosperivel közösen alkotta. A sort a MONDO CANE (1962) nyitotta, amely óriási hatást gyakorolt a filmművészetre. Azt már akkor is sokan vitatták, és ma is vitatható, hogy ez a hatás vajon kedvezőnek mondható-e. Jacopetti munkáinak ugyanis nem igazán titkolt célja a nyugati közönség sokkolása volt, éppen ezért a filmstáb a legmeghökkentőbb, legbizarrabb dolgokat örökítette meg a világ minden tájékán, különös tekintettel a nyugati ember számára egzotikus országokra és népekre. Bár alkotásaikat dokumentumfilmként aposztrofálták, később kiderült, hogy több jelenetet valójában megrendeztek, vagyis gyakran manipulálták a valóságot.
Africa addio
Ahogy múltak az évek és enyhült a cenzúra, úgy váltak egyre merészebbé a Jacopetti–Prosperi-kettős munkái. Az 1966-os AFRICA ADDIO-ból még bírósági per is lett, mert azzal vádolták meg a rendezőt, hogy a film kedvéért egy tömegmészárlást rendelt meg a kongói zsoldosoktól. Az ominózus jelenetről végül kiderült, hogy – állítólag – azt is csak megrendezték. (Ugye, erről az ügyről nem csak nekem jut eszembe a CANNIBAL HOLOCAUST körüli későbbi botrány?) Számos országban egyébként rasszizmussal vádolták meg Jacopettit és filmjét.
Addio Zio Tom
Az ADDIO ZIO TOM (1971) a rabszolgaság történetéről kívánt sajátos áldokumentarista körképet adni, igen bő kézzel adagolva a szexuális és erőszakos motívumokat. Jómagam éppen ezért Jacopettit is éppoly cinikus alkotónak tartom, mint Ruggero Deodatót, hiszen tobzódik mindabban, amelyet oly álszent módon próbál elítélni. A néhai direktor egyébként három évvel előzte meg Pasolini EZEREGYÉJSZAKÁJÁ-t (1974), de a meztelen néger testek (nőké és férfiaké egyaránt) gyakori és részletes bemutatását illetően azonnal köröket vert rá Pasolinire.
Utolsó rendezése, a MONDO CANDIDO (1975) Voltaire Candide-jának modernizált és szabad(os) feldolgozása: ugyanaz a hibája, mint a már említett alkotásoknak, vagyis művészetként próbálták eladni, pedig valójában bulvárról van szó, ha nem is a legaljáról. Tehetséges alkotó távozott közülünk Jacopetti személyében, és azért is kár érte, mert valószínűleg többre lett volna képes, mint amennyit végül nyújtott.
Gualtiero Jacopetti