Végigjátszottam a San Andreast. Pontosan 2004. novembere óta játszogattam vele (szinte minden nap éjfél után egy-két órát). Hagy mondjak egy kis köszöntőt ezen ünnepélyes pillanatban :)
2003. december elsején elkenődve álltam fel a Vice City elől. Csak ennyi volt? Pedig mennyire vártam. Hogy ígérgettek a fejlesztők: négyszer akkora lesz mint Liberty City, kidolgozott küldetések, új grafika motor... egy francot. Vice City kisebb volt Liberty-nél, alig kidolgozottabbak a küldetések, a grafika pedig a szebb milliőben ki is fulladt. A GTA-érzés, Burt Reynolds meg a többiek hangja viszont megmentette a Vice City-t, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy két hónappal a megjelenés után már ne mindenki az új GTA-t várta volna. Megvettem a Mafiát, a Vice City pedig el lett felejtve. Valljuk be, a Mafia fél kézzel lenyomja Vercetti kalandjait. A harmincas évek, filmbe illő sztori, játékos grafika és látványos akciók... hát jó. Aztán 2003 végén egyre több hírmorzsa került ki a Rockstar Games kezéből: Sin City, vagy San Andreas? San Andreas. Mi? Hogy San Andreas egy állam lesz? Azannya. Az aljanép kibukott azon, hogy a főszereplő most néger lesz. Jött a fenyegetőzés meg a dobálózás. Később különféle civil szervezetek már a megjelenés előtt be akarták tiltani az új játékot. Jött egy manusz, aki állítólag már az első GTA megjelenése előtt elkészített egy hasonló játékot, amit simán lelopott a DMA Design (később Rockstar North). Tessék fizetni, csődbe viszem a Rockstart meg effélék. Nekem picit el is ment a kedvem a GTA-któl. Visszatértem a jóöreg kalandjaimhoz. Ekkoriban sokat dolgoztam, játszani alig volt időm. Megláttam az első képeket a San Andreasról: hűűűű. Tudtam, ezt meg kell vennem! 2004 nyarán tetőztem a munkáimmal. Közben jött és el is tűnt a Driv3r az Atari elnökével együtt. Szeptember vége felé elkészültem pár munkával és szabadságra mentem. A napjaim jobbára pihenéssel teltek. És akkor beugrott a San Andreas. Még két hét és megjelenik. A két hét hipp-hopp eltelt, én pedig egy Media Markt felé vettem az irányt. A küldetés: bemenni, megkeresni a játékot, fizetni és hazajönni. Hopp, a szegedi MM-ben még nem volt GTA, Mission Failed. Másnap új próbálkozás, immáron sikeres a küldetés. Délután elindítottam a játékot... de még milyen sikeres a küldetés! Az államat már elhagytam valahol a lakásban. Szünet, munka. Este folytattam a játékot. Ekkor vettem észre először, hogy mennyire rapperesre van véve a hangulat. Nem igazán tetszett, de kétség kívül érdekes magasságokba emeli a GTA-t. Két hét alatt eljutottam arra az álláspontra, hogy ez a játék kihoz mindent, amiért GTA a GTA. Másfél év alatt ez a tény nem csorbult cseppet sem. Itt a játéktopikban éjszakákat beszélgettünk át a San Andreasról, amíg el nem érkezett 2006. február 25. CJ utolsó küldetése, a mindent eldöntő. Anno micsoda élmény volt a GTA3-ban Catalinát belecsapni a duzzasztógátba... még az is tetszett, mikor a Vice City-ben szétgyakjuk áruló barátunk és Forelli pofáját, de ez...? Kirobbanó végkifejlete egy pompásan felépített vérprofi munkának. Ezaz Rockstar, tiétek minden elismerésem.
Persze, még hosszú az út a 100%-ig, de a küldetésekkel megvagyok. Szép volt! Tűkn ülve várjuk a GTA4-et az új grafikával és legalább San Andreas mértékű újításaival!