játéktopik

Felkeltetted az érdeklődésemet, úgyhogy mindenképpen be fogom szerezni. Lehet egyébként ezt kapni még?

Én meg ajánlom legutóbbi kiemelkedőbb játékos élményemet, a Thief 3-at. Ugyan nem kalandjátékról van szó, de a rengeteg párbeszéd és interakció, nomeg a remek történet több izében a kalandjátékokra emlékeztetett. Az sem elhanyagolható, hogy KGy remek forditást készitett hozzá, amivel még élvezetesebb a játék. Óriási hangulata van, mindenképpen ajánlom!

Egyébként a játék vége kirobbanó volt, filmszerú, izgamas, csodaszép, egyszerűen leírhatatlan, felejthetetlen.
És még annyit: ennyire non-lineáris kalandjátékot még nem láttam. Szinte minden egyes momentumot megoldhatsz bárhogyan. Csak egy példa:
Az első éjszakát az Orient Expressen sintén sok féleképpen élhetsz túl. Én egyelőre két megoldást találtam;
Vagy elrejted Tyler tetemét a kocsiban, és szólsz a kalauznak, hogy ma este ne zavarjanak, vagy kivágod a hullát az ablakon, aminek következtében az Epernay állomáson rendőrök kutatuják át a vonatot, s neked el kell rejtőznöd. Csodálatos!

Végig játszottam a Last Express-t.
JézusKirály, ha Szereted a kalanjátékokat, mindenképpen kaparintsd meg ezt a mesterművet, az egyik legjobb kaland amivel valaha is játszottam.

Neverhood:
Az ágyu közelében van egy sárágra mázolt falú "épület". Itt bent "pecsétekből" össze tudsz állítani egy kart, ami a tó feletti hidat lépcsővé tudja változtatni.

Last Express:
Basszus kulcs... Vagy én kényelmesedtem el a Grim Fandango ("nem tudod elcseszni a történetet" szerű) líneáris játékmenetétől, vagy Jordan Mechnernek ment az agyára a játékkészítés.
Én, kedves földi halandó azt gondoltam, ha egyszer az Utsó Expresz is kalandjáték, nem lehet valami fékezhetetlenül non-líneáris...
Tévedtem. A Last Express annyira kidolgozott, hogy ez a kidolgozottság agyvérzést is tud okozni.
Történt ugyanis, hogy Bécsben két szerb terrorista elvágta a nyakamat, és akárhogyis próbáltam megváltoztatni a múltat, mindig ugyanaz a végkifejlet jelentkezett, éppen kitűzött célpontom, Buda-Pest előtt (ez volt az a perc, ahol Jordan mester anyukáját kezdtem emlegetni).
A gutaütés határán leszedtem az internetről egy végigjátszást, hogy megakadályozzam a katasztrófát, de már késő volt. A dühkitörésemet szegény monitoron kellett levezetnem, pedig PC-t utoljára a nyolcvanas évek végén csépeltem. Valamelyest lenyugodva belenéztem a leírásba. Ekkor ismét fájdalmas élményeket okoztam szegény gépnek. A leírás tanúsága szerint az eddigi játékidó 12%-ában csináltam azt, amit kell, holott 80%-nak meg kell lennie ahhoz, hogy ne a torkomon köszörüljék a szerbek a szablyát.
Szóval el vagyok kenődve. Mehetek vissza Párizsba, a szerelmek (aha...) városába, és kezdhetem előlről az egészet. Ráadásul a játék teljesen Real-Time, tehát most több napi utazást kezdhetek a nulláról. Lehet, hogy utolsó mondatom kissé alpári lesz, de valahogy ki kell eresztenem a gőzt...
JORDAN MECHNER, YOU ARE AN EVIL GENIOUS!!! SHIT JORDAN, GO THE HELL!!!

(JézusKirály, ha sikerül beszerezned a játékot, fogadd meg a tanácsom; ne kezdj hozzá néhány doboz Xanax nélkül:)

Még nem, hol lehet lemenni? Nem találtam a lefelé vezető utat.

Ne foglalkozz se a falon lévő képernyővel, sem a vízszintes kóddal.
Lementél már a tó medrébe?

Hopsz. Már nyomkorásztam azt az izét....
Igen, kilőttem, de akkor hogyan tovább?
Akkor hol kellenek azok a kódok?

NEM.
A horizontális kódok még NEM KELLENEK.
A falon lévő tévéhez pedig ne nyúlj, mert baj lessz.
Az ágyuval kilőtted már a tavat vízzel ellátó vezetéket?

De beírtam a 3 koordinátát az ágyúba függőlegesen és elfogadta, de a másik hármat nem találom, csak ott az ágyú mellett van egy ilyen rádió szerű valami, amiben ábrák vannak. Arra gondolsz?

És Magyarországon már abban az időben is unikum volt :(
Ma meg aztán...

1997-es.

Ejj ez nagyon jól hangzik... mikori játék ez?

Kis kiegészítés: a játékhoz mellékelnek egy tíz perces werkfilmet, melyből kiderül, minden egyes figurát (minden egyes!!! vagyis azokat is, akik perceket szerepelnek, és azokat is, akik esetleg később szállnak a vonatra) egy kis filmfelvétel után rajzolták meg.
Ennyi szereplőhöz természetesen nem lehet több száz órányi rajzfilm minőségű animációt készíteni, de ezt is megoldották a fiúk. A mozgalmasabb jelenetekben, illetve néhány jelentősebb szereplőnél a mozgás folytonos, 25 FPS-es, míg a kevésbé látványos mozzanatoknál, szereplőknél darabos a mozgás. Természetesen a látvány mindentől függetlenül első osztályú (ha egyszer vonat, nem?:)...

The Last Express

Szóhoz sem tudok jutni... Csak ma vettem meg, és az első döbbenet után gyorsan megírom észrevételeimet... ilyet én még nem láttam...
Történetünk főhőse egy amerikai úriember, aki egy bizonyos Larry Whithin nevezetű fickót keres Párizsban. A jelek szerint Larry a híres Orient Expressen van, és Konstantinápoly felé robog (Budapest érintésével:).
1914-ben járunk az VH kirobbanása előtt néhány nappal. A Békeidők órája az utolsó másodpercekhez ér, s nem csak a kutyák ugatnak, hanem a balsors is.
Hősünk egy csinos hölgyemény segítségével feljut az Orient Express-re, s a kalauztól megtudja, Larry az 1-es fülkében van. Vagyis volt. Hősünk csak Larry földi maradványait találja a fülkében. Mivel a kalauz látta őt ide bejönni, attól fél, őt fogják gyanúsítani a gyilkossággal, így a tetemet elrejti, véres kabátjától pedig megszabadul...
Jordan Mechner (Prince of Persia sorozat szülőapja) játéka olyan hatást gyakorolt rám, amit a Grim Fandango óta nem pipáltam.
Ennyire mesterien kimunkált, minden apró részletre odafigyelő, profi játékot ritkán láthat a megrögzött kalandjátékos. A vonat káprázatos. Fényképek alapján összerakott, renderelt képekből állnak a vagonok, csoda. Amik azonban piszok jók, azok az aktív objektumok. Minden egyes mozdulatunk hatással van környezetünkre, minden cselekedetünkre van valami reagálás. Alig fél óra játék után a következő észrevételeim voltak: elkezdtem szaladni a vagonban, az egyik kocsiból egy kutya kezdett ugatni. Odalépett a kalauz, résnyire kitárta az ajtót, és bekiáltott, hogy este kilenckor ne ugattassa a kutyát, majd ezek után rám is szólt, hogy miért szaladgálok.
Az emberek jönnek-mennek a vonatban, a gyerekek szemtelenkednek, egészen egyszerűen csodálatos. A dialógokra egyelőre nem találok szavakat. Ha kedvünk van, egyszerűen kihallgathatjuk néhány ember beszélgetését (minden, nem angol nyelv feliratova van), elképzelni sem tudom, ehhez hány órás felvételre volt szükség.
A vonat eközben robog, mint a mérgezett egér. A főmenüben láthatjuk a térképet (Párizs-Strasburg-München-Bécs-Budapest...). A kalauz időnként elindul a kocsikban, és mindenkinek szól, hogy  terítés van , vagy  ez és ez az állomás következik ...
Egy másik személyes tapasztalatomat is megosztom veletek. Az étkezőkocsiban az egyik asztalon találtam egy menetrendet. Azt írta, hogy indulás Párizsból 20:35-kor, érkezés az Eperney Állomásra 21:05 perckor (mondanom sem kell, a főmenüben ott a kis arany zsebóránk). Nem sokkal később a kalauz beront az étkezőkocsiba, és azt mondja  Hölgyeim és uraim, elnézésüket kérjük, de nyolc perces késéssel érkezünk meg az Eperney állomásra . És valóban így történt, 21:05 helyett 21:13-kor futott be a vonat az állomásra.
A kis történet egyébként azzal végződött, hogy a kalauz megtalálta az általam elrejtett holttestet a kabinban, és természetesen le is csuktak gyilkosságért. Ekkor jön a java; itt vettem észre, hogy a főmenüben lévő térképen és zsebórán bármikor visszatérhetünk egy korábbi időpontra, azaz megváltoztathatjuk a múltat. Zseniális!
Egyelőre sajna elakadtam, mert az a szemét kalauz folyton megtalálja a hullát, de kitűzött célom, hogy eljussak Budapestre :)

Mert az még nem is kell. Ha az meglenne, akkor sem lenne jó semmire.
A rádióval találkoztál már?

Egyébként a DOTT előtt a Neverhood is leborul; gondoljunk csak a Zöld Csáp formájú fákra :)
Igazi mestermű!

Annyit még hozzátennék, hogy a frappáns történet olyan zseniális lehetőségeket nyit meg a játékban (amit maradéktalanul ki is használ), amire addig és talán azóta is kevés példa volt. Filmek nyugodt szivvel megirigyelhették volna, a teljes mértékig kézzel rajzolt környezet pedig szó szerint rajzfilmbe illő. Ilyen zseniális játékok ritkán készülnek manapság (ha készülnek egyáltalán).

Szeva Gamma!

Sajna nem haladtam vele, az ágyúzásnál megragadtam, mert nem találom a másik 3 jelet, amit be kellene állítani az ágyún, csak az a 3 van meg, amiket lenn a barlangban láttam :( Már annyit szórakáztam vele, de nem találok semmit. :(((

Day Of The Tentacle (DOTT)

A tévésorozat alapján készült Maniac Mansion, az első LucasARTS Point n  Click kaland (a kezdetleges Labirynth után) folytatása immáron tizenkét éves, de még mindig előttem van az a kép, mikor először indítottam el ezt a mesterművet a kompjúteremen. Ennyire profin kivitelezett játékot addig nem volt alkalmam látni, s azóta is bőven benne van a Top10 kalandban.
Az őrült prof, aki az első részben létünk megkeserítője volt kicsit megszelidült, s mostanában polipcsápokkal kísérletezik, azaz önálló életre kelti őket. Történetünk elején egy giccses képet láthatunk; a lazacok ugra-bugrálnak a vízben, a madarak csiripelnek egészen addig, amíg el nem haláloznak a prof környezetszennyező löttye miatt. Sajnos a gyanus itókából nagyot húz egy lila színű csáp, és ami ez után jön, az maga a borzalom. Lila a fejébe veszi, hogy ő világuralomra született, és el is kezdi szövögetni terveit. A helyzetet csak három srác tudja megmenteni, méghozzá tegnap. A prof időgépét használják a tegnapba jutáshoz, ami viszont egy spórolás következtében be mondja az unalmast. Kisbarátaink három különböző időbe kerülnek, 200 évvel a múltba, a jelenbe, és 200 évvel a jövőbe. A terv: megjavítani az időgépet, megmenteni a világot és elhúzni a prof házából. A játék akkor kezd a legmókásabb lenni, mikor a három időben lévő barát közül válogathatunk tetszés szerint. Ahogy előbbre haladunk a játékban, annál több a poén, a verbális és képi humor, így aztán garantáltan megtornáztatjuk rekeszizmainkat.
A grafikára nem lehet panasz. Bár VGA, azért már itt is mutatkoznak azok a részletek, melyek Tim Shaffer játékaira általában, ilyen például a filmszerű kameraállás, mely mindenhol a játék része. Különösen mókás, hogy a kastélyon belül mindhárom időben ugyanonnan fényképeztek, érdekes látni, hogy változott az épület 400 év alatt.
A játék természetesen teljesen szinkronizált, kiváló a színészi játék, minden elismerésem, és az iMuse System struktúrával felépített zenei arzenál is kellemes.

Különös "időtálló klasszikusnak" nevezni egy olyan játékot, amivel mintha tegnap játszottam volna először, de most mégis ezzel a közhellyel búcsúzom.

Jézuskirály, olvasd el ezt a Longest Journey-ről szóló cikket:
http://www.sg.hu/cikkek/11838/0

Remélem azóta sikerült egy kicsit elszabadulnod! Én meg dolgozom, mint egy állat :(

Igen, már én is letöltöttem a Still Life magyarosítást, egész jó, kár, hogy a játék nem valami nagy dobás. Kíváncsi leszek az Obscure-ra, bár az előzetesek alapján az sem lesz egy szuper jó játék.

http://www.stubbsthezombie.com/

Remek kis zombi mókának igérkezik, érdemes belekukkukkantani a részletekbe.

Ja, a forditás a szokásos helyen (www.magyaritasok.hu) érhető el

Gamma, meg akit érdekel:

Forditás készült a Still Life cimű Microids kalandjátékhoz. Aki nem nagyon tud angolul és/vagy szereti a műfajt, annak ez gondolom jó hir.

(Ui: Ha már forditásról van szó, megjegyezném, hogy a Tief3: Deadly Shadows-hoz egy igazán frappáns, remek forditás készült Kgy jóvoltából - a versikék, a nyelvezet gyönyörűen át lett ültetve. Ilyenkor jutnak eszembe a kritikán aluli dvd feliratok - és azért még fizetnek is...)