Moment of Silence – Német fejlesztésű kalandjáték
Ez kérem egy politikai thriller
Peter Wright, a 21. század derekán éldegélő középkorú fickó roppant egyedül van a világban. Felesége és kisfia egy repülőbalesetben vesztették életüket, így magányosan él Brooklyn-i lakásában… Egészen addig, míg egy SWAT osztag rombol az emeletre, és a szomszéd ipsét kiráncigálják otthonából felesége és fia mellől. Peter tisztában van vele, hogy milyen, ha a családfő nem lehet a családjával, így elhatározza, segít a szomszéd Mrs. Oswaldnak a férje felkutatásában. Nehezíti a dolgot, hogy a rendőrség szerint aznap egyetlen kommandós egységnek sem kellett volna dolgát végeznie...
Jó lenne most beszámolni a részletes sztoriról, a fordulatos cselekményről és a grandiózus kalandról. Nos, aki ezt szereti a kalandjátékokban, az ne gondoljon többet a MOS-re, mivel a cselekmény baromi lassú és a szálak rendkívül össze vannak gabalyodva. A játékban leginkább a dialógok lettek pompásan kidolgozva, ehhez persze szükség volt több mint 8 órányi (!) szövegre
A Broken Sword óta divat a szélesvásznú kép a kalandjátékokban, a Moment of Silence már egyenesen cinema-scope-ban készült, ami igazán kellemes hangulatot ad a történetnek.
Fájó pont, hogy a logikai feladványok izzadságszagúak, gyakran kimerülnek a mikrohullámú sütő (mit keres egy ilyen 2044-ben???) kijelzőjének pontos beállításán vagy Neverhood szerű kódanalízisben. Az irányítás a másik negatívum. Ugyan point n’ click, de az egér nem változik meg, ha például egy olyan helyre érkezünk, ahol képváltás történne, mondjuk egy utcán vagy egy szobán belül. Apropó képváltás: ez sem sikerült jól. Míg egy mocskos kis hacker bárban 6-7-szer változik a kamera szöge, addig a belváros mindössze 1 képből áll.
A pre-renderelt hátterek szemkápráztatóak, a figurák már kevésbé.
A színészek játéka piszok jó, köszönjük meg többek közt Bruce Willis és Julia Roberts igényes munkáját. A zene kiváló atmoszférát ad a játék egészének, most így hirtelen nem tudnám meghatározni a zenei műfajt, legyen elég annyi: ilyen egy rendes aláfestőzene egy politikai thrillerben.
A helyszínek mesések (kezdek kifogyni a jelzőkből:), különösen a Lunar 5 nevű űrszálloda, ami kísértetiesen hasonlít az Ötödik elemben látható hasonló intézményre.
Ennyi.
Egyszóval: érdemes kipróbálni a Moment of Sielncet, ha magunkat szeretnénk adni. A történet realisztikus, a cselekmény logikusan halad. Aki óriási, világmegváltó kalandot akar, az felejtse el ezt a játékot, illetve rekeszizom erőltető poénokra se készüljünk nagyon, hiszen a németeknek nincs semmi humorérzékük :)
(bocs a maj két hetes késésért;)