Ezzel még tartoztam.
April Ryan ugyan a képzelet szüleménye, de mégis, ő a lehető legáltalánosabb ember a világon.
Valamikor a 23. század derekán járunk egy óriási kikötővárosban: Newportban. Itt él April, aki művészetet hallgat az egyetemen a célból, hogy egyszer talán belőle is festőművész lesz.
Newport Velencére hajazó egyetemi városrésze aprócska hangyának tűnik a felhőkarcolók árnyékában. April életének magányos órái ütemesen peregnek: reggel fölébred, elmegy tanulni, festeget, elmegy a parkba, pihen, késő délután a szomszédos kávézóban felszolgál, majd hazamegy, végighallgatja a szomszéd szoba lakója, Zak baromságait (hé bébi, tegnap megint elfelejtettél kefélni velem!:), majd lefekszik aludni… ami ezek után történik, az az igazi érdekesség. Aprilt rémálmok gyötörnek egy különös fantázia világról. Mikor ezek a furcsaságok már nappal is kísértik, teljesen megrémül. Ekkor azonban egy semmiből feltűnt Cortez nevű figura elárulja neki, hogy ezek nem álmok. A csodás hely neve Arcadia, egy másik dimenzió, ahol ő él, a „valóság” az pedig a Stark. A két világ közti kapu őre eltűnt, és a dimenziók összekeverednek. April a Kiválasztott, ő az egyetlen, ki helyre állíthatja az Egyensúlyt. April élete egy csapásra megváltozik. Míg Arcadiában boszorkányok elől kell menekülnie, és hajóval kell átutazni a fél világon, addig otthon, egy a newporti gettóban élő kisfiú személyazonosságát kell törölnie a rendőrségi adatbázisból kalandos módon.
A Longest Journey 640X480-as felbontásban készült játék a norvég Funcom konyhájából. A 3D-s aktív objektumok, karakterek, figurák a 2000-es átlag animációhoz képest szépek, mozgásuk összetett. A szinkronszínészekre nem lehet panasz, a dialógok is színvonalasak, csak azt nem értem, hogy minek kellett Newportban néhány figura szájába olyan mondatokat tenni, melyek csordultig vannak obszcénségekkel. Egyáltalán nem illenek ide. A kézzel rajzolt, majd pre-renderelt hátterek gyönyörűek, az átvezetők pedig látványban gazdagok, kár, hogy nincs belőlük túl sok. Ezt a játékot elnézve az embernek az az érzése támad, hogy ha ebből a történetből inkább filmet forgatnak, jó sok díjjal honorálták volna, így viszont, hogy az egész még interaktív is, nem lehet betelni vele.
A Syberia és a Moment of Silence mellett ez az utóbbi évek legjobb point n’ click-je.