Lányok pórázon (L Homme orchestre) 1970 r: Serge Korber
Hogyan kapcsolódnak a csonkig égő gyertyák a szigorú őrizet alatt (rövid pórázon) tartott táncosnőkhöz?
Nos, ez egy összetett dolog! Kezdjük talán azzal, hogy a 20. századi európai irodalom legkiemelkedőbb alakjai közé tartozó híres szerzőnk Márai Sándor, akinek munkásságát e hasábokon ezútal nem méltatnám, kevés is lenne hozzá a hely! Az egyik legismertebb műve "A gyertyák csonkig égnek" Ez idáig nyilván nem bonyolult.
Talán kevesen tudják, hogy a századfordulón Kassán született szerző hét évvel fiatalabb öccse a szintén világhírnévig jutó kiemelkedő rendezőnk Radványi Géza. Fiatalon mindketten megfordulnak külföldön, kint élnek, ott is tanulnak. Márai már hamarabb hazatér, Radványi viszont csak közvetlenül a II. világháború kitörésekor. Az általa, és Balázs Bélával kialakított módszerrel, a Színház- és Filmművészeti Főiskola (melynek első rendezőtanára, tanszékvezetője is) hallgatóival leforgatja a "Valahol Európában" című legendás filmet. Ahogy bátyja, úgy ő is nehezen viseli az itthoni viszonyokat és külföldre távozik, még a Kossuth-díját sem veszi át.
Európában, német- illetve francia produkciók készítésében vesz részt. És itt érkezünk el, Louis de Funes vígjátékához, melynek irója nem más, mint a magyar Radványi Géza!
Na, ezután a hosszúra nyúlt mellékszál után már csak röviden írnék a filmről.
Funes egyik nagy kedvencem, szinte minden filmjét imádom! Leginkább a Haumann-féle szinkronnal készülteket, de még Balázs Péter is nagyon jól ragadja meg Funes stílusát. Nehezen tudnék kedvenc filmet mondani tőle, "a pali egyedi és utánozhatatlan", ahogyan Haumann is nyilatkozta egyszer róla.
Szeretem a Fantomas-szériát, és mellette egy tucatnyi más filmet is tudnék mondani, talán a nálunk kevesebbszer vetített "Oscar" az, ami még kiemelkedő. Sajnos nálunk inkább a görbeszájú pármai sonka által megrontott remake kerül mindig műsora, pedig Funes és Stallone színészkvalitásbeli különbözőségét nem kell talán ecsetelnem!
A "Lányok pórázon" egy kemény, szigorú tánckarigazgató koreográfus és az általa igazgatott, sanyargatott hölgykoszorúból áll. Funes még hipnózist is bevet, ha kell, hogy a nők ne ácsingózzanak férfiak után, ne egyenek, csakis a tánc legyen a mindenük.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az igazgató úr egy csecsmőt talál a saját szállodai szobájában. Funes aztán pótpapaként ügyetlenkedi végig a filmet. Az egyik legjobb szöveg, amikor a portán (vagy hol) mindenáron bilit akar szerezni, és amikor nagyon hülyén néz rá a személyzet, akkor hadarva közli: "Nem kell nagy feneket keríteni a dolognak!" :)
Egy fergeteges vígjáték, melyet mindenkinek jószívvel ajánlok!