1966: Julio Cortázar novellájának ihletésére Michelangelo Antonioni elkészíti a modern filmművészet egyik remekét, a NAGYÍTÁS-t. A történet főhőse, Thomas egy parkban készített fotósorozat otthoni előhívása során döbben rá arra, hogy képei egy gyilkosságot örökítettek meg. Antonioni filmje a következő évben elnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját.
1969. február 18.: Edward Kennedy szenátor kocsija a Chappaquiddick-sziget egyik félreeső hídjáról a vízbe zuhan. A politikus ki tud menekülni az autóból, de utasa, a 29 éves Mary Jo Kopechne a járműben reked. Kennedy később azt állította, hogy megpróbálta kiszabadítani a nőt, de ennek némileg ellentmond az a tény, hogy nem kért segítséget a közeli házban, s a balesetet követő 12 órát lényegében a nyomok eltüntetésére szánta. A vizsgálat később megállapította, hogy Mary Jo nem szenvedett sérülést, s a zuhanást követő kb. 1 óráig még életben volt: tekintettel arra, hogy a kései riasztás után 25 perccel a mentési munkálatok megkezdődtek, jogos volt a feltételezés, hogy ha időben érkezik a segélykérés, a nő életét meg lehetett volna menteni. A szenátor zavarodott állapotára hivatkozott, s végül megúszta az ügyet két hónapi, felfüggesztett börtönnel, de politikai karrierje ezzel a balesettel örökre véget ért.
1974: a cannes-i filmfesztivál nagydíját Francis Ford Coppola MAGÁNBESZÉLGETÉS című drámája nyerte, amely egy lehallgatóról szól, aki munkája során egy készülődő bűntény nyomára bukkan.
E három esemény kétségtelenül hatással volt Brian De Palmára, s ennek talán legjobb filmje, a HALÁL A HÍDON (Blow Out, 1981) lett az eredménye, melyet szerdán, 21.15-től láthatunk az m2 műsorán. A rendező nem is tagadja az inspirációkat. Különösen a NAGYÍTÁS-t tartotta fontosnak, noha ma már az a véleménye, hogy Antonioni mesterműve „rosszul öregszik”. Roppant szerénytelenül nem hárítja el azt a túlzó dicséretet, hogy a BLOW OUT (Halál a hídon) jobb film, mint a BLOWUP (Nagyítás). (Igaz, hasonlóan szerénytelenül úgy gondolja, hogy az általa készített 1983-as SEBHELYESARCÚ is felülmúlja Howard Hawks eredetijét. Talán csak idő kérdése, mikor véli úgy, hogy tulajdonképpen Hitchcockot is lekörözte: De Palma életművében ugyanis letagadhatatlan a legendás Mester műveinek hatása.)
A film főhőse Jack, a hangmérnök, aki egyik éjszaka egy csöndes helyen hangmintákat rögzít magnetofonjával, s felveszi egy arra haladó kocsi balesetének hangjait is. A férfi kimenti a vízbe zuhant jármű női utasát, de kiderül, hogy az autóban volt még egy politikus is. Bonyolítja a dolgot, hogy a hangfelvétel lejátszásakor hősünk úgy véli, a durrdefekt előtt egy pisztolylövés hangját is rögzítette a szalag…
De Palma rendezése tulajdonképpen ezen a ponton különül el végérvényesen Antonioniétól: a NAGYÍTÁS alkotóját nem érdekli a filmbeli bűncselekmény, nem tudjuk meg, ki az áldozat és miért ölték meg, hanem azzal foglalkozik, hogy a fotós mihez kezd döbbenetes felfedezésével. De Palma művében a baleset egyáltalán nem szorul háttérbe, hanem egy nagyon szövevényes ügy előjátékának bizonyul, amelyben egy sorozatgyilkos is szerephez jut. Persze az amerikai rendező sem feledkezik meg arról, hogy az eseményeknek a főhősre gyakorolt hatását ábrázolja, de szerintem Antonioni ebben (is) mélyebbre megy.
A HALÁL A HÍDON ötlete egyébként a rendező előző filmje, a GYILKOSSÁGHOZ ÖLTÖZVE (1980) utómunkálatai során merült fel. Annak a filmnek a hangmérnöke egy ízben az általa rögzített hangmintákat mutogatta, s ekkor merült fel az a gondolat, hogy mi lenne, ha egy bűnügyben egy ilyen felvétel jelentené a döntő bizonyítékot. Az eredetileg kis költségvetésűnek indult film főszerepére John Travolta ajánlkozott, aki a SZOMBAT ESTI LÁZ-zal (1977) és a POMÁDÉ-val (1978) ugyan feljutott a csúcsra, de aztán hullámvölgybe került. Az abból kivezető utat De Palma filmje jelenthette volna, hiszen Travolta szerepelt a rendező első nagy kasszasikerében, a Stephen King-műből készült CARRIE-ben (1976) is. Ragaszkodott is ahhoz, hogy ismét ottani partnernőjével, Nancy Allennel játsszon. De Palma ennek nem örült annyira, annak ellenére, hogy a hölgy mellesleg az ő felesége volt. Később elmondta, hogy házasságuk sínylette meg a három közös filmet, bár tényleg a HALÁL A HÍDON lett Nancy legjobb alakítása. A film egyébként óriási bukás volt a bemutató idején, s De Palma ezt azzal magyarázta, hogy hiba volt Travoltát választania a főszerepre. A színész szempontjából viszont nem volt az: a HALÁL A HÍDON lett ugyanis Quentin Tarantino kedvenc filmje, aki éppen az ott nyújtott alakítása miatt kérte fel John Travoltát a PONYVAREGÉNY (1994) főszerepére.
A HALÁL A HÍDON egyik nagy erénye a bravúros operatőri munka, amely hazánkfia, Zsigmond Vilmos tehetségét dicséri. De Palma szerint Zsigmond izgatott volt a forgatás alatt, mivel először dolgozott óriási díszletek között, de ennek az állításnak szerintem ellentmond az a tény, hogy az operatőr addigra már rég megkapta az Oscar-díjat a HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK (1977) fényképezéséért, ahol óriási díszletekben szintén nem lehetett hiány. Érdekesség viszont, hogy a film utolsó nagyjelenetének tekercsei közül kettőt elloptak, melyek nem is kerültek elő, így meg kellett ismételni a munkát: Zsigmond Vilmos akkor már nem ért rá, ezért helyét Kovács László, a SZELÍD MOTOROSOK (1969) operatőrje foglalta el. De Palma filmjének szereplői között egyébként felbukkan John Lithgow és Dennis Franz, akik a rendező más munkáiban is fontos szerepeket játszottak.
John Travolta és Nancy Allen
John Lithgow és Nancy Allen
