Az m2 péntek este 23.55-től Patrice Chéreau MARGÓ KIRÁLYNÉ (1994) című történelmi drámáját vetíti, amely id. Alexandre Dumas (1802–1870) kevéssé ismert 1845-ös regényén alapul. (Dumas társszerzője: d Auguste Maquet) Chéreau a francia kulturális élet egyik jelentős alakja: elsősorban színházi rendezőként ismert, de 1975-től filmeket is forgat. Debütáló munkáját, AZ ORCHIDEA HÚSÁ-t épp nemrégiben láthattuk az állami tévé műsorán. Feltűnést keltett A MEGSEBZETT FÉRFI (1983) című drámája is, amelynek a homoszexualitás a kulcsmotívuma. Az új évezredben szokatlan aktivitással már három filmet is rendezett: ezek közül az INTIMITÁS (2001) hozzánk is eljutott. Színészi szerepvállalásai közül Wajda DANTON (1983) és Michael Haneke FARKASOK IDEJE (2003) című filmjeit érdemes megemlíteni.
A MARGÓ KIRÁLYNÉ drámai történései a Szent Bertalan-éj (1572. augusztus 22-ről 23-ra virradó éjjel) eseményei körül kavarognak. Az anyakirályné, Medici Katalin hozzáadja Margit (Margó) lányát Navarrai Henrikhez abban a reményben, hogy ezzel sikerül véget vetnie a katolikusok és a hugenották közötti viszálynak. Ehhez azonban az esküvő már kevés volt, s a királyné fia, a gyengekezű uralkodó, IX. Károly beleegyezésével iszonyatos mészárlást rendezett az összesereglett hugenották körében. A vérfürdő az egész országra kiterjedt, s állítólag mintegy húszezren estek neki áldozatul. Navarrai Henrik előbb színleg áttért a katolikus hitre, majd évekkel később, mikor királlyá koronázták, valóban felvette a katolikus hitet („Párizs megér egy misét!”), hogy véget vessen a hosszú ideje tartó francia vallásháborúknak.
Dumas regényéből 1954-ben Jean Dreville már forgatott egy filmet, melyben a címszerepet az akkor még alig ismert Jeanne Moureau alakította. Chéreau változatában Margó egy könnyűvérű, romlott fiatal teremtés, akit azonban a szerelem és a véres mészárlás szembefordít addigi léha életvitelével és bűnös családjával. A rendező forgatókönyvírótársával, Daniele Thompsonnal már 1989-ben megírta az első változatot, felhasználva Heinrich Mann IV. HENRIK REGÉNYE című művét is, s a szerepet már akkor Isabelle Adjaninak szánták. A forgatás megkezdése azonban különböző okok miatt késlekedett. Adjani időközben évekre eltűnt a filmiparból, s azt pletykálták róla, hogy AIDS-es. Chéreau igyekezett elkerülni a szuperprodukciók minden kliséjét. Minden nagyon funkcionális a filmben: csak azt látjuk a díszletekből, amennyi az adott jelenethez szükséges, s nincs fölösleges statisztéria sem. Domináns színek: a fehér (ártatlanság) és a vörös (vér). Mintha a híres churchilli mondásban emlegetett „vér, veríték és könny” uralná az egész produkciót.
A szereposztás kiváló. Adjani mellett a francia film olyan nagyágyúi vonulnak fel, mint Daniel Auteuil, Jean-Hugues Anglade, Jean-Claude Brialy és Vincent Perez, vagy az akkoriban – főleg nálunk – kevéssé ismert Asia Argento, Thomas Kretschmann, Miguel Bosé, Claudio Amendola vagy Pascal Greggory. A legnagyobb meglepetés azonban az ötvenes-hatvanas évek egykori szexbombája, Virna Lisi a félig kopasz, velejéig romlott anyakirálynő szerepében: játékát méltán jutalmazták több rangos díjjal, akárcsak a film más közreműködőit is.
Az eredeti moziváltozat közel háromórás volt, de aztán egy kb. 40 perccel rövidebb verzió került széles körű forgalmazásra: hozzánk is az jutott el, kicsit megkésve. A hírek szerint a bevezető jelenetek rövidültek elsősorban.