Én meg azt mondom, hogy nagyrészt a kritikusok is tehetnek arról, hogy egy filmre hányan mennek el a moziba. Ékes példa a Coco, amiről egy unatkozó liba írt az Indexen, megemlítve, hogy a 6 és fél éves ikrei sírtak, mert megijedtek azon, hogy a csontváznak leesett a lába. Na de ez a Pixar, valóban, de kritikusi fikapéldának jó ez is. Azt mondod, hogy sok idő telt el a szereplők bemutatásával, utána meg hogy nem tudni róluk semmit. Nekem Villám nem volt ismeretlen, de mondjuk a nevéből tudni is, amit kell. Arról nem is beszélve, hogy évtizedekkel öregebb képregényfigura, mint a "marveli" koppintása, mégis olyanokat olvasni némely hozzáértőtől, hogy a DC ebben is utánozza a Marvelt. Cyborgról viszont valóban nem tudtam, hogy ő ki, mert nem vagyok túlságosan DC-kompatibilis, de elvoltam a film közben ezen info nélkül is. Nekem már az jólesett, hogy végre nem Snyder-hangulatú volt az egész, pedig azt se tudtam, hogy nem ő csinálta (teljesen). Az ilyen bajusz meg egyébb háttérinfók megintcsak a kritikusok, bloggerek sara, hogy jó előre felhívják a figyelmet, mivel is vond el magadat a filmben való elmerüléstől.
Nem tudom... folyamatosan a kettős mércét érzem, hogy ami az egyik szériánál erény, meg újítás, az itt bűn és gagyi. Összességében azt tudnám mondani, hogy véleményem szerint nem lóg ki annyira negatív irányban a DC, mint amennyire magasztalják felfelé a Marvelt. Azt a Marvelt, amelyik - nyilván megint csak szerintem - önmagához képest is gyengébben teljesít az újabb és újabb produkcióiban.
