Azért az se mindegy Gyulus, hogy milyen jellegű egy film. Szerintem például egy fantasy katasztrófálisan öregszik . Gyermekkorom hatalmas filmjei: Legenda, Barbár fivérek, A vadak ura. És persze a He-Man :) Egytől egyig egy nézhetetlen mocsok sajnos. Vagy a Terminator első része (persze a T sorozat abszolút nem tudott vonzani soha ettől még az első rész robotja szörnyű mai szemmel). Szóval itt inkább a nosztalgiafaktor van meg, nyilván manapság nem lehet ilyen szennyet moziba vinni. A múltkor néztem meg az E.T-t (életemben talán először). Én értem, hogy Spielberg szerelmes bele, meg, hogy egy tündéri mese, de egyszerűen E.T. kinézete egy vicc. Nem elég, hogy ugye bábu, szerintem kibaszott taszító, nem értem egy gyerekfilmbe hogy bírtad ilyen ocsmányságot belerakni... Arról nem is beszélve, hogy mai szemmel az egész film kifejezetten ingerszegény ugye... Persze én is utálom ezt, de ha valamiben nem káromkodnak/lőnek/robbantanak másfél-kétpercenként akkor az már unalmas... Szar ügy, de engem se könnyen köt már le egy csak dialógusokban erős film... Elkezdtem az Éjféli cowboyt nézni. A felénél kikapcsoltam, egyszerűen semmi nem történt benne. Holott a hangulat megvan benne, de egyszerűen kevés volt benne az inger nekem. Vagy a Tennessee Williams filmek. Láttam A vágy villamosát és a Macska a forró bádogtetőn-t. Oké, abszolút nézhető mindkettő, ráadásul kacérkodtam a doboz megvételével, de rájöttem, hogy egyszerűen nincs amiért elővenném őket újra. Fura a beszédstílus, fura a színészi játék benne, teljesen más lett a világ azóta. A mai fiataloknak ezt nem lehet már beadni... Persze a tvájlájt is egy moslék, szóval arra sincs számomra magyarázat... Oké, hogy könyv, azt olvassák csak, bármilyen könyv olvasása jót tesz szerintem az embernek, de mikor egy ponyvát filmre visznek, ráadásul ilyen olcsó hatást kelt, akkor inkább gyúljon fel minden mozi a világon...