Azt írja a cikk, hogy "számoljunk az alacsony, 2000 Ft-os átlagárral". Igazából nem tudom, hol és milyen cd-t kap az ember kétezer, illetve ha ez az átlagár, akkor ezer-ezerötszáz forintért. Oké, Tolvai Renáta lemeze 1990 Ft volt, de Tolvai Renáta lemezt nem veszek. Minden alkalommal, amikor olyan boltban járok, végignézem a kínálatot, hogy azt a huszon-harminc albumot, amit elejétől a végéig szívesen hallgatok itthon mp3-ban, van-e "kedvem" legalizálni, de azokért a korongokért, melyeket szeretek, 4490 Ft-ért indul az árazás. Most nem azt mondom, hogy legyen minden ötszáz, de a fent említett Renáta-árszinten az ember nem azt érezné, hogy "úúú, ezen az áron ezt a rajongóknak szánták", hanem a magam részéről kétezerért egy-két olyan korongot is bedobnék a kosaramba, melyről csak 3-4 számot ismerek/szeretek. De így, ha két lemezt akarnék venni, kilencezer Ft-ot kéne fizetnem, az meg majdnem egy BD3D lemez ára, szóval kösz, nem.
Persze ennek is megvan az oka - Jeszenszky és bandája, illetve a hazai zenekiadók "élnek boldogan", ahogy Musinger (kis?)asszony is megaszondta, hisz ha nem vesz a magyar cd-t, akkor a kiesett pénzt beszedik az USB-eszközökbe és a hordozható tárhelyekbe épített ilyen-olyan járulékkal. Akkor mi a valagtól lenne olcsóbb a cd? Hát nem is veszek itthon.