Mint sokan én is ezzel az albummal ismertem meg a bandát. Ki ne hallotta volna nap, mint nap a rádióban a pörgős American Idiotot vagy a Holidayt, vagy a dallamosabb Boulevard of Broken Dreamst?! Minden rádióban ezek a számok szóltak.
Mint sokak szerint, kritikusok, kívüállók, rajongók szerint ez az album teljesen más, mint a többi. Kevésbbé punkos, sokkal inkább rockos. Rá is fért a bandára egy kis válltás, mert a végén még ők is úgy végezték volna, mint szegény Jacko. Ha állandóan ugyan abban a stílusan énekelnek, unalamsak lesznek és senki nem fogja venni a lemezeiket. Szerencsére a Green Day nem esett ebbe a csapdába és új albumával meghódította világot. A számoknak mostmár több mondanivalójuk van. Nem csak egy kurváról vagy egy csajról, aki hú de jól néz ki és nekem kell ő, vagy egy nyári buliról szólnak a számok. Sokkal tartalamasabbak és dallamosabbak a számok. "Jason White" új szóló gitáros jót tett a bandának. Sok terhet levett Billie Joe válláról, sokat tud és ötvözték a gitárok hangját és valami egészen elképesztő dallamvilágú számok születtek. Míg Billie Joe csak akkordokat játszik a ritmus gitárján, addig Jason szólózik. Nekem nagyon bejönnek a 9 perces számaik a Jesus of Suburbia és a Homecoming (e a kettő a koncerten is elhangzott:), lassú és rövid részek válltakoznak benne.
Holiday pörgős ritmusai, ide-oda csapkodnak, nem hagynak egy perc nyugalmat se. Ezt a számot mindig (Billie szerint) F...ing George W. Bus-nak és a ő politikusainak küldi. Ezzel a számmal, mindig komolyan beszólnak az Amerikai politikusoknak.
A Boulevard of Broken Dreams kellemes ritmusai kicsit elvarázsolnak, állomba szenderítenek. Szövege is nagyon jó, kicsit darkos érzést kelt. Nekem nagyon ejön ez az érzés, ami majd a Whatsername-nél visszatér szintén.
A We are the Waiting dallamai továb altatnak, kellemes dob és gitár részei megnyugtatnak. Majd a St. Jimmy egy nagy pofon szerűen felriaszt és őrületes, gyors ritmusaival magával ragad.
A Give ME Novocaine szintén kellemesen indul, maj gyors és pörgős refrénje lesz. Itt szereplőnk csak a Novocaintól vár szeretet, nyugalamat, csókot és minden egyebet. A She s a Rebel egy lázadó csajsziról szól, 2 perces pogó őrület.
Az Extraordinary Gir, egy nem hétköznapi csajról szól,aki egy hétköznapi világban él. Ő egedül érzi magát eben a világan nem talál társat, mint egy "Like a child left behind, Like a pet left in the rain!"
A Letterbomb c. szám elején a szöveg szerintem mindent elárul a dalról: " Noody likes you, everyones hate you, they re all out whitout at you, heaving fun!"
A Wake Me up When September Ends lágy dallamai nagyon kellemesek, egy esős őszi napon nagyon jó lesz hallgatni. Az idő múlását taglalja a dal és, hogy az esőben is megvan minden szép (én is szeretem az esőt:) ) és jó. Felkéne őt ébreszteni azért, ha szeptembernek vége!:)
homecoming ugyan úgy egy 9 perces opusz, mint a Jesus a Suburbia, az 4 részre tagolt dal változatos és nagyon jó.
És végül az albumról a személyes kevenc a Whatsername.
Nagyon tetszik a dal dallam világa. Az elején nagyon egyszerű do és ritmus gitár keverékét hallhatjuk 1-2 Jason White szóló gitár beleszólással. A refrén aztán nagyon prögős, de nem fledeteti az elején halható szomorúságot. be is igazán szomorúság ez, hanem egy emlék keresése. A lány nevére nem emlékszik és erre próbál rájönni. NAgyon jó dal. Ezt nagyon ajánlom az albumról!
Íme a dal refrénje:
Remember, whatever
It seems like forever ago
Remember, whatever
It seems like forever ago
The regrets are useless
In my mind
She s in my head
I must confess
The regrets are useless
In my mind
She s in my head
From so long ago
(Go, Go, Go, Go..)
Remélem ezzel a "kis" ajánlóval kedvet csináltam nektek ehez fantasztikus albumhoz!
ÜDV,
Gerike
