Az elmúlt és elkövetkezendő hetekben Howard Shore "A Gyűrűk Ura" című operáját élem meg. Ez a legjobb megfogalmazás egy ilyen elementáris, minden emberi érzelmet felvonultató, döbbenetes erejű, filmen túlmutató mű esetében. Szinte nem is merek belekezdeni ennek a masszív alkotásnak a bemutatásába és méltatásába, mert igen komoly zeneszakértők egész könyveket szenteltek neki, és talán még így is nehéz átfogni e modernkori zseninek egyszeri és megismételhetetlen remekművét, mely majd - ha nem - 10 órán keresztül hömpölyög, fantasztikusabbnál fantasztikusabb, mély és bonyolult melódiák, témák és filmeken, órákon (és a valóságban éveken) átívelő harmóniák bonyolult és gyönyörű láncolata alkotja. Mindezt egyetlen ember néhány csomagnyi rotringheggyel, egy rotring ceruzával és több tucatnyi kottapapír segítségével a londoni The Rochester hotel szobájában hozta világra, hogy aztán az Abbey Road Studios-ban felvegye egy többszáz tagú zenekarral, három seregnyi - férfi, női és gyermek- - kórussal, és megalkossa a filmtörténet, és talán a 20.-21. század egyik legátfogóbb, legpompásabb modern operáját. Lám, mégiscsak belefogtam a méltatásába. Shore valami olyasmibe vágta a fejszéjét, aminek méretéről és későbbi jelentőségét - hasonlóan Peter Jacksonhoz - mind saját karrierje, mind az egyetemes zenetörténetben betöltött szerepe szempontjából talán fel sem fogta, máskülönben lehetséges, hogy bele sem mert volna vágni. Mert 5 évet áldozott életéből erre a grandiózus műre, melyet épp oly módon alkotott meg, miként a régi nagy zeneszerzők. Maga komponálta, hangszerelte és vezényelte az első hangjegytől az utolsóig, és a felvételek nem egy vagy két hétig, de egy-két hónapig tartottak több részletre osztva. A végeredmény pedig mindörökre megváltoztatta a filmzenét. Olyan méretű mű ez, mint John Williams "Csillagok háborúja" alkotása, melyet most tekintsünk egy 6 részből álló, 30 évet átölelő hasonló operának.
Howard Shore talán soha nem fogja tudni megismételni ezt az egyedülálló bravúrt, ám - bár örülnénk neki, hiszen annyival több zenei gyöngyszemet élvezhetne az utókor - talán ez nem is baj, mert így csak tovább emelkedik elévülhetetlen érdeme és jelentősége a Gyűrűk Ura-trilógiának, mely kiemelkedik a filmzene egyre terebélyesedő óceánjából, és még sok-sok éven át ad okot a zeneértőknek és laikusoknak egyaránt a kulináris műélvezetre. Én mindenkinek azt javaslom, próbálja meg részenként (A Gyűrű szövetsége, A két torony, A király visszatér) befogadni a teljes zenét (The Complete Recordings), mert így lesz igazán magával ragadó élmény Shore alkotása. Én, valahányszor újra meghallgatom, mindig felfedezek egy-egy új harmóniát, egy-egy elrejtett, majd később kiterebélyesedő témát, valamely különleges hangszer mesteri, virtuóz előadásmódját, egy kórushang angyalian csengő szopránjának eddig fülemet elkerülő csodás rezonanciáját. Ez több, mint filmzene: ez ZENE. Ez maga Középfölde.
