milyen zenét hallgatsz?

Akkor még nem adtam el a lelkem az ördögnek, a májam a szesziparnak és a szívem a páromnak. :)

(Bár lehet, hogy nem pont a Trainspottingot nézve kellett volna kinyitnom a szemem.. biztos más személyiség lennék most, ha akkoriban a vidám vasárnapot nézem inkább.)

Csak nem a Solaris-ban? Mondjuk oda én 10-15 évvel korábban jártam.

Nem kell magyarázkodnod, nagyszerű zene!
Azért kíváncsi vagyok, mitől volt ez az időszak ártatlan, és most mitől nem az. :)

Az évezred elején dolgoztam egy fővárosi lemezboltban, amely egy híres fantasztikus regény címét viseli.

+Z

Na ha már nosztalgiafaktor: most épp Born Slippy-vel defibrillálom magam a immerman-sokk után:) nekem ez az igazi nosztalgia, meg a Trainspotting, utolsó ártatlan időszakomból.

Ismerem az érzést, magam is voltam néhány olyan rendezvényen, amit nagyon nem nekem találtak ki, de mindig igyekeztem feltalálni magam: ha másra nem is, arra jó szokott lenni az ilyen este, hogy az ember rátalál egy olyan borra, ami tényleg passzol a karajhoz, vagy mit bánom én. :)

"Ráadásul szerintem én vagyok az egyetlen múltba révedő figura"
- nem vagy egyedül, én is sokszor visszatérek a tett helyszínére. :)

Számos ügyben, sokszor elkövettem azt a hibát, hogy úgy mentem vissza bulikra, társaságokba, akármikbe, hogy csak az első alkalmak jártak a fejemben, ami ugye milyen jó volt, és minden alkalommal elfelejtettem, hogy "ácsi, ez már jó ideje szart ér". Ezt elfogadni az embernek nem könnyű, de nem is éri meg kutatni az okát.

Hehe, ha sapkában vagyok, az újságos néni bizony megkérdezi a koromat cigivásárláskor, pedig csak kilenc évet téved, amúgy meg azt szoktam mondani, hogy nem az a lényeg, milyen idős a hús, hanem hogy az ember hogy áll hozzá saját magához és a többiekhez.

Bocsi Field, de melyik lemezboltban dolgoztál és mikor? Azért érdekelne mert lehet hogy ismerhetjük egymást látásból, mivel én meg annak idején néhány lemezboltot elég sűrűn látogattam.

...most épp egy fél (harmad) Bob Dylan-összest.
Ha valaki nem akarja megutálni az öreget, javaslom, inkább ne rakjon be egymás után 282 tracket tőle a playlistbe.

„És mi történt az első négy Ágival.”

:)))

Biztos lesz valami évfordulós szeánsz, mert volt a huszadikon is, csak arra nem mentem el. Egy későbbire igen, de ott viszont kevesen voltak. Több okból sem tudom egyébként, hogy elmenjek-e erre a jubileumi összejövetelre. Mániám (és tapasztalatom), hogy az ember gyakran azzal teszi tönkre a legszebb élményeit, hogy újra át akarja élni őket, pedig a körülmények már nem ugyanazok. Két másik srácot leszámítva egyébként csoporttársnőim voltak, ezért nem nagyon tudnék építő jelleggel hozzászólni „a mákos tészta elkészítésének ötvenféle módja” típusú témákhoz. Mivel nőtlen vagyok, a családi féyképek mutogatását sem tudom bevenni a repertoárba. Ráadásul szerintem én vagyok az egyetlen múltba révedő figura, legalábbis a filmeket és a zenéket illetően.

Ami a „másik jelzőt” illeti, én mindig inkább öregítem magam, mivel úgy igazából nem zavar az évek száma. Belül huszonévesnek érzem magam, szellemileg 5-6 évesnek, fizikailag olykor kilencvennek. :)) Ámbár nemrég jutott eszembe, hogy elszállt ez a 25 év, és a következő 25 év után viszont már 70 éves leszek... (Na jó, 71.)

Pontosan ezért gondolom így is, hogy a szűk látó-/hallókörű közönség (vagy szolgáltató) miatt nem fogom megutáltatni magammal azokat, melyek ma még kedvencek.

És mi történt az első négy Ágival? :)

Nahát, és nem rendeztek bulit? Ez ilyenkor még nem vénség, a másik jelző ügyébe nem akarok beleszólni, nem ismerlek. :))

Én amikor Pet Shop Boy voltam, azért szoktam le például a Sláger Rádió hallgatásáról, mert örökké ugyanazokat a számokat nyúzták, és többségüket bármennyire is szerettem, nem akartam egyiket sem annyira gyakran hallani. Egy ideje nem is hallgatok már popzenei rádióműsort, ezért szerencsére többnyire mindent és mindenkit akkor hallok, amikor hallani szeretném. Többnyire a reggeli készülődés közben.

Főiskolás koromban én voltam a slágergyár, sőt V. Ági nevű tüneményes csoporttársnőmmel egyéni koreográfiánk volt a Ricchi e Poveri Made in Italy című akkoriban aktuális slágerére. Erre ma már szerintem egyikünk sem emlékszik, de azért egymásra még emlékszünk, bár csak egyszer találkoztunk a ballagás óta.

P. S.: Mamma mia! Most nyilallt belém, hogy idén van a főiskolai ballagásom negyedszázados évfordulója. Milyen vén f@sz is vagyok! :))

Én a video verziót szeretem, lévén azt hallottam csak szerintem.

A Mr. Vain sajnos a fossá játszottak egyike. :(

"A Culture Beattől nekem az Anything volt az igazi áttörés, őrületes hangulata volt!"

Nekem csak az album változata jött,be a videoklippesnek sokkal gyengébb zenéje van.

De inkább Mr. Vain,ha már Culture Beat. ;)

Most épp a Leave Them Alone (6) megy. ;)

Anyának arról a Take Me Away (3.) iszonyatos kedvence a mai napig. :)

A Culture Beattől nekem az Anything volt az igazi áttörés, őrületes hangulata volt! Captain Hollywoodtól az icipicit későbbi Flying High volt hatalmas kedvencünk a sulibulikban azzal az ötméteres combú nővel. :)

Néhány évvel később jött a happy rave korszak (Technohead, Interactive, Lownoise&Theo - plusz itt már tényleg nagyon sok volt az egyszámos téma...) meg az újabb dancefloor formációk (Captain Jack...) - ezen korszak alatt rengeteg osztálybulit és házibulit vezényeltem le a kis kazettáimról. Emlékszem, ekkor még házibuli házibulit követett az osztálytársak, ismerősök körében, és egy idő után már meghívót sem kaptam senkitől, csak az ukászt, hogy vigyem a kazettáimat és egy félórával korábban legyek ott, hogy berendezzem magamnak a pultot. :)

Sajnos nagyon sok dancefloor-zenét és régi klasszikust megutáltam, mert egyrészt annyiszor kellett játszanom (persze már nem 10-14 évesen, nem húszfős házibulikban) hogy megcsömörlöttem, ez nosztalgiabulikon volt, bár mindig vigyáztam arra, hogy ne a mai napig is szénné játszottat, a elcsépeltet, hanem a tényleg régen hallott dolgokat toljam.
Épp ezért szerencsére van azért szép számmal olyan, melyet sikerült élményként megőrizni. :)

Jók voltak ezek a zenék,sokszor hallgatok ilyen retro dancefloor/disco számokat.

Culture Beat,Ace Of Base,Pharao,La Bouche,U 96,Ice MC,DJ Bobo,Loft,Dr. Alban,Real McCoy,Mr President,Imperio,Haddaway,Fun Factory,Captain Hollywood Project és Masterboy akiket még komolyabban jegyzek azokból az időkből.

Elő is kaparom a Slave To The Music CD-t (Twenty 4 Seven) és meghallgatom. :)

Igen, a Magic Friend, a No Limit és a Let the Beat Control Your Body nekem is nagyon tetszettek. Emlékszem, akkoriban még nem volt internetem, sőt CD-játszóm se, a nővérem viszont Németországban smasszerkedett egy kisgyerek mellett. Mindig őt kértem meg, hogy vegye meg az aktuális popválogatásokat, többnyire Bravo Hitset vagy Ronny s Pop Show-t, és alig vártam, hogy hazahozza vagy küldje őket. :))) Ő mesélte, hogy egy alkalommal az egyik eladó kedvesen megkérdezte tőle, hogy ugye a kislányának vesz ilyeneket? A válasz: „Nem, a 30 éves hülye öcsém hallgat ilyeneket!” Még ma is megvannak ezek a kazetták, nem tudom, lejátszhatók-e még egyáltalán.

A felsorolt előadók közül mindegyikre emlékszem, de csak egy-egy dalukra. Nagyon bírtam még az olyan előadókat, mint például a Kultúrbeat aka Culture Beat (Erdbeermund, Mr. Vain, Got to Get It), a Captain Hollywood Project (More and More, Only with You), a Dance 2 Trance (Power of American Nativies, Take a Free Fall), aztán még az albán dokit (Sing Hallelujah, It s My Life), Leila K-t (Open Sesame) meg hasonlókat. Néha ma is meghallgatom őket, de nekem ezek érthető módon még nem annyira régiek, mint az 1970-es, 1980-as évekből származó kedvenceim.

Jó kis sztorik - erről eszembe jut egy élelmiszerbolti eset, ahol jól szórakoztam: az illető mindenáron elvis-rágót kívánt vásárolni. Nagysokára derült ki, hogy ez bizony az Airways. :)

Nekem tőlük ezek abszolút, plusz még a Magic Friend, a No Limit, a Tribal Dance, a Faces, a Maximum Overdrive, Let the Beat Control Your Body, a No One ment nagyon a slágerek közül, de az albumok is tele voltak iszonyatosan jó számokkal (Contrast, Throw the Groove Down, What´s Mine is Mine, Escape in Music, Do What I Like).

A Here I Go, Nothing Like the Rain, Do What s Good for Me, Jump for Joy-időszakban már elterelődött a figyelmem a hasonló bandákra, hisz időközben megjelent a Cappella, a Magic Affair, a 2 Brothers On The 4th Floor, a Twenty 4 Seven, a Maxx, és persze az egyszámosok is elkezdtek hódítani. Nagyon szerettem ezt az időszakot!

Hát igen, amikor lemezboltban dolgoztam, hozzám például egy olyan vevő jött, aki nikkelsó lemezt kért. Szerencsére hamar megfejtettem, hogy Nik Kershaw-ra gondol. :)

Egy másik sztori, amikor karácsony előtt egy férfi vevő a barátnőjének akart valami egzotikus zenét venni. A főnököm egy bizonyos Ali Farka Touré CD-jét ajánlotta. A fickó habozott, hogy tényleg ez lesz a megfelelő, mire a főnököm pókerarccal így győzködte: „Eddig még egyetlen hölgyvevőnk sem panaszkodott Ali Farkára.” :)

A KETTŐ UNLIMITED-től egyébként nekem az olyan dalok tetszettek, mint a Twilight Zone, a Workaholic és a The Real Thing.

A három napos filmes maraton egy része, "zenékben".




Lakeview Terrace

The Ugly Truth

The Wendell Baker Story

The Hoax

Tropa de Elite

Frequency

Knowing

The Escapist

Én rettenetesen szerettem őket! A boltban is pont így kértem anno: "kettő ánlimitid kazettát szeretnék". :)

A KETTŐ UNLIMITED-et régen én is kedveltem, de már jó ideje nem hallgattam.