milyen zenét hallgatsz?

Az lehet, de a DVD-n ott csak a 10 perces rövidfilm van: a 45 és az 55 percesek csak a dobozban! ;-)

Na ja, sokkal több minden van rajta, mint a többin, de az elhelyezése kissé problematikus... :S

Az új DM album, a SOTU szenzációs lett! A Deluxe Box Set-re ruháztam be, minden egyes ráköltött Ft-ot megért. A második, bónusz / remix lemezzel, a harmadik, eddig meg nem jelent demós koronggal és a DVD-vel, amelyen a három, összesen majdnem két órás doku-filmek magyar felirattal rendelkeznek. A többi "jóságról" már nem is beszélek, Ti is nézzétek meg ITT!

Na igen.

Viszont jó kis doboz az a Sounds Of The Universe, bár én maradtam a CD+DVD kiadásánál, a fekete hátterű borítóval. Az bőven elég nekem... :)))

Csak halkan jegyzem meg, hogy nincs olyan DM album, hogy Broken Flame: olyan van, hogy "A Broken Frame". ;-)

Ha listázni kellene a pocsék videoklipeket, akkor a Leave in silence mindenbizonnyal ebbe a kategóriába kerülne :) Rém gagyi, viszont tök retro :]

bedrock: tangent. eddig az év zenéje.

sander kleinenberg: this is sander kleinenberg 2 (2009)

no meg james newton howard és michael kamen munkái...

hans zimmer - összes
klaus badelt
nino rota
john williams
danny elfman - tim burton - összes
thomas newman - összes
elmer bernstein
alan silvestri - 80 évekből bármi

Elég sok filmet láttam már, de nem emlékszem melyek azok, ahol kimagaslóan jó lett a filmzene.
Segítenétek?
Írjatok már le egy párat. Köszi!

the fragile - nin

ezzel kapcsoaltban az a kérdésem xkértőimhez, hogy mit jelent a nin albumain a HALO és az azt követő szám?

Egy kis nyalánkság, ami annak idején még az Alan Parker-féle Angyalszívben is felcsendült:

Népszerűbb ez a szett mint amire számítottam, ezért meghosszabbítom még az elérhetőségét!

Cé

The MONCOLE Summer Series
Edition 6



Tyler Brûlé and the team welcome very special guest Bryan Adams to the studio this week for a thrilling set of acoustic songs and to set the record straight on the Parisian restaurant scene, his photographic career and the differences between English and American fans. The team also talk with film buff Jason Wood, director of programming for Curzon Cinemas, and meet the man behind some of London s most influential restaurants, respected restaurateur Alan Yau. Editor Andrew Tuck and culture editor Rob Bound are also close at hand to quiz the guests and add their opinions and thoughts to the cultural mix.



Recorded in Covent Garden, London, 27/07/2009

monocole.com

A közel 1 órás rádióinterjú exkluzív akusztikus szettel letölthető az alábbi linkekről:
- 64kbit mono 26,3MB
- 320kbit stereo 133MB

Jó szórakozást!

Booker T. a funky istene.

Kedves fórumtársak!

A tegnapi kerti party ~9 órás repertoárjának egy 80 perces szelekcióját ajánlanám most a figyelmetekbe.

For awhile... a selection (2009)
by calogero

Tracklist:
01. Dion - The Wanderer.mp3
02. Will Smith - Miami.mp3
03. Lovin  Spoonful - Summer In The City.mp3
04. Bryan Adams - The Way Of The World.mp3
05. Wolfmother - Joker & The Thief.mp3
06. The Automatic - Monster.mp3
07. Robert Randolph & The Family Band - Thrill Of It.mp3
08. Reef - Place Your Hands.mp3
09. Caesars - Jerk It Out (New Single Edit).mp3
10. Classics IV - Spooky.mp3
11. Anti-Flag - The Press Corpse.mp3
12. Panic Radio - Scam.mp3
13. The Longcut - Transition.mp3
14. The Spencer Davis Group - Gimme Some Lovin .mp3
15. Datarock - Fa-Fa-Fa.mp3
16. Stealers Wheel - Stuck In The Middle With You.mp3
17. Scouting For Girls - Elvis Ain t Dead.mp3
18. Fall Out Boy - Beat It.mp3
19. The Hives - Tick Tick Boom.mp3
20. Booker T. & the MG s - Green Onions.mp3
21. The Ataris - The Boys Of Summer.mp3
22. The Fantastic Oceans - Movin  Cruisin .mp3
23. DJ Shadow feat. Mos Def - Six Days (The Remix).mp3

Tessék élvezni...

Cé

Nem ismerem a CD többi számát, meg nem akarom az észt osztani, de ennek a nótának nincs sok köze a blues-hoz.

Jelenleg a True Blood Soundtracket :) Isteni blues számok vannak rajta olyan izzadtan mocskosak :] A kedvencem persze a főcímzene: Bad things :) Bizony.... :)))

http://www.youtube.com/watch?v=8oLC49sfsAQ

Tegnap Ossian koncerten voltam, nagyon jó volt! :)

Pici Nirvanat, őket valahogy ritkán szoktam, mert nekem alapban kell valamiféle hangulat ahhoz, hogy meghallgassak bármit is. Nos akkor Heart shaped box...

Egy kis önreklámmal kezdem. Néhány hónapja indítottam egy könnyűzenei blogot, amelyet főleg az 1970-es, 1980-as évek popzenéjének szentelek, és amelyhez korszerűsítem (javítom és bővítem) a korábban a Wikipédián publikált popzenei szövegeimet. Pénteken a német Dschinghis Khan együttes került sorra, és eleve úgy terveztem, hogy a napokban külön megemlékezek majd a két magyar közreműködőről is (Késmárky Marika és Mándoki László). Ennek érdekében szombaton kicsit szörföztem a neten, hogy megnézzem, a wikipédiás szócikkem óta felkerült-e a világhálóra valami újabb érdekes adalék Késmárky Marikáról (Edina Pop). A találatok között megjelent egy műsorajánlat, hogy a másnap reggeli Napkelte egyik vendége az énekesnő lesz. Későn feküdtem le szombaton, fáradt voltam, mégis másnap a tervezettnél jóval hamarabb felkeltem, hogy megnézzem a beszélgetést. No, ennyi a hosszúra nyúlt bevezető.

A szpíker ismét Lakat T. Károly volt, aki mindig próbára teszi a türelmemet. Nem, nekem nem az a bajom vele, hogy nincs bonviván külseje, mert az nekem sincs. Inkább azzal bosszant fel, hogy szemmel láthatóan hézagos a felkészültsége, ezért nem igazán csinál egyebet, mint azt a keveset szajkózza, amennyit a riportalanyról tud, és közben émelyítően pedálozik nála, vagy – mint esetünkben – bókol neki. Késmárkyról észrevehetően nagyjából annyit tudott, hogy az Egy fiú a házból című dallal megnyerte a Táncdalfesztivált 1969-ben, de az némi nehézséget okozott neki, hogy gyorsan kiszámolja, ez 40 vagy 50 éve volt. Annyit még tudott, hogy az énekesnő tagja volt a nemzetközi hírű Dschinghis Khan együttesnek. Annyira nehezen járt az agya, hogy amikor az énekesnő megjegyezte, hogy az együttes néhány éve úgy állt össze, hogy előtte lényegében évekig nem tartották a kapcsolatot a tagok, Lakat T. hüledezett egy kicsit, hogy nahát, 30 év után látták viszont egymást! Tekintve, hogy a Dschinghis Khan ugyan 30 éve alakult, de csak 1986-ban oszlott fel, az (első) újraalakulás pedig 2005-ben volt, ez szerintem még 20 év sincs, nemhogy 30! Na, mindegy!

Késmárky Marika angolos hidegvérrel viselte a felkészületlen riportert, és elengedte a füle mellett az olyan sablonos bókokat, hogy „maga azért még mindig gyönyörű”. Egy végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott és rokonszenves hölgy ült a stúdióban, akin ugyan már látszott, hogy túl van az első fiatalságán, mégsem támadt az a gondolata a nézőnek (nekem), hogy „mit akar még itt ez a nyanya, miért nem megy már nyugdíjba, mit táncikál és kántál még valami nosztalgiából feltámasztott őskövület együttesben?” Késmárky – néhány, vele nagyjából egykorú magyar kolléganőjével ellentétben – egyáltalán nem akarta dögösnek és fiatalnak mutatni magát, egyszerűen csak elegáns volt és ápolt, szemmel láthatóan nem volt baja se a korával, se úgy általában önmagával. Nem játszotta meg a külföldre szakadt hazánkfiát, akinek már keresnie kell a magyar szavakat, és nem játszotta meg a sztárt sem, akitől főúri kegy megjelenni egy reggeli tévéműsorban. Szerény volt és rokonszenves. Noha 40 éve él Németországban, ahol szakmája és korán elhunyt férje miatt főleg németül kellett beszélnie, mégis szépen és folyékonyan beszélt magyarul: nem nyögött, nem „ööö”-zött, mint akinek hánynia kell, vagy nem beszámítható teljesen, és nem tud értelmesen megszólalni.

A szép beszéd egyébként is a sajátja. Akár magyarul, akár németül vagy más nyelven (a Dschinghis Khannak angol, spanyol, sőt holland nyelvű felvételei is vannak!) énekelt, mindig tiszta volt a kiejtése, vagyis érteni lehetett, hogy mit énekel. A hangterjedelmet soha nem akarta a hangerővel pótolni, bár mindkettő van neki. Szerintem Kovács Kati mellett a magyar könnyűzene egyik nagy felfedezése volt, bár életútja úgy alakult, hogy tehetségét inkább külföldön kamatoztatta. Kicsit hasonlít is a pályája Kovács Katiéra, hiszen ugyan mindketten imádják a spirituálékat és gospeleket, melyeket elénekelni is kitűnően tudnak, mégis mindketten inkább a hagyományos, populáris táncdaloknak köszönhetően váltak méltán népszerűvé. Pár éve egy másik tévéműsorban éppen Kovács Kati nyilatkozta róla, hogy soha nem irigykedett Késmárky nemzetközi sikereire, hanem inkább örült nekik, mivel személyesen is megtapasztalta, hogy a siker nem szállt kolléganője fejébe, és „sztár”-ként is ugyanolyan közvetlen és barátságos maradt, mint magyarországi éveiben.



És egy örökzöld kedvenc, amelyet ma reggel hallgattam. Az all time-favoritom az ABBA-tól, noha nem tartozik az agyonjátszott slágereik közé. Mindig elérzékenyülök, amikor hallom, pedig valószínűleg a szöveg nem arról szól, amit én a cím alapján belemagyarázok: THE WAY OLD FRIENDS DO (Ahogy az öreg barátok teszik). (Jobb is, hogy nem került be a MAMMA MIA! soundtrackjébe, mert számomra elrontotta volna a mű derűs hangulatát.) Íme, egy slideshow a dalhoz:

Public Enemies OST-t.
K*rva jó! :)