milyen zenét hallgatsz?

A nagybetűs Zene globális, összekötő erejéről készített eddigi leghatásosabb videó
Jó szórakozást hozzá! :)

Az Exciter nyitódalát a Dream on-t. Ez nálam egy olyan DM dal, amit rengetegszer képes vagyok egymás után meghallgatni...

CHAR(13) + CHAR(10)Depeche Mode - Dream OnCHAR(13) + CHAR(10)Uploaded by Dewax_Mode - Watch more music videos, in HD!

A Hybrid Theory mellett még a Meteora is teljesen fogyasztható.. sőt nekem talán többször volt hozzá hangulatom mint a bemutatkozó albumhoz.
A Bizkittel valahogy én is így vagyok .. A Significant remek album lett, míg a Starfish olyan jól sikerült, hogy az egész világot megbolygatta. És ezzel a kettővel ki is merült a zenekar.
A hard rock oké, de a metál és társai pláne ha túlzottan depresszívre vagy szélsőségesen trancsírozósra sikerültek, nálam nem igazán működnek. Korlátozottak is az ismereteim e téren.
Igen fontos a muzikalitás - persze mindenki maga dönti el.. illetve érzi, hogy hol vannak ennek a határai. Műfajon belül talán a Staindnek sikerült legelőször album szinten is a kedvenceim közé kerülnie! Fantasztikus muzsikusok akik nem restek kicsit kilógni a sorból. Talán ezért is lett oly sokak állandó kedvence.
Előkeresem már én is ezeket a koraiakat.. :)

Szegről-végről ismerem, de most jó, hogy felemlegetted, a napokban tuti végighallgatom. Amennyit hallottam belőle, az egy kicsit blues-os, chillout-os mókának tűnt, de ezzel persze semmi baj sincs. Mike-kal viszont elfogult vagyok, nélküle olyan lenne a Staind, mint a pizza ketchup nélkül. Egyébként már a J-Cat-ben is Jon tamtamolt, úgyhogy a J-Cat a Staind 50%-át adta a világnak :)

Az első 2 album tényleg nem a rádiófüggőknek készült, de én azokat is nagyon szeretem. A Tormented igazi tombolós album lett, jófajta pattogós-ropogós riffekkel, a Dysfunction-t viszont azért kedvelem, mert főleg gitárilag (valszeg foglalkozási ártalom) kimondottan sokoldalú: ott is a derékban hajlongós gitártémák dominálnak, viszont minden dalban van valami egyedi, elég csak a Just Go egyszerű, de nagyszerű alaptémájára gondolni, de a Mudshovel remake-je az üveghangos-húzogatós (itt pl látszik, hogy mire gondolok) riffjét sem mondanám tucatmotívumnak. Aztán vannak persze mérsékelten nyugisabb dalok is lazításnak (Me, Home), de egy igazi Staind albumra kellenek azok is a kvinttologatós zúzdák mellé. Az A Flat pedig gyakorlatilag a BTC-s For You, csak lassabban van pengetve a szaggatós rész (tudod, az a tárá táttárá :D), meg fél hanggal lejjebb. Ráadsául ennél az albumnál Mike már szívesebben próbálkozik a mélyebb hangokkal, szerintem a Tormented-nél még nem is használt baritongitárt. Engem pedig könnyű elvarázsolni pincéig hangolt gitárokkal, és slap-pelős bassztémákkal (KoRn, ajjaj).

Az én Bizkit-tapasztalataim eléggé soványak, gyakorlatilag csak a Chocolate Starfish-t (klasszikus) és a Significant Other 1-2 dalát ismerem, ezek alapján viszont nem éreztem a ráhatást. Érdekes, mert a CS volt az az album, ami elkezdett a műfaj felé terelni, hogy aztán a LP (nyugodj békében) Hybrid Theory-ja teljesen letaroljon, de azt leszámítva sose voltam oda a Bizkit-féle dolgokért. Apropó LP, e korai felvételen a Staind-poszter azért már ott figyel a falon :)

azta.. :)
sehonnan semmi infó nem jutott el hozzám róla (bár egyáltalán nem tévézek és rádiót is évente ha 2x hallgatok), és egy jó ideje a honlapjukat sem néztem.
jelentősen populárisabb hangzást ütöttek meg a btc-vel mint a korábbi albumokkal.
nekem azok túl nyersek.
az cycle sikere szvsz erősen durstnek köszönhető. az albumon határozott LB áthallásokat lehet felfedezni. no meg a hozzá társított marketing is megtette a magáét.
family values tour stb stb.. :)

lewis staind előtti zenekarának a j-cat-nek a koncert albuma szintén kellemes meglepetés volt mikor először hallottam - az talán nem is hivatalos, csak egy bootleg. te azt hallottad már?

Pedig már majdnem 1 éves :)
Eleinte nekem nem tetszett, 1-2 dal túl slágeres, és a Staind-et szólómentesen szeretem, de idővel megszerettem.

A 14 shades-szel kapcsolatban: vagy rosszul emlékszel, vagy én nem voltam beszámítható állapotban :) Az is nagyon jó, bár ahhoz legalább 2 év kellett, hogy megszeressem, de a BTC-t tekintem a Staind-diszkográfia csúcsának, és ez már valszeg így is fog maradni :)

Itt egy bónuszdal, kellemetes gitártémával és egy kis tekerős szólóval:

ohhóóó...
kösz az infót/ajánlót! :)
erről az új albumról még nem hallottam.
gyorsan be is pótolom..

egyetértek, a break the cycle teljes egészében zseniális, de ezt mintha korábban a 14 shades-re mondtad volna.

Staind - The Illusion Of Progress összevissza




Továbbra is a Break The Cycle a legjobb albumuk, de ez sem lett rossz.

Ash - Twilight of the Innocents ....de már napok óta, hatalmas!



A másik pedig a zene ami miatt végignéztem a Taken végén a feliratokat:

Ghinzu - The Dragster-Wave

Francois de Roubaix - Adieu L ami (Ég veled, barátom!)

http://www.youtube.com/watch?v=1mjl7D_eyzk&feature=related

Egy korai DM-et :) Fly on the windscreen

Reggelre Marie Digby ideális

Constantine / The Mist / Steely Dan - Aja / Krétakör - Partika

You can be anything you want to be
Just turn yourself into anything you think that you could ever be
Be free with your tempo, be free be free
Surrender your ego - be free, be free to yourself

Queen - InnuendoCHAR(13) + CHAR(10)

barátaimnak...

Mivel ma szabin van a kollégám, - aki nagyonmagyar mivolta miatt utálja Ákost - kivételesen hallgathatok Bonanzát és persze Ákos magában is. :) Hát igen, a BB koncertek jók voltak, ékes bizonyíték erre ez a nem annyira Vidám dal:

Régi kedvencem a fiú bandák korából :) Step by step................ Olyan dudorászós, jókedves nóta, szerintem! :)

valóban az 1 hónapja lévő workprinten még nem az official zene volt rajta,teljesen más,mint amire emlékszem/számítottam

The Streets: A Grand Don t Come For Free

Canned Heat - The Boogie House Tapes - Vol. 3.

The Calling: Camino Palmero

img src="http://i44.tinypic.com/2rh6zqg.jpg"

érdekes..nem nagyon érzem benne a ST hangulatot..talán majd filmmel együtt...

Odett és a go Girlz!

A Quimbyt "megcsalva" egy kis ebédszünetes pozitívizmus.:)