Kedvelem az őrült énekesnőket, persze csak a fiatalabb éveimből.
Például az NDK-ból disszidált német punkkirálynőt, Nina Hagent, aki az 1980-as évek közepén Giorgio Moroderrel, az eurodisco pápájával barátkozott. Együttműködésük eredményeit ugyan aligha lehetne Donna Summer (Moroder egykori pártfogoltja) repertoárjával összekeverni, a kritikusok egy része mégis szóvá tette, hogy a közös produkciók túl populárisak. Kedvencem a ZARAH, amely a nagy német dívát, Zarah Leandert idézi-parodizálja.
Hagen egyik jó barátnője a jugoszláv származású LENE LOVICH volt (közös számuk 1988-ból vagy 1989-ből: Don t Kill the Animals), aki Angliában futott be a new wave hullámain. Korábban furcsa szakmát űzött: hivatásos sikítozó volt a horrorfilmek szinkronjaiban. Egyébként képzőművészetet is tanult, amihez hosszú haját speciális fonatokban fogta össze. Ez lett későbbi imázsa alapja: Lovich többnyire úgy nézett ki, mint egy szibériai javasasszony bő szoknyákban, hajában egy Röltex üzlet kínálatát megszégyenítő mennyiségben voltak különféle pamutok és fonalak. A Lucky Number című dallal futott be, de az én kedvencem a 2 évvel későbbi Bird Song.
Lene másik barátnője HAZEL O CONNOR VOLT, akit a magyar közönség is főleg az Üvegtörők (Breaking Glass, 1980) című filmből ismer, melynek nemcsak főszereplője volt, hanem mind a 12 dalt ő írta, hangszerelte, énekelte. Később kiderült, hogy az Üvegtörők előtt pár évvel egy szoftszexfilmben csillogtatta meg egyéb irányú képességeit. Mozgalmas életéről Undercover Plus néven írt könyvet a 80-as évek elején. Magyarországon is járt, közös kislemezt készített a KFT-vel, sőt speciális módon lépett fel velük egy budapesti koncerten: a fiúk a magyar fővárosban élőben zenéltek, Hazel egy londoni stúdióban énekelt, műholdas közvetítés révén láthatta őt a koncertlátogató közönség egy óriási kivetítőn. A kedvenc dalom persze az Üvegtörőkből való, a címe Eighth Day (részlet a filmből).
Például az NDK-ból disszidált német punkkirálynőt, Nina Hagent, aki az 1980-as évek közepén Giorgio Moroderrel, az eurodisco pápájával barátkozott. Együttműködésük eredményeit ugyan aligha lehetne Donna Summer (Moroder egykori pártfogoltja) repertoárjával összekeverni, a kritikusok egy része mégis szóvá tette, hogy a közös produkciók túl populárisak. Kedvencem a ZARAH, amely a nagy német dívát, Zarah Leandert idézi-parodizálja.
Hagen egyik jó barátnője a jugoszláv származású LENE LOVICH volt (közös számuk 1988-ból vagy 1989-ből: Don t Kill the Animals), aki Angliában futott be a new wave hullámain. Korábban furcsa szakmát űzött: hivatásos sikítozó volt a horrorfilmek szinkronjaiban. Egyébként képzőművészetet is tanult, amihez hosszú haját speciális fonatokban fogta össze. Ez lett későbbi imázsa alapja: Lovich többnyire úgy nézett ki, mint egy szibériai javasasszony bő szoknyákban, hajában egy Röltex üzlet kínálatát megszégyenítő mennyiségben voltak különféle pamutok és fonalak. A Lucky Number című dallal futott be, de az én kedvencem a 2 évvel későbbi Bird Song.
Lene másik barátnője HAZEL O CONNOR VOLT, akit a magyar közönség is főleg az Üvegtörők (Breaking Glass, 1980) című filmből ismer, melynek nemcsak főszereplője volt, hanem mind a 12 dalt ő írta, hangszerelte, énekelte. Később kiderült, hogy az Üvegtörők előtt pár évvel egy szoftszexfilmben csillogtatta meg egyéb irányú képességeit. Mozgalmas életéről Undercover Plus néven írt könyvet a 80-as évek elején. Magyarországon is járt, közös kislemezt készített a KFT-vel, sőt speciális módon lépett fel velük egy budapesti koncerten: a fiúk a magyar fővárosban élőben zenéltek, Hazel egy londoni stúdióban énekelt, műholdas közvetítés révén láthatta őt a koncertlátogató közönség egy óriási kivetítőn. A kedvenc dalom persze az Üvegtörőkből való, a címe Eighth Day (részlet a filmből).
0
