Oscar 2012

Igazad van,de akkor hagyjuk az egész Oscart.:)
A hétből semmi amúgy is negatív rekord,ha nem tévedek.Balszerencséjére angolnak született.

Végig néztem.
Akad néhány furcsa dolog.Utólag igazságosabban el lehetne osztani a díjakat.:)
Akadt néhány igen gyenge év.A Farkasokkal táncoló vagy az Utolsó császár c. filmeknek mondjuk nem volt érdemi riválisa abban az évben.
Női főszerepben Jessica Lange Oscarja a Kék égért meglepő,és nagyon vigaszdíj jellege van.
Kate Winslet pályafutása is másképp alakulhatott volna,ha már a Titanicért megkapja a díjat és nem Helen Hunt nyer egy szerintem teljesen átlagos alakításért a Lesz ez még így se c. filmben.

85 színésznő kaphatott eddig díjat,mint főszereplő.Ennél jóval több kiváló művész volt természetesen,de a duplázások,triplázások vagy Katharina Hepburn négy Oscarja pont ezért felesleges.
Glenn Close alighanem díj nélkül marad,esetleg leeseik majd neki valami tiszteletbeli Oscar 80 éves korában...

A rendezőkről.Azt,hogy az európai művészfilmeseket általában mellőzték,még megértem,de hogy Hitchcock,az egyik legnagyobb rendezőzseni egyszer sem nyert....

Francia visszhang

A francia filmművészet mindig is világszínvonalú volt, de most először ismerték el azt ennyire kivételes módon - mondta a francia kulturális miniszter. Frédéric Mitterrand arra utalt, hogy az Oscar-gálán öt szobrot nyert A némafilmes című fekete-fehér alkotás az első francia és egyben nem angolszász film, amely megkapta a legnagyobb presztízsű - a legjobb filmnek járó - Oscart is.

Elsőként egyébként maga a francia államfő reagált a díjkiosztó után. "Ez hatalmas siker a francia filmművészetnek és általában a magas színvonalú mozinak" - mondta Nicolas Sarkozy az RTL kereskedelmi rádió reggeli adásának stúdióvendégeként, s reményét fejezte ki, hogy A némafilmes után az emberek kedvet kapnak ahhoz, hogy megnézzék Capra és Lubitsch alkotásait, vagy az olasz neorealista filmeket. Az elnöki hivatal közleménye szerint az alkotás hollywoodi diadala "a francia filmművészet kivételes vitalitásáról", valamint arról tanúskodik, hogy "a nagyszerű francia filmművészet kiválóságának megerősítésére folytatott állami politika sikeres". Hasonló hangnemű közleményt adott ki a miniszterelnöki hivatal és a legtöbb ellenzéki párt is.

Pedig a kétórás, fekete-fehér némafilm eladhatóságában eleinte nem sokan hittek. A 2010 novemberében forgatott film sikerének kulcsa két producer: az egyik Thomas Langmann, a szintén Oscar-díjas Claude Berri francia producer 40 éves fia, aki egy évvel ezelőtt heteken át bombázta SMS-eivel Thierry Frémaux-t, a cannes-i filmfesztivál művészeti igazgatóját, hogy a hivatalos versenyben mutassa be A némafilmest. Azt ugyanis a világ legnagyobb filmes seregszemléje eredetileg csak a versenyen kívüli bemutatók közé szánta.

Frémaux az utolsó pillanatban változtatott a programon, amiről az újságírók is csak a helyszínen értesültek. A csoda azonban május 15-én vasárnap reggel fél 9-kor az első nyilvános sajtóvetítésen megtörtént: 1800 újságíró tapsviharral ünnepelte a mozi hőskorának emléket állító alkotást, a kollégák a fesztiválpalota folyosóin áradoztak egymásnak, s a további vetítésekre csak hosszú sorban állás után jutottak be a szerencsésebbek. Azt azonban akkor még csak kevesen tudták, hogy az amerikai forgalmazási jogokat a hivatalos cannes-i bemutató előtt néhány órával megvette az egyik legnagyobb amerikai producer, Harvey Weinstein, aki 250 Oscar-jelölést "intézett el", s eddig hatvan szobrot, abból is hármat a legjobb filmért vihetett haza.

A két producer azonnal felismerte, hogy egy némafilm potenciálisan valamennyi kategóriában esélyes lehet az Oscar-díjra. "A The Artist nem francia, ez egy francia-amerikai film. Az egészet Amerikában forgattuk. A két főszereplőn kívül a teljes szereplőgárda amerikai. Ahogy a stáb háromnegyede is. A pénzt azonban elsősorban franciák adták, meg egy amerikai cég, a Warner" - nyilatkozta Thomas Langmann, aki a film gyártásra saját céget alapított Hollywoodban.

Weinstein éppen ugyanannyit, 10 millió eurót költött a film amerikai promóciójára, mint amennyibe maga a forgatás került - árulta el a Le Nouvel Observateur című francia lapnak a rendező Michel Hazanavicius. Az amerikai producer a New York-i Fesztiválon tartott bemutatóhoz korabeli autókat bérelt, abban utaztatta a francia stábot. Az amerikai filmakadémián tartott vetítéshez Charlie Chaplin unokáit szerződtette, akik szerint nagyapjuk imádta volna A némafilmest. A blockbusterekre szakosodott stúdiók korában pedig reklámjaival arra emlékeztetette Amerikát, hogy ez olyan film, amilyet "Hollywood valamikor tudott csinálni, és amilyet Hollywood ismét tud csinálni". Steven Spielberg pedig elismerte, hogy "manapság már lehetetlen lenne ilyen filmet Amerikában forgatni", miközben A némafilmes stílusában fekete-fehér - dialóg nélküli - paródiák készültek az amerikai republikánusok előválasztási kampányáról.

A némafilmes néhány hónap alatt divat lett Los Angelesben. A főszereplő Jean Dujardin showműsorok vendégeként Robert de Nirót parodizálta, csettintésre táncolt vagy éppen Brad Pitt-tel közösen mesélt Dél-Franciaországról, ahol mindkettőjüknek nyaralója van. A promóciót Dujardin - mint a francia sajtónak elmondta - egy újabb vígjátéki szerepnek fogta fel, és abban tökéletesen teljesített. A jelöltek hagyományos ebédjén mosolyogva George Clooney vállára hajtotta a fejét. A jelentről készült fotó bejárta a világsajtót. "Nevetve megyünk Hollywoodba, az Oscarra pedig ökörködve" - fogalmazott a francia színész.
-MTI-

A Nagy Sándorról nekem sincs túl jó véleményem, valahogy nem tudtam ráhangolni magam, pedig nem nagyon tudok kiemelni semmit, hogy miért nem tetszett.

A Mennyei királyságot amikor moziban láttam, egy kicsit húztam a szám, részleteiben nagyon jó volt, de mégsem állt össze egységes egésszé. Aztán sikerült megnéznem a rendezői változatot, és minden a helyére került -  a mozis verzió logikátlanságai, folytonossági hiányai befoltozódtak - szerintem érdemes adni egy esélyt neki - kár, hogy hivatalos formában magyar vonatkozással csak a - számomra - csonka mozis verzió elérhető.

Hát, a Mennyei királyságot még csak-csak megértem, miért bukott orbitálisat, moziban láttam, de nem is tudom, vagy nem voltam hangulatban hozzá, vagy talán más okból, de nekem nem igazán tetszett. Lehet hogy adnom kéne neki még egy esélyt...

A Nagy Sándor viszont valóban nagyon jó film (szintén Vangelis csodaszép zenéjével), de azzal is nagyon elbántak. A rendezőit nem láttam, csak a mozisat, azt is eléggé kifogásolható képminőségben (a hazai pixelhalmaz DVD-kiadást értem ezalatt)...

Én is kisebb koromban láttam először, de nagyon sokszor láttam utána :) A zenéje miatt főleg, de később már egyre jobban a filmre koncentráltam :) Egy tisztességes kiadást tényleg megérdemelne.

Nagyot zakózott a Mennyei királyság is, azt sem értem hogyan, nekem nagyon tetszett, pedig csak a mozis verziót láttam, a rendezőit nem is. A Nagy Sándor, a hódító is többet érdemelt volna, Gladiator után a 2. számú kedvenc a történelmi filmek között. Ott a rendezői változat az igazán pazar. Sajnos mostanság az ilyen filmeknek nincs nagy keletje :(

Én magam is meglepődtem, mennyire jó film az 1492, rosszabbra emlékeztem. Kisebb koromban még nem voltam annyira oda érte, de mikor nemrég újra megnéztem, legalább egy évtizedes kihagyással, nagyon tetszett, a 150 perc mintha csak másfél óra lett volna. Nem volt nagyon üresjárat sem, végig élvezetes tudott maradni. Az eredeti hang is sokat segített ebben.

Más kérdés, hogy a második DVD-kiadása sem sikerült éppen a legjobbra, már ami a képminőséget illeti, HD-ben meg eddig nem adták ki Franciaországon kívül (ott is csak 1080/50i transzferrel)...

Nem értem, hogy tudott ekkorát zakózni ez a film, jóval többet érdemelt volna. :(((

Ezért gondoltam erre, hogy lehet ezért bukott meg a film, mert szerintem egy nagyon jó filmről van szó, teljesen korhű, nem romantikázza el azt a korszakot. És mai napig csodálkozok, Vangelis miért nem nyerte el akkor az Oscar-t? Sőt, még csak nem is jelölték, ahogyan a filmet se, pedig Sigourney-nak is dukált volna minimum egy jelölés. Minden évben vannak ilyen filmek, melyek többet érdemeltek volna.

Most nézem, hogy az 1492-A Paradicsom meghódítása 47milliós költséggel 7(!) milliót termelt. Miközben ugyanabban az évben egy Hellraiser III. csaknem ennek a dupláját. Jó, nem egy Ben-Hur, de messze nem ennyire rossz Ridley Scott kalandfilmje.

Sajnos mindenkinek nem adhatnak Oscart. Pech, ha tényleg valaki élete alakítását nyújtja, de éppen abban az évben egy másik színész/színésznő is. Richard Burton se kapott Oscar-t, pedig 7 alkalommal is neki futott, de még lehetne sorolni a neveket. Úgy sem attól lesz valaki jó, nagy színész, hogy nyer Oscar-díjat vagy sem, hanem az, hogy milyen felejthetetlen alakítást nyújt a vásznon. Azt senki és semmi nem veheti el tőle/tőlünk.

A "nagy vesztesek" általános felemlegetéséhez végig kellene menni minden egyes év filmjein, jelöltjein, hogy árnyaltabb képet kapjunk.
Egy Aranyoskám-címszerep például több évben érhetett volna Oscart, Hoffman pechjére, akkor alakította Kingsley Gandhit. S ilyen példákból több tucatot lehetne sorolni. Na meg a "nagy színészek" se brillíroztak minden évben, ahogy most is, akkor is voltak közepes filmek, meg nagy fimek, amikben játszottak. Ha több nagy film jutott egy évre, akkor már négy "nagy színész" maradt hoppon, sőt, egyesek még a jelölésig se juthattak el.

Igen,Swank is jó példa.
A díjat én sem sajnálom senkitől,csak azt sajnálom,hogy mennyi nagy művészt mellőztek.

Abszolút elképzelhető, hogy belejátszott ez is. Sajnos.

Valami példa csak kell.:)
Szerinted komoly az egész Oscar,ahol egy olyan zseniális színésznőt,mint M.Dietrich csak egyszer jelöltek,de akkor sem nyert?

Igen,igazad van,a legelsőt.
Bár akkor senki sem tudta,ez a díj viszi valamire.
Még a képek is utólag készültek.

Huhh, ez súlyos :S Nem hallottam erről az esetről Depardieu-ről :S Lehetséges lenne, hogy az 1492 is ez miatt bukott meg? Azért én már a gatyát is lepereltem volna a magazinról.

Sőt. Akkor először és utoljára, kiosztották a Best Picture, Unique and Artistic Production kategóriában is az Oscar-t, azt is egy némafilm nyerte el, a Virradat.

Tudnék én is mondani az elmúlt 10, 20, 30 évből színészeket és színésznőket, akiknél nem értem hogyan, de Oscar-t nyertek és el is tűntek/lecsúsztak. De nem teszem, megkapták a díjat, nem lehet megóvni. Sally Field-től egyik Oscar-ját sem sajnálom, én nagyon kedvelem őt :)

Miért épp Sally Field a példa? Ő nem vette el senki elől a díjakat. Olyan mezőnyben díjazták mindkét esetben, ahol a többi színésznő előtte vagy utána szintén nyert díjat, díjakat. Mellesleg tud annyit a szakmából, mint mondjuk egy Hilary Swank, aki a kevés nőiességét nélkülözve nyert többször is. A díjakhoz egyébként kevés a jó adottság, a tehetség, sokszor szerencse is kell, na meg időzítés, hogy ugyanabban az évben ne legyen még több zseniális alakítás, mert akkor "keresztbeverések" vannak, túlságosan is szétoszlanak a a szavazatok, így a lutri dönthet.
Az 1992-es Oscart már élőben néztem, és így tanúja voltam annak, amikor egyszerre öt kedvencem volt a "halálcsoportban". Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak) Warren Beatty (Bugsy), Robin Williams (A halászkirály legendája) Nick Nolte (Hulámok hercege) Robert De Niro (A rettegés foka). Öt baromi erős alakítás, szívem szerint öt szobrot osztottam volna szét, csak hát egyet lehet.

Ugyanez volt egy évvel korábban is, akkor Jeremy Irons nyert A szerencse forgandóval, a mezőnyben volt még Richard Harris (A rét) Kevin Costner (Farkasokkal táncoló) Robert De Niro (Ébredések) és Gerard Depardieu a Cyrano de Bergerac címszerepében. Ez volt életem első élőben látott Oscar-gálája, és még nem is igazán ismertem a jelölt filmeket. A kampányt kísérő piszkos kis játékokról meg főleg nem tudtam semmit. Jeremy Irons főleg azért nyerhetett, mert a Time Magazin az Oscar-jelöltek kihírdetése után "véletlenül" leközölt egy 13 évvel korábbi interjút, amiben állítólag Depardieu azt mondta, hogy kilenc(!) éves korábban nemi erőszakot követett el. Aztán kellő késedelemmel (na meg biztos egy későbbi szám közepén apróbetűvel) jött a helyreigazítás, hogy valójában nem ő volt az elkövető, hanem szemtanúja volt egy nemi erőszaknak. A Time-nál széttárták a kezüket, hogy akkor biztos rossz volt a fordítás. Mindenesetre ez a magában amúgy abszurd hír még így elegendő volt arra, hogy az alapból iszonyat prűd amerikaiak negatív véleménnyel legyenek a francia színészről, akinek ez tönkrevágta az Oscar-esélyeit, és hiába nyert Cyranóként Cannes-ban, Londonban, hiába nyert César-díjat, European Film-díjat Berlinben, BAFTÁ-t Angliában, az Oscar-díjat ellopták tőle. Így lehetett most Dujardin az első francia színész, akit díjazott a Filmakadémia. Hát ennyit arról, hogy valaki tehetséges, de mégsem nyer.

De kapott.

29 év alatt egy díj nem igazán "megszórás". Walt Disney 22 Oscar-díjat kapott, na az már mennyiség. De még rá se mondanám, hogy nem érdemelte meg.

Ez a divat manapság.

Musical:Chicago,hiszen zenés film mióta nem nyert.
Coen:A talán legjellegtelenebb filmjük nyert,A nem vénnek való vidék.
Fantasy:Ez sem nyert még soha korában a LOTR-ig.
Háború:Politikai aktualitás nyert,A bombák földjén.
Tégla:A rendező egyik legrosszabb filmje.

100 év késéssel... :-)

Némafilm eddig még nem kapott Oscart.Éppen itt volt az ideje.:)

Kevesebb lenne az elégedetlen ember,ha egyes művészeket nem szórnának meg díjakkal,másokat meg nem mellőznének folyamatosan,akár az életük végéig.

Hány nagy művész van,akinek csak egy tiszteletbeli Oscar jutott,míg mondjuk Sally Field két díjat is kapott...