JézusKirály: Lehet, hogy igazad van. Egyébként szándékosan írtam, hogy utálom ezt a "mentalitást", mert pl. nekem is vannak ismerőseim, haverjaim, akik hasonlóan gondolkodnak, és őket bírom. A véleményükkel nem értek egyet. Ebben az esetben talán túl erős volt az "utálom" szó.
Field: A Batman első és második része talán a két kivétel, amelyek szerintem jó képregényfilmek. Persze, nem valami hatalmas művekről van szó, de lehet dicsérni bennük néhány dolgot: a színészi játékot, a rendezőt, aki megpróbálta belevinni a saját világát a filmbe, a sötét hangulatot, azt hogy a főhős több, mint egy egyszerű rajzfilmfigura...stb.
A musicalek általában engem nagyon idegesítenek, de azért nem mondtam azt, hogy mind rossz. Mondjuk nem tetszik az, hogy a film üzenetét eléneklik, és sokszor úgy, hogy bele sem illik a cselekménybe. A West Side Story-ból talán egy negyedórát láttam, de nekem már az is sok volt; a Hegedűs a háztetőn már egy fokkal jobban tetszett, de nem túl sokkal. A Hairben még bízom, mert színházban is láttam egyszer, és ott nagyon tetszett. A Muzsika hangjára emlékszem még régről, akkor nagyon bejött, talán megnézem újra.
A szinkronos DVDről ne nyissunk vitát, mert már volt pár. Az én véleményem az, hogy itthon minden DVDt így kéne kiadni: anamorf és szép kép, eredeti képarány, eredeti hang és felirat, magyar hangok és felirat, extrák legalább felirattal... álmodik a nyomor, mi? :)
Juliet: Funes szerintem azért nem szimpatikus egyes embereknek, mert van aki nem kedveli a hadonászó stílusát, pedig én pont azért, és a magyar szinkronért szeretem annyira a filmjeit. Az sem elhanyagolható, hogy sokszor csak nézek némelyik poénnál, hogy honnan volt ennyi ötletük a készítőknek. Bizony... akkor még a vígjátékok is az ötletekről szóltak, nem pedig a böfögésről, meg társairól. Egyébként az is előfordulhat, hogy valaki nem túl jó filmjét látta Funesnek, mert neki is vannak elég gyengék. Ha valakit érdekel, én elsősorban ezeket ajánlom: Szárnyát vagy combját?, Egy kis kiruccanás, A csendőr nyugdíjban és A csendőr és a földönkívüliek. Én mondjuk még sokat szeretek, de aki nem találkozott eddig vele, annak érdemes ezekkel kezdenie az "ismerkedést".
Tom Cruiset én kedvelem, számomra sokkal szimpatikusabb, mint a mai "szépfiúk" (Affleck, Di Caprio, Damon, Farrell, Maguire). Persze, talán több figyelmet kap manapság, mint érdemelne, de azért egyáltalán nem rossz színész.
Eastwood a Leone-filmek és a Piszkos Harry óta az egyik kedvencem. Én sem tartom valami nagy színésznek (pedig egyes listákon, ahol ilyen nevek kezdik a sort, mint Marlon Brando, Robert De Niro, Al Pacino, Jack Nicholson, Paul Newman...stb.) kb. a tizedik helyen láttam. Azért ez elég nagy túlzás, de az tény, hogy az előbb említett filmekben Clint felejthetetlen, annak ellenére hogy semmi különösen nem csinál. Hozzá pont ez a stílus illik, és én ezért is bírom, ugyanúgy, mint Charles Bronsont. Eastwoodról még annyit, hogy kevés olyan "hős" van, aki már négy évtizedes sikeres pályát tudhat maga mögött és még rendezőként is megállja a helyét.