Bond 50 - James Bond díszdoboz (23 BD) (BLU-RAY)

A Brosnan-filmek következő darabjában Sheryl Crow is "hagyományos" főcímdalt énekelt, zeneileg jól illik a régiek mellé, bár nekem kissé bágyadt az ő előadásmódja.
A Garbage-nóta talán még sanzonosabb az előzőhöz képest, remek dallamvilága van, de már a hangszerelésen lehet érezni az újabb kor behatását. Amit aztán a Madonna-felvételnél visznek el totál komjuterbe, a Die Another Day zenei alapjából ugyan kikagylózhatók azok a hangjegyek, melyek a Bond-zenékben megtalálhatók, de ezek a szintetizátorhangok már annyira különállóak, sterilek, hogy hangsúlyosságuk elenyésző a mindenféle egyéb effekt, hangtorzítás mellett. Nekem ugyan tetszik a nóta, de kissé idegenül hat az előző 19 mellett. Nagyon modernet akartak, de túllőttek a célon. Ha már Madonna, valami Frozen-szerűt inkább tudtam volna elképzelni filmindításnak. Aztán a legújabb éra kezdése Chris Cornell grungeistennel megint egy érdekes hangzásvilág, a klasszikus score találkozása a rockzenével egy új, nyersebb, dinamikus, döngölős hangulatot kelt, mintegy előrevetítve Craig surmó Bondjának ökölcsapásait, érdes stílusát, tehát jól harmonizál a zene és a sztori. Ezt a muzsikát csak később sikerült megszeretnem, de azóta jóban vagyunk. :) Nem úgy a kvantumos Alicia Keys-Jack White duettel, ami szerintem önálló számnak és főcímdalnak is borzalmas.

Valóban remek a zenéje, de mely résznek nem az? :)

A kedvenceim közé tartozik a You Only Live Twice, az On Her Majesty s Secret Service mindkét fő dala (az Armstrong-os és az orchestrás is nagyszerű), a rapszodikus Live and Let Die is igen remek, ahogy a Nobody Does It Better lágy, romantikus hangvétele is, sőt a Moonraker és az Octopussy lágyan hömpölygő stílusa is megkapó, de az A View to a Kill Duran Duran-féle slágere is kiváló, épp úgy mint a Living Daylights-é, és számomra nagyjából itt vége is van a remek főcímdalok sorának, a Brosnan-féle részeké már nem olyan hangulatos (na jó talán a Goldeneye).

Nekem annak a zenéje tetszik legjobban. :)

Az Oroszországból szeretettel került terítékre legutóbb. Na ez a rész már tetszett, kifejezetten hangulatos volt. Külön kiemelném a vonatos részt.

Én viszont máig nagy becsben tartom a Bond-bőröndömet, és előttem van, ahogy óvatosan bontogatom a benne díszelgő dombornyomott o-ringeket, bennük a duplalemezes DVD-k, melyek kiváló minőségben őrzik a remek sorozat részeit és az extralemezek tartalma is pazar. Bond filmet nézni mindig szeretek, ez ugyanolyan jó szórakozás, mint más régi filmet nézni, nosztalgiázni. Nagyon várom a BD-kiadást, kérdés sem férhet hozzá, hogy nekem kell olyan!

én is felizgultam a bd díszdoboz megjelenés kapcsán, aztán szépen számot vetettem, hogy a slim tokos dvd kollekcióból sem néztem még meg egyetlen egy filmet sem akkor talán nem létszükséglet, hogy ennyi pénzt kiadjak egy díszdobozért aminek megint ez lesz a sorsa kb...

Azt hiszem nekem is illene már nekifeküdni a DVD-knek, és végignézni a szériát, mert a falat fogom kaparni, ha kiadok érte ennyi pénzt, aztán be se jön a filmek java.

Két klasszikus Bond-ópuszt tekintettem meg az elmúlt hetekben. Az egyik a Dr. No volt. Újranézéskor eléggé unalmasnak találtam, s a helyszín is egyhangú volt. A másik pedig a Csak kétszer élsz, amit tekerés nélkül nem is tudtam volna végignézni, ez a film annó sem volt a szívem csücske, úgy óvatosan elvoltam vele, de különösebben sose szerettem, de most kifejezetten untatott, főleg onnantól mikor Bond megházasodik. A finálé azért jópofa volt.

Te tudod...

Én mindenesetre szeretem becsúsztatni, és nagyon ki vagyok vele békülve. :-)

Az biztos, hogy nagyon kényes cucc lesz, külön fóliába fogom csomagolni az egyes darabokat, hogy ne karcolják meg egymást.

húúúú.....   ez szép,de ezekkel a becsúsztatós dolgokkal nem vagyok kibékülve.  :(

Ez a cenzúrázatlan változat.    :)

Biztos nem ilyen lesz, mert sehol nem látszik a korhatárkarika. :)

Ezt a képet találtam róla:

erről a kiadványról lehet már tudni valamit,hogy hogy fog kinézni (kívül-belül)? (dizájnilag)

Ezek nagyon jók. Amúgy azt vettem észre, hogy bármelyik Bond-ot nézem, a főcímdal szinte mindig tetszik. Jól megírt dalok ezek egytől-egyig.

Nekem Bondhoz mindig is a régebbi nóták álltak közelebb, valahogy azokat filmzeneként, betétdalként jobban szeretem.
Itt van mindjárt Shirley Bassey, aki egyedülálló módon három(!) Bond-filmhez is énekelt főcímdalt. A Goldfinger, a Moonraker mellett az általam választott Diamonds are Forever című örökzöld is általa szólal meg.



Aztán az egyik legkülönlegesebb Bond-film Az Őfelsége titkosszolgálatában zenéjét is nagyon szeretem, Louis Armstrong dala annyira univerzális, hogy az ember jókedvében, bánatában, esküvőn, temetésen, dugás közben, világvégekor, szóval minden körülmények közepette szívesen hallgatja ezt a csodás nótát.



Paul McCartney dala volt az első olyan Bond-muzsika, amit Oscar-díjra is jelöltek, (amit végül a Barbra Streisand féle Ilyenek voltunk nyert el) talán az egyik legösszetettebb nóta mind közül: a sok váltás, belassítás, gyorsítás, a hangszerelés mind-mind érdekes színfolttá, és egy életre megjegyezhetővé teszi ezt a remek betétdalt.



Tom Jones Thunderball című nótája szintén kihagyhatatlan a felsorolásból.



Végül pedig következzen az általam talán leginkább kedvelt Bond-betétdal, az Oroszországból szeretettel című filmből. Hogy mitől ez a kedvenc, azt nem tudnám pontosan megfogalmazni, egy biztos, ha valahol hallom, vagy olvasom a James Bond nevet, ez a dallam kezd el muzsikálni a fejemben. S ez jó. :)

Igazad van, ez volt rögtön a második dal, amit meghallgattam a Goldeneye után. :)

Szerintem ez a másik legjobb:). Magyarországnak, szeretettel:):

Ezt vártam. Így szép kerek:)

Teljesen elhülyít az agyamba fészkelt Polipka. :)

Ezt jól megcsavartad! Ezek már költői magasságok, Mester!

Ő az a fémdobozos lány Őfelsége tetkósszolgálatában? :)

Akkor már zenéljünk. Szerintem az egyik legjobb Bond-betétdal.