chat

Egy film/dvd/bd témátol független kérdés.,remèlem nem gond ha felteszem mert az neten keresetem választ a problémámra de sehol se találtam megoldást esetleg gondoltam itt valaki tud segiteni.
A gond hogy van egy tabetett(a márkájátt most hadjuk also kategoria) a gond az vele hogy nincs a töltön de akkor is azt jelzi hogy töltés alatt van amivel nem lenne gondom csak hogy az usbnél màr egy idő után olyan meleg a hátlapja hogy félek elöbb utobb kigyulad(jo az azért gondolom nem fog),lemeritettem majdnem teljesen az aksitt majdfelraktam a töltőre ugy meg kb fél oráig nem csinált mást mint ki-be kapcsolt a töltést jelző csik.
Lehet ezzel kezdeni valamitt vagy inkább vigyem vissza ahol vettem.
(amugy ironikus de most van egy honapja hogy megvettem)
Bár milyen segitségett köszönök.

Én mindenképpen a japán autót részesíteném előnyben, de csakis azt amelyik ott is készült és nem Európában. 27 éve autózok és mindig is csak japán autóm volt. Egyiket sem újonnan vettem de mindegyik abszolút megbízható volt. Pont most két hónapja cseréltem le a 15 éves 1,3-as Toyota Yaris-omat egy 3,5 éves Honda Insight-ra, de nem azért mert bármi probléma lett volna vele.
Egy ilyen Yaris-t nagyon tudnék javasolni neked mivel az akkori kisautók között nem volt még egy hasonló műszaki színvonalú autó.

Értem, köszönöm. Gyerekkori szerelem... nincs is abban semmi gond, hogy valaki ragaszkodik egy-egy márkához, ezért is találják ki és építik fel őket úgy,a hogy felépítik.

Gyerekkoromban mindig is VW fan voltam, fiatal felnőtt koromban meg BMW fan. Idővel aztán rájöttem, hogy a jól megkomponált imidzs közel sem mindig azt takarja, amit ígérnek. Mára már elsősorban a megbízhatóság számít, nem akarok szerelni, sem szerelőhöz hordani a kocsit - csak beülni és menni vele, amíg kileheli a lelkét (de lehetőleg ne 200.000 km után). Szépség, márkanév másodlagos, önmagában a Volvonál kihabgsúlyozott biztonság is (kategórián belül nincs nagy különbség köztük).

Opellel kapcsolatban túlságosan rossz véleményem nincs, de valahogy sosem érdekelt ez a márka: ilyen netes posztok keretében nem is tudnám megmagyarázni miért, valahogy így alakult.

De szurkolok neked, sikerüljön megszerezni álmaid autóját!

Mellesleg sose kOP EL. :)

Természetesen megbántódás nélkül had kezdjem rögtön egy kérdéssel. Attól is ezt kérdeznéd akinek mondjuk Golf-ja van és már 20 éve hajt Volkswagen-eket mégis miért szereti a márkát? Fiatalság, bolondság? Érződik a kérdésedben leledző ellentét? Miért ne lehetne egy adott típushoz kötődni?
No de, hogy a lényegre térjek. Középsuliban szerettem volna egy Calibra-t, de úgy igazán ez iskolás kölyök álom volt mert milyen szép és menő vas meg minden. Közben a családban is voltak Opel-ek amikkel semmi baj sem volt használták őket szépen gond nélkül. Aztán kissé belemerültem a márka előéletébe és bumm ott lett vége annak, hogy én más márka típusaihoz is ragaszkodjak ezután.
A személyes kedvenc
Ascona B



Ej de  nagyon imádnék itthonra egyet de csak hobbi autónak mivel már a legfiatalabb is rég veteránkorú mondhatni pont elég körülményes az alkatrész beszerzés a mindennapi használathoz. És amit kevesen tudnak az Ascona B maga a LEGENDA úgy mint Walter Röhrl
És a teljesség igénye nélkül
Ascona A


Kadett C coupe

Rekord C coupe



Diplomat A

Diplomat B

Még a feneke is elárul érdekes dolgokat...

Meg még megannyi pazar Opel született a márka fennállása során. Mert az Opel nem csak az a kis egyszerű 1.4es Astra vagy 1.2es Corsa amik(pedig még ezekből is van OPC változat...) szaladgálnak az ember körül hétköznap az utcákon hanem azoknál sokkal több.

"Én mondanám az Astra-t, de mindenki Suzuki-zik..."

Jogos észrevétel! Az Astra-t kifelejtettem, pedig ebben a 400.000-500.000 forintos árkategóriában nagyon is jó vétel.

Egy régi F, de akár G Astra-t ennyiből lehet találni kifejezetten jó, megkímélt állapotban. Előny, hogy rendkívül sok van belőlük a használtautó piacon.

Családi autónak is elég kényelmes, 1.6-os motorral még tűrhetően erős is, a fenntartása pedig nagyon olcsó, mert megbízható, és az alkatrészek árai is az olcsóbbak közé tartoznak.

Utolsó mondatodat maxi aláírom. Vezettem már jónéhány autót, de egynek sem volt olyan nehéz motorházfedele, mint a Volvónak...

Tudom, mennyire szereted ezt a márkát, épp ezért nem bántásból kérdezem, de mi ez az Opel mánia? Miért kedveled annyira? Fiatalság, bolondság? Vagy valami személyes ok?

"20 ezrenként fékbetét+tárcsa, az első öt évben háromszor húztak be vele a szervízbe, kuplung, fék, felfüggesztés miatt. Ja, S40 volt, zsír újonnan vettem, 170.000 km-nél 300.000 Ft-ot költöttem a motorjára csak azért, hogy el tudjam adni.
[..]Érdekes, a BMW meg a Volvo is 170.000-nél esett szét..."

Nem véletlenül tettem az előző hozzászólásomban a márkanév elé a svéd jelzőt! Mert azok a régi, eredeti Volvo motorok bizony 1 millió km-re voltak hitelesítve.

(Sokaknak még most is vígan szaladgálnak ezek a ~harminc-negyven éves Volvo-ik, 400-500.000 kilométereket megtéve.)

Sajnálattal hallom, hogy az új modellek egyikével így megjártad! A már nem svéd modellek motorikusan sajnos már nagyon messze vannak minőségben attól, ami a márkát anno naggyá tette.
(Amiben még mindig versenyképesek az a piacvezető biztonsági megoldások alkalmazása. A világon nem tett még egy cég annyit a biztonsági rendszerek fejlesztéséért, mint ők.)

"20 ezrenként fékbetét+tárcsa, az első öt évben háromszor húztak be vele a szervízbe, kuplung, fék, felfüggesztés miatt. Ja, S40 volt, zsír újonnan vettem, 170.000 km-nél 300.000 Ft-ot költöttem a motorjára csak azért, hogy el tudjam adni.
[..]Érdekes, a BMW meg a Volvo is 170.000-nél esett szét..."

Nem véletlenül tettem az előző hozzászólásomban a márkanév elé a svéd jelzőt! Mert azok a régi, eredeti Volvo motorok bizony 1 millió km-re voltak hitelesítve.

(Sokaknak még most is vígan szaladgálnak ezek a ~harminc-negyven éves Volvo-ik, 400-500.000 kilométereket megtéve.)

Sajnálattal hallom, hogy az új modellek egyikével így megjártad! A már nem svéd modellek motorikusan sajnos már nagyon messze vannak minőségben attól, ami a márkát anno naggyá tette.
(Amiben még mindig versenyképesek az a piacvezető biztonsági megoldások alkalmazása. A világon nem tett még egy cég annyit a biztonsági rendszerek fejlesztéséért, mint ők.)

Vagy Corsa B illetve C 1.2es esetleg 1.0 mocival kis kocsi, kis fogyasztás, kis fenntartási költségek nem fogod sajnálni ha meghúzod vagy behorpad. És ha csak pár évre kell akkor még inkább bőven megteszi. Nekem még nincs 1 éve hogy megvan a jogsi azóta sem vezettem és rögtön egy 1.8 Astra-t szeretnék az erősebbik motorral mert az a jobb. Lehet hogy nem igazán okos döntés tapasztalatlanul de csessze meg! Nem akarom minden álmom feladni vlmi jó is kellene már a sok szarság mellé ami kijutott.
Apró és kevésbé apró jelekre érdemes figyelni mint a beltér kopottsága az elárulja hogy sokat hajtották e. A kasztni átnézése, az illesztéseket figyelni egyenletesek e mer ha nem akkor megtörték és rosszul javították esetlegesen. Rozsda ellenőrzése sem árt. A szerelő nem feltétlen rossz ötlet. Ő meghallgathatja a motort, vezetheti és véleményt mondhat a váltóról, kuplungról, fékekről, futóműről. Nem utolsó sorban jó eséllyel megtudja mondani mit kellene cseréltetni a kocsin a közeljövőben.
Ne légy már tinilány! Életemben nem voltam még autó nézőben mégis ezek a dolgok 1-2 hónap alatt rám ragadtak fórum böngészés után. Nem kell bepisálni :)

Nézz körbe, hátha hagytak itt a ruszkik egy T54-est... :P


1. Jól vezetni akkor tanulsz meg, ha sokat, nagyon-nagyon sokat mész. Ahhoz meg nem árt a megbízható autó.
2. A Suzuki megbízható, igénytelen, olyan, mint a Trabi volt valaha.
3. Ha meg egy 1.3-ast kifogsz, akkor az még megy is. A szervo hiánya meg megerősíti a bicepszed. :)

Én első autónak hasonló megfontolásból egy Ferrari-piros Trabantot néztem ki. Aztán beleültem, és nem tudtam elképzelni, hogy férhetnék hozzá a slusszkulcshoz. Aztán útközben megláttunk az út szélén egy eladó, közel nagykorú Peugeot 309 GTi-t. Végül ez lett az első autónk. Nem nagyon sajnáltam, ha karcolás esett rajta, ugrott, mint a szöcske az 1,9-es motorral, de szét lehetett már hajtva a lelke, így a gatyámat is ráköltöttem. Aztán új autóra cseréltük, egy nullkilométeres Ford Fusionre. Töredelmesen elnézést is kérek az autós társadalomtól, hogy dízel motorral választottam, mert nyilván emiatt ment fel a gázolaj ára. Ez az autó most lett tízéves. Rendesen szervizelem, ráköltöm amit kell, és (kopp-kopp) nincs vele gondom. Számunkra ideális családi autó, öten is kényelmesen elférünk benne. Pedig a nejem szeret pakolni.

Nem tudom, megmondom őszintén mi a gondom. Elsősorban arra kell az autó, hogy megtanuljak vezetni. Kábé a nulláról. Tehát benne van a pakliban, hogy nekimegyek ennek-annak néha, lepadkázom vagy ilyesmi, szóval egy szőke nőt képzeljetek el vezetni. Amikben gondolkodtam, az a Suzuki, Opel, VW mondjuk, valami kis egyszerű Ford, ilyesmi. Erre ma megtalált két haver is, hogy CSAK japán kocsit vegyek, mert az kurva megbízható és alig kell szervízelni... Egy bajom van ezzel, hogy biztos jó a japán kocsi, HA kifogok egy jót... Viszont mivel sík hülye vagyok hozzá, azt se tudom majd mibe mit tankoljak és azt hogy, ezért nem tudom elképzelni, hogy mi alapján tudnám megállapítani, hogy egy Nissan vagy egy Honda mondjuk mennyire megbízható... Autószerelővel mégse mehetek oda, ráadásul nem is tudok... Meg most ő is mit csinál? Ránéz és annyi, gondolom szétszedni nem fogja tudni... Ezért gondoltam egy olyan kocsira, ami lehet, hogy elsőre egy szarnak hangzik, de mégis, olcsó a szervíz... 1-2 évnél többet úgyse tervezek vele ha nem muszáj, ha megtanulok jól vezetni, akkor jöhetne egy normálisabb kocsi... Elsőnek minek vegyek olyat ami hosszútávra is jó, ha közben lehet tropára megy alattam, mire megtanulok vezetni? Szóval dilemma ez rendesen... Tényleg ott a kurva nagy HA minden japán kocsi érv mellett...

Én mondanám az Astra-t, de mindenki Suzuki-zik...

20 ezrenként fékbetét+tárcsa, az első öt évben háromszor húztak be vele a szervízbe, kuplung, fék, felfüggesztés miatt. Ja, S40 volt, zsír újonnan vettem, 170.000 km-nél 300.000 Ft-ot költöttem a motorjára csak azért, hogy el tudjam adni.

Én amúgy kifogom mindig, a Golf II-es hengerfejes lett, a  BMW 316i egy hatalmas kalap szar volt, szintén hengerfejes. Ezért vettem új autót, hogy ne legyen gondom, de a Volvo is mellélövés lett.. A fele francia gagyi, svéd alkatrész jóformán nincs benne. Ja de, a kasztni, az valami brutálisan erős volt.

Érdekes, a BMW meg a Volvo is 170.000-nél esett szét...

Na mesélj már mert piftuka eleg jól érvelt azért...

"...és a benzines motorjuk olyan, mint a svéd Volvo-ké: a szavatosság "örök élet plusz egy év"; a világból is kihajthatsz vele."

Ajaj, ezt kár volt. Soha többet Volvo. :(

Ennyi pénzből valóban kézenfekvő megoldás egy Suzuki Swift, mert olcsó hozzá az alkatrész, profán egyszerű a hajtása, keveset fogyaszt, és nem nagyon romlik el.

De... Amennyiben a biztonság is fontos számodra, akkor ez nem a te autód. Annyira vékony lemezzel burkolták, hogy már attól is maradandóan behorpad, ha nekitámaszkodsz.

Nyilván soha ne érje az embert baleset, de ha mégis koccansz, még nagyon alacsony sebességnél sem vagy benne biztonságban.

Én a magam részéről városban "munkába/boltba járós" autónak is fenntartásokkal használnám emiatt, arra pedig semmi pénzért nem tudnának rávenni, hogy városon kívülre is beleüljek.

Az általad megadott ársávban én emiatt egy megkímélt Nissan Almera-t, vagy Primera-t, esetleg Sunny-t javasolok.

A korai széiák japán gyártásúak, és a benzines motorjuk olyan, mint a svéd Volvo-ké: a szavatosság "örök élet plusz egy év"; a világból is kihajthatsz vele.

Főleg egyes Primera modellekben már mai szemmel nézve is szép extra csomagot kapsz, és több légzsákot is, egy a Swift-hez képest klasszisokkal masszívabb, biztonságosabb kasztniban.

Előny még a 4 ember számára is kényelmes utastér, és a "futballpálya méretű" csomagtartó. Az 1.6-os motorral még kellően erős, dinamikus is; vezetni pedig könnyű, így első autónak ez is ideális.

Hátránya, hogy drágák hozzá az alkatrészek, mint minden japán autóhoz. Mivel motorikusan nem szokott elromlani, ez inkább a fizikai sérülések esetén szempont. Azért ha nem töröd meg, akkor jellemzően éppen olyan olcsó fenntartani, mint egy Suzuki-t. Sokkal többet nem is fogyaszt annál.

Summa summarum: ha ilyenből találsz egy jó állapotút, akkor szvsz sokkal jobb vétel a pénzedért.

Én is a Swift-et mondanám. Olcsó karbantartani, keveset eszik, ha összetöröd jó papírnehezéknek, csak necces belőle lilát találni.

Megtanulok vezetni és lemegyek Szombathely leghíresebb éttermébe, megnézem már mit kártékonykodik ott a séf... :D

Látod, mennyien segítenek... :P

Suzuki Swift részemről is. Kicsit kispolgári, de megtanulni vezetni tökéletes. Esetleg egy régebbi Golf.

Te kitéped az ülést mind Svarci a Kommandóban :)

A lényeg az, hogy kényelmesen elférj benne. Én már csak tudom! :))

Tényleg???? Van benne valami, abszolút megfontolandó... Nekem is átfutott az agyamon, csak aztán jöttek itt nekem a haverok, hogy japán autó, meg Seat meg tököm tudja mi... Pedig szerintem is a Suzuki például teljesen kézenfekvő megoldás, olcsó, remélem a szervízelése meg a javítása se drága és a célnak tökéletesen megfelel...

Köszönöm!