chat

Christoph Waltz. Biztos ő lesz a rossz fiú, azt nagyon tenyérbemászóan tudja alakítani! :)

Ma fedeztem fel, hogy lesz: http://www.imdb.com/title/tt1790809/fullcredits?ref_=tt_cl_sm#cast

Én örülök neki és nagyon várom!!! :)

Corvinus! Te is? :)
Esetleg még valaki? :)

jutottakkal.

Őszintén? Kicsit karrierista ribancként fog hangzani, amit mondok... Én sem mondanék le egyetlen fillérről sem. Inkább mennék lázárjánoskodni és nyaralni 2 millióért, illetve fácánra vadászni Prágába :) Úgy gondolom, hogy sikeres, feltörekvő embereknek egyébként sincs ideje televízió előtt bambulni. Ha sikert = pénzt akarsz elérni, azért sokat kell dolgozni, ami időbe kerül. Persze ha már megcsináltad a szerencsédet más a helyzet... de akkor sem a televízió előtt bambulnék, hanem utaznék, kipróbálnék különböző sportokat, koncertekre járnék, grill partyt szerveznék, múzeumot látogatnék... milliónyi alternatíva van, ami az aktív pihenést szolgálja, ami képes építeni téged. Mert a sikeres ember úgymond önmaga építésén dolgozik. Mind munkájában és mind pihenésében. A tévé előtt bambulás passzív pihenés és ahogy értelmezem, igazából Puzsér is ennek az agysorvasztó hatásáról beszél (a maga stílusában). A filmművészet is más dolog, hiszen megannyi klasszikus van még mind a mai napig, amit én sem láttam még. Azonban a mozikban érdemes figyelni a trendeket - elvétve fordul elő egy-egy okosabb alkotás, többnyire üres blockbusterek árasztják el a mozikat. Ha úgy tetszik, a népbutítás világméretű. Tapasztalatom szerint egyébként rengeteg buta ember van. Nem gondolkodnak.

Tehát akinek van pénze, nem fog ilyen műsorokat nézni, hiszen talál magának jobb programot. Gyakorlatilag ha azt nézem, előnyös, ha az alkalmazottakban kialakul egy olyan tulajdonság, hogy könnyen vezethetőkké váljanak (birka effektus) - így alapvetően a tulajdonosok, milliomosok, hatalmi pozícióban lévők érdeke lehet az, hogy ilyen fos műsorok menjenek a televízióban és ilyen mértékű agymosás menjen végbe. Az ember önző. Én is, te is. Tettethetjük magunkat altruistának, de az mennyire lenne őszinte? A társadalmi elvárásokhoz hozzátartozik ugyan egyfajta szolidaritás vállalás minden réteg részéről, hogy segítsük a társadalom hanyatló részét, de itt is érdemes megfigyelni, hogy a nélkülözők általában nagyobb szolidaritást vállalnak a bajba jutottakon, mint azok, akik jólétben élnek. Számos filmet is lehetne említeni a témában (pl. Elysium).

Na mindegy. Senkinek nem érdeke, hogy javuljon a minőség, így továbbra sem növelem a nézettségi adatokat.

A Legyen Ön is milliomost én is bírtam, kár, hogy megszűnt... :/

Egyébként pontosan ezek miatt a dolgok miatt nem nézek tévét... nincs értelme.

Bármelyik amerikai kábeles csatornát említhette volna.

Hozzá kell tenni, ilyenkor mondjuk a Kultúrbarlang, az Xpress.hu Online áruház, bármelyik nyomdász vagy grafikus, a stúdiók portásai, kellékesek, programozók, marketingesek, öltöztetők, tehát a ténylegesen munkát végző egyének joggal emelik fel szavukat, hisz nekik ez a szakmájuk, ebből élnek, a kereslet változásával/esetleges öntudatra ébredéssel az ő munkahelyük, megélhetésük kerül veszélybe. Most például, hogy elfogadták a reklámadót, az RTL Klubnak, a TV2-nek és hasonló gennyedékeknek lesz pofája létszámleépítést végrehajtani, műsorokat átszervezni, eltüntetni (még azt is el tudom képzelni, csak ezért dobták be ezt az új adót, hogy a valamiféle nívót még biztosító adásokat ezzel az alibivel lehessen kihúzni a műsorsávokból avagy agydegradálás 3.0), munkahelyek jelentős részét megszüntetni, mert a kieső bevételt meg kell spórolni valamiből.

Miközben a hajdúpéterek és egyéb vezető beosztású semmitérők, tulajdonosok, befektetők olyan elképesztő, emberi ésszel fel nem fogható fényűzésben élik mindennapjaikat, hogy annak elenyésző töredéke fedezné az egész éves reklámadót oda és vissza. De a kapzsiság, a felhalmozás, a józan ész nélküli pénzszórás nagy úr, inkább kidobálják a dolgozókat azt hazudva, hogy nem tudják finanszírozni a műsorokat, de a saját ormótlan vagyonukból egyetlen fillérről sem mondanának le.
Szép kis világ, mondhatom.

Milyen qrva jó lenne egy idézés gomb...


"Azon agyalok, hogy hova a rákba tegyem, eladni a max 100-ért lehetne,de jön a postai feladás dilema és senkinek sem kell esete.
Az is érdekes, hogy a "kicsi" elmúlt 12 és a dízni már ciki, azokat talán elrakom a zunokáknak. Hahaha, minek?!"

Ezekkel én is pont így vagyok. Gyakorlatilag csak kidobni lehet őket, eladni nem. A Disney-dologgal ugyanúgy vagyunk, már régóta nem kell mesét vennem, teljesen felesleges (mint ahogy teljesen felesleges volt őket valaha is megvennem).


"A tévé minden filmet játszott magától, a tékában meg szintúgy hozzáférhető volt minden, ha te most azt mondtad, megnéznéd ma este az xy-t."

Mondandóddal összességében egyetértek, de azért nem volt mindenhol, mindig minden elérhető, pláne nem 10 évvel ezelőtt. Még városban sem: nálunk hiába volt a boldog békeidőkben 4 téka, egy csomó filmről akkor is lemaradtam, mert sem a mozi nem játszotta,sem a téka nem vette meg. A kisebb városokban, esetleg falun meg értelem szerint még rosszabb volt a helyzet. Most már más minden, de ez már egy másik torrenténet.

"A múltkor egy társaságban kinéztek maguk közül a benne levők, mert nem ismertem se a VV vezetéknevűeket, se azt nem tudtam, hogy ki az a Berki."

Mintha csak magamat olvasnám. :)

"Hála az égnek engem nem tudott elbutítani a reklám, nekem az ilyen blokkok alatt valahogy mindig leblokkol az agyam. ... Vagyis nem igazán lettem a termékek potenciális kiszemeltje."

Detto. Van olyan, ami annyira idegesít, hogy mikor háttérben megy a TV, akkor is elkapcsolom. Mindazonáltal ha valami kreativ és ötletes - akár reklámban is - azt el kell ismerni. Évente egy-kettő van ilyen.

Érdekes, nálunk mostanában, hogy nem vásárolok és a tékában szinte semmi újdonság nincs csak áll a család a polc előtt nézi az ezer darab dvd filmet és veszekszik, hogy mi legyen az esti lejátszandó film. Többnyire vita és vita, azután nem nézünk semmit mert már -mingyátíz és nemkéneéjféligfennlenni- mindenki megy a gépéhez netezni(éjfél utánig is).:(
Ha meg jön valami a tékába, akkor vita nélkül filmnézés bármeddig (2-öt fizet 3-t kap).

Az elkövetkező hetek projektje lesz, hogy viszek 1- 2 nagy dobozt haza és kiszórom a soha nem nézendő vagy csalódott dvd-ket. Azon agyalok, hogy hova a rákba tegyem, eladni a max 100-ért lehetne,de jön a postai feladás dilema és senkinek sem kell esete.
Az is érdekes, hogy a "kicsi" elmúlt 12 és a dízni már ciki, azokat talán elrakom a zunokáknak. Hahaha, minek?!

Már kezdtem ráunni a tavalyi koncertjükön önmagukat is unni látszó tagokból álló Kaukázusra, amikor jöttek az idei dalaik, melyekből kettőt ideprezentálok.
A zenekar egyébként tatabányai kötődésű, e tagok jegyezték-jegyzik a Magashegyi Undergroundot is, és hogy még menőbbet mondjak, a mindkét produkcióban gitározó Fűrész Gabi itt lakott mellettünk a szomszéd házban. Ha ez sem elég, akkor "következő szám címe"!:)

Akkor most már tudom, hol hallottam/olvastam ezt a feltárást. :)

A hírműsorok, híradók a másik alja, ocsmány támadás a tudat ellen, ahol drámai fejjel, minden este egy órán keresztül bombázzák az embert borzalmasabbnál borzalmasabb "hírekkel", szándékoltan olyan hangvétellel, hogy beleverjék a delikvensbe, "ez veled is megtörténhet!" (halálfélelemtől való szorongás kipipálva), mindezt elalvás előtt, amikor elvileg lazítanál munka után. Kiváló recept, nemde?

Én egyébként magára a lakossági DVD/Blu-ray forgalmazásra is ugyanezt tartom érvényesnek - az, hogy birtokolhatod a kedvenc filmedet és bármikor megnézheted otthon, szintén a boldogság illúziója, sőt, még csak igény sem volt rá soha. A tévé minden filmet játszott magától, a tékában meg szintúgy hozzáférhető volt minden, ha te most azt mondtad, megnéznéd ma este az xy-t. Akkor meg? Mesterségesen kreáltak egy igényt, elhitették a filmbarátokkal, hogy neked a nappalid szekrénysorában szükséged van a nem 10-12, hanem 4-500, vagy épp 2800-3000 kedvenc filmedre, ki mennyire dőlt be, attól függ, majd egész iparág szakosodott erre az illúzióra, ha úgy tetszik, hazugságra. Valójában meg dehogy van ilyesmire józan igény, ilyen ormótlan mennyiségű gyűjteményeknek még a töredékét sem lehet józan mértékben újranézni, nemhogy az egészét. Akkor meg minek.
3D-s tévével, HD erősítővel a pofám/füleim előtt semmivel sem örülök jobban egy jó filmnek most, mint anno tizenöt-húsz éve a képcsöves Jácinton szinkronizáltan egy agyonjátszott VHS-ről ("jobban" nem, csak épp "ugyanannyira", vagyis állati módon:P). Illúzió? Az hát.

Szerintem a tévés színvonal jelentős részben tünet, az emberi kényelemszeretet és a nagyon pontosan kiemelt "zavarleplezés" lakmuszpapírja, amire persze az abban anyagilag érdekeltek rá is játszanak.

Korábban valahol szóba került, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. Nevezetesen, hogy az egy, majd kettő magyar csatornát csak azért nézték az emberek, mert nem volt más csak az a "szar", és hogy a kereskedelmi adók megjelenésével jött el a kánaán, vagy pedig az a valóság, hogy a királyi tévé az összes hibája ellenére akkoriban még tartalmazott valami olyan nívót, amit a mai tévék közül nagyon kevés, szinte egy sem. Magam az utóbbi verzióra szavazok. Nem a nosztalgiázás mondatja, de ha csak abból indulok ki, hogy mennyi kiváló ifjúsági film, tévéjáték készült akkoriban, bizony siralmas a mai állapot a szinte csak egy szemnek mondható A berni követtel. Viszont a Puzsér által is említett esti idősávban futó kertévé-szülemények, melyeknek a nevét sem vagyok hajlandó leírni, na azok tarolnak rendesen az emberek agyában. A múltkor egy társaságban kinéztek maguk közül a benne levők, mert nem ismertem se a VV vezetéknevűeket, se azt nem tudtam, hogy ki az a Berki. Berkiből leginkább csak Tamást ismerek, aki kiváló dzsesszénekes (kockák a Toy Storiból vágják) na meg persze az olimpiai bajnokunkat. Sajna egyik tippem se jött be, sőt, a Tamást meg ők nem ismerték.
Szóval ez az egész írás egyben tükrözi az én véleményemet is. Hála az égnek engem nem tudott elbutítani a reklám, nekem az ilyen blokkok alatt valahogy mindig leblokkol az agyam. Sokszor idegesítettem fel a környezetemben levőket azzal, hogy magyarázzák el az éppen futó reklámfilmet, mert nem értem. Vagyis nem igazán lettem a termékek potenciális kiszemeltje.
Visszatérve a kertévékre, többször beszéltünk arról, hogy egy Legyen ön is milliomos is elvérzett az agybutító folyamatban. Amikor a nézők már a kérdést sem értették benne, akkor a zavarukat leplező "Ez hülyeség!" felkiáltással távkapcsilag tovább nyomták magukat egy másik sávra, ahol még annyit se kellett gondolkodni. Ezeket a szenvedő alanyokat kellett visszaszerezni a későbbi Balázs-vetélkedővel (címre nem emléxem) amiben már kilencven százalékban csak retekklubos vonatkozású feladványok voltak (mi a tévécsatorna alkalmazottainak a neve, hogy hívják a teleregény főszereplőjét), mintha az általános műveltség a (korábban?)hétfő reggeli műsorvezető Csonka Picinél kezdődne és a vasárnap késő esti Szoci Hetest dirigáló Jáksónál érne véget. S aki ebben nem májer, az pusztuljon. A Milliomos így aztán már csak néhány blőd celeb-kiadásban villant fel, de már az is régen volt. A Barátok közt-példa is nagyon jó, tényleg igaz az utolsó szóig. A taktikát a másik adó is átvette, ott is gyökeret vert (értsd: beleverték a gyökerekbe) az ottani saját szappanoperát.
Aki kertévén nívósabb műsort nézne, annak nagyjából annyit kell tennie, hogy rápillant az éjfél körülre száműzött adásokra. Ilyen például a Till Attila-féle,
Pulitzer-emlékdíjas Propaganda. Igaz, már ez sem olyan, mint az induláskor volt.
Puzsér beszédét az attól tartó sunyik forgathatnák úgy is az ostobák számára, hogy az HBO-felkérésére folytatott ilyen aljas propagandát a "méregdrága" csatornának, de itt az HBO csak az üzleti modellre való példa, csereszabatos a név.
Bár az igaz, hogy a legjobb sorozatok közül többet az HBO gyárt. Megyek is Trónok harcát nézni - reklámok nélkül, korhatárkarika nélkül és "vasárnapeste ikszfaktordöntő" felirat nélkül.

Köszi ezt a bemásolást, valóban nagyon jó anyag. Magam is hasonlóan gondolkodom. :)

Kicsit őrült (benyomását kelti) ez a Puzsér, de amiket mond, az nem őrültség.

Másik forrásból nézve van még egy mondat a végén:

"Ha a saját tudatunk visszavásárlásáért nem vagyunk hajlandóak pénzt szánni, talán meg sem érdemeljük a szabadságot."

Lehet újra Nagy-Magyarország, de amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt nem lehet jóvátenni


Puzsér: lehet újra Nagy-Magyarország, de amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt nem lehet jóvátenni
A nagy hazugság a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ingyen van. Pusztán azért, mert nem kell előfizetési díjat fizetni, meg nincs ingyen. Valójában sokkal súlyosabb árat kell fizetni, mint előfizetési díjat, a tudatunkkal fizetünk érte, és a reklámok során szedik be azt a díjat, amibe a műsorok elkészítése kerül. A reklám, a te döntéseiddel kereskedik, a reklám tulajdonképpen a tudat gyarmatosítását jelenti. A tudat, a XX. században felfedezett kontinens, amelyet kolonizálni kell, mint anno Amerikát. Ennek a folyamata, a modern marketingben ölt testet.

A reklámok nézésére nem kötelezve vagyunk, hanem szocializálva. Nem azért nézed a reklámot, mert kijön a “Reklám Hatóság” és megbüntet, hanem azért mert nem vagy kellően tudatos, vagy nem vagy a tudatod iránt kellően felelős. Azért nem tudod nem nézni a reklámot, mert nem te nézed a reklámot, hanem a reklám néz téged. Benned van egy “kicsi én”, egy tudatalatti, ami nézi, akkor is, ha elhatározod tudatosan. Ezek a reklámok nem a tudatunkkal kommunikálnak, hanem a tudatalattinkkal. A reklám nem meggyőzni akar, legkevésbé informálni. A reklám nem egy közszolgáltatás, a reklám az egy zsarnokság, egy olyan intézmény, amire pár évtized múlva úgy fognak visszagondolni, ahogy mi visszagondolunk azokra az időkre, amikor általános és legális volt a gyermekmunka, vagy azokra a harmadik világbeli országokra, ahol ma is legális. Vagy a rabszolgaság intézményére. Ahogy a gyermekmunka, úgy a reklám is barbárság. Ahogy a gyermekünket óvjuk és védjük, úgy a tudatunkat is kellene. Ugyanannyi jogunk és okunk, sőt ugyanakkora kötelességünk védeni.

A reklám a tudatot támadja, de a tudattalanon keresztül hat a döntéseinkre, olyan döntésekkel kapcsolatban, amelyek nem eléggé tudatosak, ezért hallgatunk a tudattalanunkra. A reklám azt a célt szolgálja, hogy bennünk egy bizalmat építsen ki a többi termék rovására, de ez nem intellektuális, és nem racionális. Nem arról van szó, hogy valahogy meggyőznek minket, hogy ez a mosópor jobb, mint a többi. A reklám nem akar meggyőzni semmiről, hanem egy logót, egy szlogent, egy kellemes dallamot és egy harmonikus vonzó körülményrendszert akar beágyazni a tudattalanba. Egy kellemes asszociációval akarja párosítani a logót, meg a szlogent, a színvilágot, meg a dallamot. Sok érzékszerven keresztül támad, egyszerre támadja a muzikalitásunkat, a vizualitásunkat, ha nem mosóporról van szó, akkor sok esetben a szexualitásunkat, de még az értelmünket is. De, nem azt a részét, amelyik racionális, hanem az értelmünknek azt a részét, amely a szlogenre fogékony, azt a részét, ami a verseket szereti, a nyelvi harmóniát támadja.

Tehát, nagyon sok érzékszervet támad egyszerre és a célja az, hogy számunka az a termék, ismerős legyen majd, amikor a polcnál vagyunk. A reklám itt és most tőlünk semmit nem akar, hanem sunyi és alattomos módon elültet bennünk egy mémet, és az lesz a dolga a mémnek, hogy amikor megtalálja a párját a szupermarket polcán, és párosodjon. Hogy a bennünk lévő mém, és a polcon lévő mém találkozzon, és az egyik bevonzza a másikat.

A termék spektrum 90%-a esetében a reklám nem azt a funkciót szolgálja, hogy egy kiélezett versenyben versenyelőnyhöz juttasson bizonyos cégeket, más cégek meg lemaradnak a versenyben. Ez a hazugság! A reklám a piac felosztását jelenti, a legtöbb esetben tök egyenlő alapon. Például, három fontos szereplő harmad-harmad-harmad arányban felosztja a piacot a reklámok révén, és az összes többi cégnek a kiszorítása a cél, és a piacot felosztani a reklámozók között. Azt gondolom, hogy, ez rejtett kartellezés.

A másik nagy hazugság hogy, a reklám a műsort szolgálja, a reklám a műsorért van. Ha, megkérdezed a kereskedelmi tévéseket, hogy miért van a reklám, ezt fogják mondani: “Azért, hogy sugározni tudjunk maguknak műsorokat, mert ezek a műsorok nincsenek ingyen, valamiből finanszírozni kell a műsorokat, mi pedig önökért vagyunk, hogy önök szórakozzanak”. Ez a hazugság, valójában pont fordítva van, nem a reklám szolgálja a műsort, hanem a műsor szolgálja a reklámot. A kereskedelmi tévé nem azért van, hogy te szórakozz, hanem azért, hogy az agyadat mossa a reklámokkal, és azért van szükség a műsorokra, hogy te két reklámblokk között ott maradj, és ez rögtön tartalmazza a választ arra a kérdésre is, hogy vajon miért olyan mocsok, aljadék, szemét, szar színvonalúak a tévéműsorok. Azért ilyen szarok, hogy a következő reklámra még öntudatlanabb, még emberalattibb legyél, mint amilyen az előző reklámblokk során voltál. Az a célja és a funkciója a tévéműsornak, hogy reklámblokk és reklámblokk között egyre lejjebb, lejjebb és lejjebb nyomja a befogadás küszöbét, hogy egyre kritikátlanabb legyél a reklámok iránt. Mindezt azért mert ez jót tesz az értékesítésnek, ez “know-how” része, a kereskedelmi marketing működésének a része az, hogy a műsornak szarnak, aljadék színvonalúnak kell lennie. A műsornak a reklám színvonalához kell igazodnia, mivel a reklám a cél, és a műsor az eszköz, nem a reklám fog a műsorhoz alkalmazkodni, hanem a műsor a reklámhoz. A reklám pedig az ismert legaljább színvonal.

Az összes reklám amit az életedben láttál, az egyetlen reklám, csak specializálva van. Ennek az egyetlen reklámnak egyetlen egy üzenete van, az pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. Hogy, az anyagi javak felhalmozásától te boldogabb ember leszel, a reklám első szándékkal ezt reklámozza. Ilyen módon egy BMW reklám egy kicsit Opelt is reklámoz, és Omo reklám egy kicsit Persilt is reklámoz.

A kereskedelmi televíziózás, alapvetően reklám orientált, mivel a reklámok alapvetően az anyagi részeddel kommunikálnak. A halandó részeddel kommunikálnak. A halálfélelemtől sújtott részeddel kommunikálnak. Tele vagy halálfélelemmel, és ez elől a fogyasztás rejtekébe menekülsz, mert addig amíg felhalmozol, addig amíg fogyasztasz, amíg vásárolsz, amíg javakat sajátítasz el, addig azzal az érzettel élsz, hogy növekszel, hogy vagy, hogy jobban vagy, hogy a létedben elmélyülsz. Veszel magadnak egy karórát, egy ruhát, és ezzel nagyobb súllyal, nagyobb nyomással nehezedsz a létbe. Kiterjedtebb vagy attól, amit megveszel. Ha meglopnak téged, az az érzésed, hogy kevesebb vagy, így közelebb rántanak a halálhoz, a megsemmisüléshez. Azt amit ma megveszel, amit megeszel, azt amit ma felveszel, amibe beülsz, azzal halhatatlanabb vagy. Ez persze nem igaz, ez egy illúzió. Arról van szó, hogy szorongunk. Minden szorongás alapja a halálfélelem, és az ezzel kapcsolatos szorongásunkat egyszerűen a fogyasztás oldja. A reklám erre megy rá, ezt az ösztönünket korbácsolja fel.

A lényeg az, hogy a műsorok a reklámok színvonalához fognak igazodni, és így jön létre, a kereskedelmi televíziózás intézményrendszere, amely gyakorlatilag reklám szintű agymosás. Már mindegy, hogy reklámot nézel, vagy műsort mert hasonló a nívótlansága. Meg mer valaki esküdni arra, például, hogy az Éjjel-nappal Budapest színvonalasabb, mint az azt megszakító reklámblokk?

Az eddig mindig működött, hogy lefelé hajtják a befogadásnak a küszöbét. Mindig a legkisebb közös többszörös. Az emberi tudat olyan, mint a víz a kisebb ellenállás felé folyik. Ha kis lépésenként, mondjuk fél évenként, csökkentik a színvonalat, akkor gyakorlatilag le lehet rombolni egy civilizációt ezzel.

Arról beszélek, hogy milliárdokat költünk közoktatásra, eközben a szemünk láttára pusztul le minden, mindaz amit felépítettük. Felépítjük nappal, leromboljuk éjszaka, mint Déva vára. A közoktatás által a következő generáció értelmi színvonalát valamilyen színvonalra hozzuk, eközben a kereskedelmi televíziók és a reklámok lerombolják mindezt. És nem hogy végignézzük, frekvenciát biztosítunk hozzá. Az a frekvencia, amin az RTL Klub és a TV2 sugároz az a miénk, azt mi bérbe adtuk, mi a magyar állam. Itt aztán változhat, Nemzeti Együttműködés, meg Nemzeti Közép Kormánya, meg Reform Kormányzás, és jöhet Gyurcsány és jöhet Orbán a kereskedelmi tévék azok továbbra is maradnak. Az a frekvencia nemzeti kincs.

A Barátok közt egyébként jó példa a színvonal zuhanásra. Amikor bevezették a Barátok köztöt Magyarországon, mikor is volt egy évtizede? 1999? Tehát 14 éve. Az első évben a Barátok közt akkorát bukott, mint az ól ajtó, nem nézte senki, nem volt nézője. Tök nyilvánvaló, hogy miért, mert a színjátszásnak azt a nívóját, ami addig megszokott volt – egy minimális nívó ugyan, de valami szint – azt olyan mélyen múlta alul, hogy az emberek kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna. A Szomszédokban kiváló színészek játszottak szarul, de a Barátok köztben szar színészek játszanak mégszarabbul. A Barátok köztöt egy éven keresztül senki sem nézte, de a vezetőség pontosan tudták, hogy ez egy nagyon erős kommunikációs brand, és hogy működni fog, csak hinni kell benne, és nagy meggyőződéssel tolni. És úgy tolták végig az első évben, hogy nem nézte senki, de tudták a nemzetközi tapasztalatok alapján, hogy működni fog. És eltelt egy év, és eltelt másfél év, és szépen lassan az emberek megtörtek, és elfelejtették, hogy mi volt az a színvonal, amihez korábban igazodtak, és elkezdték zabálni a szart. A mocsokkal addig bombázták az embereket, hogy a pajzs elvékonyodott, és végül elengedett. Ez történt. És most nézzük meg az embereket, nem lehet őket leszoktatni a Barátok köztről, már nem lehet.

Komolyan mondom, mióta kereskedelmi televíziózás van Magyarországon az felbecsülhetetlen, és jóvátehetetlen. Az energiaszektort vissza lehet venni állami kézbe. A termőföldet, vagy a vizet, vagy lehet újra Nagy-Magyarország, visszacsatolhatjuk Erdélyt, a Felvidéket, meg a Kárpátalját, még bármi lehet. De, azt a rombolást, amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt soha nem lehet jóvátenni már. Azt nem lehet visszavásárolni.

Ki kell állnunk azért, hogy a tudatunk nem gyarmat, nem kőolaj, nem bauxit, nem egy olyan ásványkincs, amit ki lehet aknázni, amire koncessziót lehet vásárolni és ki lehet aknázni. Azt kell először felfogni, hogy a reklám nem üzleti kérdés, hanem emberjogi kérdés. Ha ezt lefektetjük, akkor akkor ennek a mentén öntudatosan ki kell állni a tudatunk iránti jogunk mellett. Jogom van a tudatomhoz! Jogom van, nem csak a fogyasztói döntéseimhez, hanem ahhoz a kulturális kontextushoz, amiben az életemet élni akarom, és ezt nem engedem mérgezni, és ezt nem lehet milliárdos pszichopaták mohóságának a tárgya vagy az eszköze.

Mit lehet tenni ez ellen? Én hiszek a televízióban, hiszem, hogy sok jó dologra lehet használni. Szerintem, a a tévé egy csodálatos találmány, ami jobbá teheti az életünket és egy nagy civilizációs vívmány, de ami elátkozott és aljas az a kereskedelmi televízió, ezt kell felszámolni. Azt gondolom, hogy van a tévézésnek is fényes és sötét oldala. A sötét oldala a kereskedelmi tévézés, a fényes oldala az előfizetéses tévézés. Az előfizetéses tévézés az egy korrekt üzlet. Százszor korrektebb dolog, hogy egy műsorért pénzt kérek, mint ha cserébe elkérem a tudatod, telefosom és visszaadom. Létezik az előfizetéses tévé, például az HBO. Hol írtam alá azt a szerződést, hogy a tévé és a reklám összenőtt? Szerintem nem nőtt össze!

Ez az üzleti modell nem haldoklik, hanem szárnyal. Sorozatokat gyárt, pedig maga az üzleti terv nem erről szólt, amikor létrehozták. De, mára akkora tőkéjük van, hogy most már saját gyártású filmjei vannak, saját gyártású sorozatai vannak, amiket sugároz, amik a legjobb és legszínvonalasabb sorozatok.

Ezt a háborút nem nekünk, hanem a gyerekeinknek kell majd megnyerni, mi valószínűleg nem fogjuk megélni ezt a változást. A kereskedelmi televíziózás és a reklám már defenzívában van, a fiatal korosztály körében, és az okos tévé, már kiszűrhetővé teszi a reklámot. De ez nem megoldás. Gondoljunk bele milyen nívójú televíziózás az, hogy nézel egy műsort, jön a reklám és a tévéd automatikusan átkapcsol egy másik csatornára, ahol éppen nincs reklám és azt nézed tovább. Milyen színvonalú élet, milyen színvonalú szórakozás, milyen nívójú szabadidő az, ahol te attól függően nézel sorozatot, vetélkedőt, vagy ismeretterjesztőt, hogy hol van éppen reklám? Én nem szeretnék így élni.

A lényeg az az, hogy valóban kitelt a reklám ideje.
A mai nemzedékek már nincsenek a kereskedelmi tévézésnek annyira a hatása alatt, mint az előző, de sajnos, ez a 17 év megtörtént. Ha ezeket a frekvenciákat csak 20 évvel később osztják ki, akkor ma más országban élnénk, egy összehasonlíthatatlanul jobb helyen. Azt gondolom, hogy az önvédelmet nem az egyénre kell bízni, hanem felülről kell szervezett módon megtervezni, és megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az államnak kell finanszírozni a televízió csatornákat, és ha az állam nem fogja akkor senki nem fogja, akkor majd a cégek, majd a reklámok…

Tényleg arról van szó, hogy nincs ingyen ebéd, vagy az állam azt mondja, hogy felszámolom a kereskedelmi televíziózást, bevezetem és kötelező érvényűvé teszem az előfizetéses televíziózást, és minden háztartás kap mondjuk 5 csatornát az államtól alanyi jogon. Eltelik egy hónap, és ha váltani szeretnél valamelyik csatornát dobod, felveszel helyette újat. Ha nem elég az öt, akkor fizetsz, és kapsz még annyit, amennyire csak pénzed van, és hónapról hónapra váltogathatod a saját portfóliódat. Abban hiszek, hogy egy ilyen valódi versenyben, 5-10 éven belül kirostálódna a hagyományos értelemben vett kereskedelmi tartalom. Tehát az Éjjel-nappal Budapest, a Barátok közt és az ilyenek, mivel, hogy ezek alapvetően a reklámok mellé lettek gyártva, olyan tartalom ami a reklámnak a mankója.Azt gondolom, hogy az előfizetéses rendszerben egyszerűen kihullana. Nem máról holnapra, de szépen, lassan kihullana.

Sokba kerülne, de nem lehet mindenről nyugger-szoci módon gondolkodni. Nem lehet mindenről úgy gondolkodni, hogy még egy bőrt lehúznak, még tévéadó is lenne. Igen, valószínűleg egy újabb adóteher lenne, de a tévét valaki finanszírozni fogja, vagy a cégek, vagy mi. Én azt mondom, hogy akkor vegyük a magunk kezébe. Ez olyan, hogy aki fizeti a cigányt, annak húzza a nótát. Ha nem fizetünk érte, akkor az ő tartalmuk lesz, ha fizetünk érte, akkor a miénk. Ezért valaki fizet, minden körülmények között.

(A fentiek az Apu azért iszik, mert te sírsz rendezvénysorozat 2013. november 26.-i alkalmán hangzottak el)

Nicolas Cage, egy Nicolas Cage-arccal díszített pólóban, egy Guns N  Roses koncert előtt, Andrew Dice Clay mellett. Igen, ez az az Andrew Dice Clay, aki Ford Fairlane volt a Ford Fairlane kalandjaiban. :))

Nem a hely az elsődlegesen fontos, hanem a társaság meg a téma. Ha itt adódik valami, akkor itt, ha ott, akkor ott, vagy szimultán. Ebben semmi tudatosság sincs részemről. Speciel nem teljesített olyan jól az oldal, hogy újra megérdemeljen, úgyhogy ez most grátisz. A másik oldalról nézve meg félig már eltüntettem ezt a fórumot, úgyhogy Artu részéről nem baj az, ha itt is ténykedek. :))

"... kis filmes bilderberg csoportunk"

Ne sértegess, lécci!!!! :)

Én nem költözök, mert semmi értelme nincs.

Én, személy szerint már R2 fórumán aktívkodok, az itteni accountomba csak hálni jár a lélek, meg ugye rendelni.

ha nem túl nagy titok miben állapodott meg a mi kis filmes bilderberg csoportunk?
visszaköltöztök ide vagy további minimális jelenlét?

Jópofa!

Nincs mit. Remélem máskor is.