Múlt héten megváltam a videokazettáim megmaradt halmazának majdnem teljes részétől. Úgy voltam vele, hogy amit az elmúlt két-három évben sosem vettem elő a szekrényből, az ezután sem fog hiányozni. Néhány különleges darabot (TDK HF-eseket) megtartottam, meg az itthon kiadatlan Truffaut-kat (pl. Az Antoine Doinel-sorozatot) na meg a Dudley MOore-os Arthur-filmeket, plusz egy-két csemegét, de így is összejött 120-130 darab, ami a padlón feltornyozva várta a sorsát. Pillanatra elfogott a forintosító hajlam, s belegondoltam, hogy az a cirka 90ezer, ami az eredeti ár, az most milyen jól jönne így ünnepek előtt. Persze olyan balekot a Földön nem találtam volna, aki ennek csak a töredékét is megadta volna érte, így aztán - hogy mégse a konténerben végezze, mint az előző hasonló adag, megkérdeztem pár embert, hogy használnak-e még videomagnót. Végül egy öreg taxis jelentkezett, aki nagyon megörült az ajándékba kapott házitékának, igaz, vért izzadt, míg a hatalmas, malaclopó szatyrokkal kikacsázott az autójához. Bónuszban adtam neki még egy mini szökőkutat is, amit egy nem szeretem rokontól kaptunk nászajándékba, de mivel az állandó csobogástól folyton vizelhetnékem támadt, ezért már az is tíz éve a beépített szekrényben foglalta a helyet. A kisöreg még annak is örült. Így aztán megvolt az idei decemberi jócselekedetem is. Furcsa módon nem éreztem azt, hogy megfosztva lettem valamitől, sokkal inkább az öröm érzése járt át, és még a levegőt is könnyebben vettem, hogy eltűnt a szemem elől a hatalmas kupac, ami valamikor a hobbim középpontja volt.
Azért titkon remélem, hogy néhány ingyenfuvar beesik majd. ;-)
Azért titkon remélem, hogy néhány ingyenfuvar beesik majd. ;-)
most posts by TM
0
