Nézd meg az adatlapok jobb felső sarkát:). Lehet, hogy nem új, de nekem most tűnt fel.
0
Keresés
chat
- 4596
- 13392
Hova, micsoda?
0
- 4596
Na, ide is elért a "közösségi háló":)! Mehetnek a lájkok meg a megosztások!
0
- 2738
Ezt még elolvasni is durva volt, nem hogy átélni. Annak azért örülök, hogy sikerült megtalálnod azt a személyt az életedben, aki mellett a mai napig boldog vagy, és hogy ekkora szeretettel írsz róla.
Amúgy én is azt mondom, amíg ebben örömödet leled -a gyűjtésben-, addig kár is továbblépni, amíg nem nyűg ez a sok film, és teljesebbé tesz, de is gondolkozz azon, hogyan tovább.
Szegény CRT TV-t viszont tényleg ideje lenne lecserélni egy újabb technológiára, hidd el, a BD filmek majd egy új világot nyitnak meg számodra, lehet, ezzel még inkább ösztönöznek arra, hogy ne hagyd abba a szenvedélyed ápolását.
Amúgy én is azt mondom, amíg ebben örömödet leled -a gyűjtésben-, addig kár is továbblépni, amíg nem nyűg ez a sok film, és teljesebbé tesz, de is gondolkozz azon, hogyan tovább.
Szegény CRT TV-t viszont tényleg ideje lenne lecserélni egy újabb technológiára, hidd el, a BD filmek majd egy új világot nyitnak meg számodra, lehet, ezzel még inkább ösztönöznek arra, hogy ne hagyd abba a szenvedélyed ápolását.
0
- 7721
Nem szabad felnőni, az egy hülyeség!
0
- 13392
Csatlakozom - ezzel együtt, de ettől függetlenül is érdemes úgy intézni a dolgokat, hogy a befektetett holmi megtérüljön, szerintem inkább egy alkalmas tévé-lejátszó kevés filmnek, mint kellemetlenkedő kiadványhegyek a semmibe.
0
- 7076
Bizony, van akinek még CRT tévéje van.
0
- 8260
Wow... ez helyenként kemény volt. Köszi!
A filmes részét már megbeszéltük, a racionalitást magam is támogatom.
A filmes részét már megbeszéltük, a racionalitást magam is támogatom.
0
- 52685
Mint egy jó oroszlán, átugrottam a Tűzgyűrűn, s most itt vagyok. :)
A gyűjtésről beszélgettünk, azzal is folytatom az új helyen.
Korábban már videókazettákkal is tömtem meg szekrényeket, eleinte úgy, hogy szép tokban, színes fénymásolt borítóval, mintha gyári filmek lennének (merthogy akkor még nem volt gyári VHS, csak kölcsönzős), aztán jöttek a gyáriak, majd legvégül a tévéből felvett filmekkel megtelt több száz kazetta. Mindig is gyűjtöttem mindenféle filmet, mivel nyitott vagyok mindenféle műfajra, még akkor is, ha némelyiket olykor cikizem is. Ez a széles befogadókészség már alapjaiban meghatározta a gyűjtést, miután hét évig nonstop videótékában dolgoztam, heti hatvan órákat, az onnan való kikerülés után otthon kezdtem el videotékát építeni. Mindig is gyorsabban gyarapodott a készletem, mint amennyi idő volt arra, hogy végignézzem a szerzeményeket, de nem érdekelt, mert úgy voltam vele, hogy ez nem baj, ami most "elmegy mellettem" azzal majd később ütközöm. Vannak olyan művészfilmjeim, melyeket eleve csak egyedül tudnék nézni. Egy Salo például nem az a kimondott családi film, tehát az ezekre fordítható idősáv az "amikor a többiek elalszanak" és az "ameddig bírok ébren maradni" közötti időintervallum, tehát ezek eleve a nagyon a polc szélére kerülő művek kategóriája. De idesorolhatom például az animét, a horrort, a sci-fit, mert ezek mind csak engem érdekelnek. Aztán van, amit moziban láttam/láttunk, de meg kell, hogy legyen, mert hát "jó film volt". Na, ezt például már közösen se nézzük meg még egyszer, mert moziban láttuk, manapság már van hogy 4 hónappal később itt a lemez, akkor még simán emlékezünk az egész filmre, nosza, megy a szekrénybe, azzal hogy majd valamikor később egyszer talán. Ha eszembe jut, akkor megnézem az extrákat, ha van. Ha BD-s az extra, akkor nem nézem meg, mert nincs mivel lejátszani.
Itt jön be a képbe a hardver-kérdés. Van egy tök jó CRT-tévénk, ami már 11 éves és ahogy elnézem, lesz még 15 is, pedig többet használjuk, mint a nagy átlag. Ez még egy jól összerakott tévé. Azt megbeszéltük, hogy csak akkor veszünk újat, ha ez bekrepál. Ez eddig még nem történt meg, viszont ehhez nem lehet csatlakoztatni BD-lejátszót. Ugyanakkor meg BD-lemezek jelennek meg, némelyiküket már most nem lehet beszerezni, meg már ott tartunk, hogy mezei műanyagtokos 2D-s film is limitált mennyiségben kerül forgalomba, persze hogy úgy gondoltam egy idő után, hogy a "nagy" címeket addig is össze kell gyűjtenem, aztán majd lesz ami lesz. Igen ám, csakhogy jelenleg meg csupán DVD-t tudok nézni, így általánossá vált, hogy akkor mindkét formátumon megveszem. Ez még több kiadással járt, még több helyez foglalt el otthon a filmkupac. Innen már csak egy ugrás volt a 3D, ami moziban nagyon megtetszett és nemcsak nekem, hanem a családban mindenkinek, így hát elkezdtem gyűjteni azt is. Még több kiadás, még több hely. S akkor most, a fizikai hordozók létének alkonyán felerősödött a limitált cuccok behozatala és hát kinek ne fordulna meg a fejében, hogy milyen jópofán mutatna egy eleve filmes meghatározású, tematikájú helyiségben egy gift egy replika, ami emeli a gyűjtemény vizuális összhatását. Megint még több hely és még több kiadás.
Születésem utáni pár napot üvöltéssel kezdtem, azután kizáródásos sérvvel műtöttek. Egyik korai emlékem az, hogy apámhoz hozzávágta a fonott kisszékemet, mert anyámmal kiabált. A családi légkör nem mindig volt túl rózsás, s ebbe még nagyanyám is belejátszott, aki velünk lakott, miután nagyapám halála után visszaköltözött. Nagyfater egyéves koromban halt meg, a felesége egy olyan rendes asszony volt, hogy a férje utolsó évét inkább Budapesten töltötte valami alkalmi ismerősél. Előtte azért még felheccelte nagyfatert a lánya (anyám) ellen, így aztán állítólag engem a kórgázból hazahozás után bújtatni kellett, mert az öreg ki akart nyírni. Aztán lenyugodott, majd meghalt, nagyanyám hazajött megnézni, hogy mit lehet örökölni, vagy csak elsíbolni a férje javaiból. Végül ottmaradt velünk, aztán olyan kedves anyának, anyósnak, nagymamának bizonyult, hogy egyik reggel arra ébredtünk, hogy a konyhából az előszobába nyíló ajtót egy kőműves falazza be. Aznap, meg még utána pár napig a teraszra nyíló konyhaablakon át közlekedtünk, míg hétvégén fater a spájz falát csákánnyal kiverte, ott lett új bejárati ajtónk. Nagyanyám sajátosan alkalmazta a haszonélvezeti jogot. A hosszú kert legvégétől az udvaron át a teraszon át a padlás legtetejéig minden kerítéssel és szögesdróttal volt leválasztva. Ha akkor csinálták volna a Sorstalanságot, jöhettek volna hozzánk, alkalmas lett volna a helyszín. Engem mindig elzavartak, amikor a kerítés közelébe mentem, ez is passzolt volna egy esetleges forgatókönyvbe. Aztán voltak még ilyen sztorik szép számmal, egy szenteste például (akkor volt a Süsü a sárkány legeslegelső vetítése a tévében) faterom bicskával szétvagdosta az anyámtól kapott ajándékait, a kávéfőzőt a falhoz vágta, baltával szétverte az előszobai lámpa búráját, anyámra kést fogott, elvitte a kosztpénzt és egy hétig nem láttuk őt. Nekem a karácsony ezek után 15 éven keresztül mindig egy rettegve várt esemény volt, már napokkal előtte egy csomóban volt a gyomrom a görcstől. Aztán volt az a nagyobb kamasz, tán már nagykorú fickó az utcánkban, aki megerőszakolt, amitől hetekig ágybavizeltem éjszakánként, utána meg muiután már nővérem és bátyám is elköltözött(menekült) otthonról, már csak én maradtam villámhárítónak a szüleim között, további dicstelen események átélőjeként. Végül meg határőr lettem, hogy ott is jusson a stresszből, egy kis Rambo-késes határsértő az egyik irányból, egy kis Páneurópai Piknik a másik oldalról, fegyverropogás, lefenyítések, eltávmegvonások (helybetopi) satöbbi, satöbbi, mindeközben a tudat, hogy apám ottjon terrorizálja anyámat. Akkoriban a távbeszélési lehetőség nagyon krlátozott volt, úgy kellett városi vonalat kérni a laktanyából és R-beszélgetést kérni, azaz a hívott fél fizette. Sokszor éreztem, hogy gond van, csak anyám nem mondta el. Aztán leszereltem, rá fél évre megtalált a videótéka, a filmek világa, és a következő évben anyám rákos lett, nem sokkal később meghalt, előtte egy-két hónappal ismerkedtem meg a későbbi feleségemmel. Ez kábé az első huszonkét évem zanzásított verzióban. Sikerült belesűríteni a sorsnak minden rosszat. A második 22 év az elsőhöz képest Hawai volt. Dolgoztam a sok film között, rengeteg embert megismerhettem, kapcsolatokat építettem, ingyen néztem meg amit akartam, meló után haverokkal foci, majd sörözés. Ja, meghalt faterom is, nagyanyám még őt is túlélte, a "sötét erő" baromira konzerválta, de aztán jött a hír, hogy már nem él ő sem - ezeket is a pozitív dolgok közé kell soroljam. Aztán összeköltöztünk a párommal egy albérletbe, szépen éltünk 6 évvel később összeházasodtunk, lett saját otthonunk, később jobb, majd még jobb állásunk, én meg azóta is gyűjtöttem egy csomó filmet, mellette világot is láttunk nyaraltunk tenger- és óceánparton, voltunk több országban, szép életünk van, igaz, egy picivel lehetne szebb is. Ezt a korszakot gondolom én az igazi gyerekkoromnak, annak az időszaknak, amelyikben nagyon sok jó dolog ért, amelyikben sok esetben kötetlenebbnek, szabadabbnak és legfőképpen boldogabbnak érezhettem magamat, mint az azt megelőzőben.
Most úgy érzem, hogy közeledik a második korszakom vége, az abban kapott "jutalmakat" azzal kell viszonoznom, hogy véget vetek neki, és belekezdek a harmadikba, a tulajdonképpeni "felnőtt"(?) korszakomba. Abba a korszakba, amelyikben valamivel felelősségteljesebben, megfontoltabban, racionálisabban próbálok majd létezni. Külső kényszerítő hatás nem ért, ez most csak úgy jött. Mondjuk most, hogy belegondolok, anyai ágon anyám és nagyanyám is rákos volt, apám anyjának is levették a fél mellét, állítólag egy folyton részeg nő volt, aztán a fater alaposan továbbvitte ezt a vonalat, ő végül mindenféle érrendszeri betegségbe halt bele. Anyám 55 évet élt fater 57-et. Ha ezekhez az adatokhoz mérem magam, épp ideje leépíteni a filmgyűjteményt, ha csak a túlvilágon nincsenek lejátszók. :) Persze nem mások betegségeiből kell kindulnom, még ha esetleg hordozok is magamban valamilyen hajlamot, az még nem jelent alapból halálos betegséget. Ráadásul igyekszem törekedni a harmóniára (ami néha itt nem úgy tűnik :) ) próbálok nyugodt lenni és mindenben inkább a jót meglátni. Au előzőekben leírtak alapján ez már talán nem annyira megmosolyogni való tulajdonság, inkább túlélési ösztön, vagy inkább egy nálam jól bevált életfelfogás, mindegy is, hogy minek nevezem, nekem így jó. S ha ebbe belezavar a túl sok film megléte, hát akkor azt is megoldom majd valahogy, ahogy az eddigieket is.
No, "dióhéjban" ennyi lettem volna, kösz a figyelmet! :)
A gyűjtésről beszélgettünk, azzal is folytatom az új helyen.
Korábban már videókazettákkal is tömtem meg szekrényeket, eleinte úgy, hogy szép tokban, színes fénymásolt borítóval, mintha gyári filmek lennének (merthogy akkor még nem volt gyári VHS, csak kölcsönzős), aztán jöttek a gyáriak, majd legvégül a tévéből felvett filmekkel megtelt több száz kazetta. Mindig is gyűjtöttem mindenféle filmet, mivel nyitott vagyok mindenféle műfajra, még akkor is, ha némelyiket olykor cikizem is. Ez a széles befogadókészség már alapjaiban meghatározta a gyűjtést, miután hét évig nonstop videótékában dolgoztam, heti hatvan órákat, az onnan való kikerülés után otthon kezdtem el videotékát építeni. Mindig is gyorsabban gyarapodott a készletem, mint amennyi idő volt arra, hogy végignézzem a szerzeményeket, de nem érdekelt, mert úgy voltam vele, hogy ez nem baj, ami most "elmegy mellettem" azzal majd később ütközöm. Vannak olyan művészfilmjeim, melyeket eleve csak egyedül tudnék nézni. Egy Salo például nem az a kimondott családi film, tehát az ezekre fordítható idősáv az "amikor a többiek elalszanak" és az "ameddig bírok ébren maradni" közötti időintervallum, tehát ezek eleve a nagyon a polc szélére kerülő művek kategóriája. De idesorolhatom például az animét, a horrort, a sci-fit, mert ezek mind csak engem érdekelnek. Aztán van, amit moziban láttam/láttunk, de meg kell, hogy legyen, mert hát "jó film volt". Na, ezt például már közösen se nézzük meg még egyszer, mert moziban láttuk, manapság már van hogy 4 hónappal később itt a lemez, akkor még simán emlékezünk az egész filmre, nosza, megy a szekrénybe, azzal hogy majd valamikor később egyszer talán. Ha eszembe jut, akkor megnézem az extrákat, ha van. Ha BD-s az extra, akkor nem nézem meg, mert nincs mivel lejátszani.
Itt jön be a képbe a hardver-kérdés. Van egy tök jó CRT-tévénk, ami már 11 éves és ahogy elnézem, lesz még 15 is, pedig többet használjuk, mint a nagy átlag. Ez még egy jól összerakott tévé. Azt megbeszéltük, hogy csak akkor veszünk újat, ha ez bekrepál. Ez eddig még nem történt meg, viszont ehhez nem lehet csatlakoztatni BD-lejátszót. Ugyanakkor meg BD-lemezek jelennek meg, némelyiküket már most nem lehet beszerezni, meg már ott tartunk, hogy mezei műanyagtokos 2D-s film is limitált mennyiségben kerül forgalomba, persze hogy úgy gondoltam egy idő után, hogy a "nagy" címeket addig is össze kell gyűjtenem, aztán majd lesz ami lesz. Igen ám, csakhogy jelenleg meg csupán DVD-t tudok nézni, így általánossá vált, hogy akkor mindkét formátumon megveszem. Ez még több kiadással járt, még több helyez foglalt el otthon a filmkupac. Innen már csak egy ugrás volt a 3D, ami moziban nagyon megtetszett és nemcsak nekem, hanem a családban mindenkinek, így hát elkezdtem gyűjteni azt is. Még több kiadás, még több hely. S akkor most, a fizikai hordozók létének alkonyán felerősödött a limitált cuccok behozatala és hát kinek ne fordulna meg a fejében, hogy milyen jópofán mutatna egy eleve filmes meghatározású, tematikájú helyiségben egy gift egy replika, ami emeli a gyűjtemény vizuális összhatását. Megint még több hely és még több kiadás.
Születésem utáni pár napot üvöltéssel kezdtem, azután kizáródásos sérvvel műtöttek. Egyik korai emlékem az, hogy apámhoz hozzávágta a fonott kisszékemet, mert anyámmal kiabált. A családi légkör nem mindig volt túl rózsás, s ebbe még nagyanyám is belejátszott, aki velünk lakott, miután nagyapám halála után visszaköltözött. Nagyfater egyéves koromban halt meg, a felesége egy olyan rendes asszony volt, hogy a férje utolsó évét inkább Budapesten töltötte valami alkalmi ismerősél. Előtte azért még felheccelte nagyfatert a lánya (anyám) ellen, így aztán állítólag engem a kórgázból hazahozás után bújtatni kellett, mert az öreg ki akart nyírni. Aztán lenyugodott, majd meghalt, nagyanyám hazajött megnézni, hogy mit lehet örökölni, vagy csak elsíbolni a férje javaiból. Végül ottmaradt velünk, aztán olyan kedves anyának, anyósnak, nagymamának bizonyult, hogy egyik reggel arra ébredtünk, hogy a konyhából az előszobába nyíló ajtót egy kőműves falazza be. Aznap, meg még utána pár napig a teraszra nyíló konyhaablakon át közlekedtünk, míg hétvégén fater a spájz falát csákánnyal kiverte, ott lett új bejárati ajtónk. Nagyanyám sajátosan alkalmazta a haszonélvezeti jogot. A hosszú kert legvégétől az udvaron át a teraszon át a padlás legtetejéig minden kerítéssel és szögesdróttal volt leválasztva. Ha akkor csinálták volna a Sorstalanságot, jöhettek volna hozzánk, alkalmas lett volna a helyszín. Engem mindig elzavartak, amikor a kerítés közelébe mentem, ez is passzolt volna egy esetleges forgatókönyvbe. Aztán voltak még ilyen sztorik szép számmal, egy szenteste például (akkor volt a Süsü a sárkány legeslegelső vetítése a tévében) faterom bicskával szétvagdosta az anyámtól kapott ajándékait, a kávéfőzőt a falhoz vágta, baltával szétverte az előszobai lámpa búráját, anyámra kést fogott, elvitte a kosztpénzt és egy hétig nem láttuk őt. Nekem a karácsony ezek után 15 éven keresztül mindig egy rettegve várt esemény volt, már napokkal előtte egy csomóban volt a gyomrom a görcstől. Aztán volt az a nagyobb kamasz, tán már nagykorú fickó az utcánkban, aki megerőszakolt, amitől hetekig ágybavizeltem éjszakánként, utána meg muiután már nővérem és bátyám is elköltözött(menekült) otthonról, már csak én maradtam villámhárítónak a szüleim között, további dicstelen események átélőjeként. Végül meg határőr lettem, hogy ott is jusson a stresszből, egy kis Rambo-késes határsértő az egyik irányból, egy kis Páneurópai Piknik a másik oldalról, fegyverropogás, lefenyítések, eltávmegvonások (helybetopi) satöbbi, satöbbi, mindeközben a tudat, hogy apám ottjon terrorizálja anyámat. Akkoriban a távbeszélési lehetőség nagyon krlátozott volt, úgy kellett városi vonalat kérni a laktanyából és R-beszélgetést kérni, azaz a hívott fél fizette. Sokszor éreztem, hogy gond van, csak anyám nem mondta el. Aztán leszereltem, rá fél évre megtalált a videótéka, a filmek világa, és a következő évben anyám rákos lett, nem sokkal később meghalt, előtte egy-két hónappal ismerkedtem meg a későbbi feleségemmel. Ez kábé az első huszonkét évem zanzásított verzióban. Sikerült belesűríteni a sorsnak minden rosszat. A második 22 év az elsőhöz képest Hawai volt. Dolgoztam a sok film között, rengeteg embert megismerhettem, kapcsolatokat építettem, ingyen néztem meg amit akartam, meló után haverokkal foci, majd sörözés. Ja, meghalt faterom is, nagyanyám még őt is túlélte, a "sötét erő" baromira konzerválta, de aztán jött a hír, hogy már nem él ő sem - ezeket is a pozitív dolgok közé kell soroljam. Aztán összeköltöztünk a párommal egy albérletbe, szépen éltünk 6 évvel később összeházasodtunk, lett saját otthonunk, később jobb, majd még jobb állásunk, én meg azóta is gyűjtöttem egy csomó filmet, mellette világot is láttunk nyaraltunk tenger- és óceánparton, voltunk több országban, szép életünk van, igaz, egy picivel lehetne szebb is. Ezt a korszakot gondolom én az igazi gyerekkoromnak, annak az időszaknak, amelyikben nagyon sok jó dolog ért, amelyikben sok esetben kötetlenebbnek, szabadabbnak és legfőképpen boldogabbnak érezhettem magamat, mint az azt megelőzőben.
Most úgy érzem, hogy közeledik a második korszakom vége, az abban kapott "jutalmakat" azzal kell viszonoznom, hogy véget vetek neki, és belekezdek a harmadikba, a tulajdonképpeni "felnőtt"(?) korszakomba. Abba a korszakba, amelyikben valamivel felelősségteljesebben, megfontoltabban, racionálisabban próbálok majd létezni. Külső kényszerítő hatás nem ért, ez most csak úgy jött. Mondjuk most, hogy belegondolok, anyai ágon anyám és nagyanyám is rákos volt, apám anyjának is levették a fél mellét, állítólag egy folyton részeg nő volt, aztán a fater alaposan továbbvitte ezt a vonalat, ő végül mindenféle érrendszeri betegségbe halt bele. Anyám 55 évet élt fater 57-et. Ha ezekhez az adatokhoz mérem magam, épp ideje leépíteni a filmgyűjteményt, ha csak a túlvilágon nincsenek lejátszók. :) Persze nem mások betegségeiből kell kindulnom, még ha esetleg hordozok is magamban valamilyen hajlamot, az még nem jelent alapból halálos betegséget. Ráadásul igyekszem törekedni a harmóniára (ami néha itt nem úgy tűnik :) ) próbálok nyugodt lenni és mindenben inkább a jót meglátni. Au előzőekben leírtak alapján ez már talán nem annyira megmosolyogni való tulajdonság, inkább túlélési ösztön, vagy inkább egy nálam jól bevált életfelfogás, mindegy is, hogy minek nevezem, nekem így jó. S ha ebbe belezavar a túl sok film megléte, hát akkor azt is megoldom majd valahogy, ahogy az eddigieket is.
No, "dióhéjban" ennyi lettem volna, kösz a figyelmet! :)
most posts by TM
0
- 2738
Egyszer nagyapámnál került szóba a téma, persze az egy generációval régebbi idők, de csak ennyit tett hozzá az öreg: "Persze, néztük Rákosi kopasz fejét, ahogy a pavilonból integet, de aztán volt ingyen virsli meg sör." :)
0
- 8260
"Anyám dúdolgat néha kommunista indulókat, miközben vasalgat, aztán jót röhög magán, visszaemlékezve, mikor "lelkesen" énekelte ezeket több száz diák az iskolákban, meg temérdek ember a felvonulásokon. "
Akkor, az, ott, úgy tök jó volt. :) Király lenne néha visszamenni, abba a nyugalomba. Fél év ott és utolérném magam a film - és sorozatnézésben.
Egyébként ahogy hallgattam ezeket a dalokat, eszembe jutott:
1. Tudnunk kellett a szovjet himnuszt oroszul
2. Leveleztem egy szovjet pajtással oroszul: volt egy kis piros-sárga könyvecske, Orosz-magyar levelező szótár, abból dolgoztunk. :)
Akkor, az, ott, úgy tök jó volt. :) Király lenne néha visszamenni, abba a nyugalomba. Fél év ott és utolérném magam a film - és sorozatnézésben.
Egyébként ahogy hallgattam ezeket a dalokat, eszembe jutott:
1. Tudnunk kellett a szovjet himnuszt oroszul
2. Leveleztem egy szovjet pajtással oroszul: volt egy kis piros-sárga könyvecske, Orosz-magyar levelező szótár, abból dolgoztunk. :)
0
- 2738
A Varsaviankának is van filmes vonatkozása, a Nappali Őrségben csendül fel, méghozzá a részeg Anton szájából. :)
0
- 8977
Hogy legyen filmes vonatkozás is, egyik kedvenc filmzeném!
http://www.youtube.com/watch?v=YEt41bYQBgE
http://www.youtube.com/watch?v=YEt41bYQBgE
0
- 2738
Bocs, de ha már témánál vagyunk, ezt nem tudom kihagyni.
0
- 2738
Anyám dúdolgat néha kommunista indulókat, miközben vasalgat, aztán jót röhög magán, visszaemlékezve, mikor "lelkesen" énekelte ezeket több száz diák az iskolákban, meg temérdek ember a felvonulásokon.
Én nem ebben az érában nőttem fel, még gondolat sem voltam, de így meghallgatva egy-két számot, azt meg kell hagynom, nagyon dallamos és tényleg buzdító dalokat sikerült alkotniuk anno.
Én nem ebben az érában nőttem fel, még gondolat sem voltam, de így meghallgatva egy-két számot, azt meg kell hagynom, nagyon dallamos és tényleg buzdító dalokat sikerült alkotniuk anno.
0
- 52685
De jó! Vasárnap a szaunában egyszer csak a semmiből bemászott a fejembe egy dallam, amit addig dúdoltam, amíg nem jöttek elő az emlékezetemből a sorok, versszakok, a végén már majdnem az egészet rekonstruáltam, elő is adtam élőben, de a címe nem jutott eszembe, pedig kézenfekvő volt: úttörőinduló. Köszi! :)
most posts by TM
0
- 8260
Akkor emlékezzünk: :)
0
- 52685
NOSZtyFiú
most posts by TM
0
- 52685
Amikor még nagyon odavoltam Feróért
most posts by TM
0
- 52685
Akkor legyen így:
Bár a NOSZF nem teljesen Tóth Mari esete, de amikor pukkan az Auróra, irány a Téli Palota!
http://sopron.network.hu/video/kulfkonnyuzeneigyekszem_elo_eloadast_keresni_az_eredeti_eloadoval/katyusa_mulats_klubflv
Bár a NOSZF nem teljesen Tóth Mari esete, de amikor pukkan az Auróra, irány a Téli Palota!
http://sopron.network.hu/video/kulfkonnyuzeneigyekszem_elo_eloadast_keresni_az_eredeti_eloadoval/katyusa_mulats_klubflv
most posts by TM
0
- 52685
Bár a NOSZF nem teljesen Tóth Mari esete, de amikor pukkan az Auróra, irány a Téli Palota!
http://mulatos.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=25113&pvol=40&plang=hu&host=http://mulatos.network.hu" />KÜLSŐ LINK width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" />
http://mulatos.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=25113&pvol=40&plang=hu&host=http://mulatos.network.hu" />KÜLSŐ LINK width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" />
most posts by TM
0
- 38
Sziasztok!
Tud valaki segíteni/tippeket adni, milyen oldalakon vagy hol lehet venni BD fémdobozokat önmagukban? (csak maga a steelbook) Köszi.
Tud valaki segíteni/tippeket adni, milyen oldalakon vagy hol lehet venni BD fémdobozokat önmagukban? (csak maga a steelbook) Köszi.
0
- 52685
Bár a lista az összeállítói miatt semmiképp nem mérvadó, de azért végigfutottam rajta. Több mint a felét láttam, kb. 10 megvan lemezen.
most posts by TM
0
- 2288
Vagy csak ez a vonal nem annyira a te stílusod. Én ötöt láttam ezek közül, három helyet is kapott a gyűjteményemben. De sokról most olvastam csak elsőként.
0
- 5528
Mondjuk a 16 száll gyertya-t nem, de a Nulladik óra-t láttam Molly Ringwald-tól amiben szintén játszik Anthony Michael Hall. Jó film. M1 vetítette szerencsére így reklám sem volt benne meg nem vágták meg.
0
Fizetési opciók
