Nagyon kellemes hely, igaz, a régi kialakítás nekem sokkal hangulatosabbnak tűnt, jobban szeretek ilyen underground-hangulatban lakmározni, mint egy kiöltözős fényárban, de az új sem rossz azért.
Amúgy érdekes volt olvasni a kommentárodat. Eszembe is jut, most az évek óta kedvenc kifőzdénk rendetlenkedik - másfél hete egy minősíthetetlenül mócsingos húst raktak a jónép elé (csere után sem kaptunk különbet, mondván, már csak ilyen van), a múlt héten pedig a(z utolsó szelet) temesvári szeletemet rontották el megsavanyodott tejföllel. Ami a legmegdöbbentőbb az ilyesmi cikkek olvasása után, hogy egyik kollégám sem mert szólni, pedig van köztünk egy nagypofájú, már kilométerekről hallható figura (nem bunkó ő, egyszerűen ilyen), mégis én voltam az egyetlen, aki ténylegesen szóvá tette a csalódásunkat. Most jó szokás szerint nem szeretnek (a körülöttem lévő emberek messze többsége képtelen nemhogy a konfliktuskezelésre, de még a kritika fogadására is), no de nem is mindenhová megyek szeretkezni. :)
A linkelt filmet nem ismerem amúgy, de beszédes jelenet. Nem vagyok egy csendes bogár a sarokból, viszont egy étteremben, de még egy kocsmában sem hiszem, hogy tudnék ordenáré módon viselkedni (sőt, még keményen dohányzó koromban is hangoztattam, hogy a vendéglátós dolgozóknak nem egészséges a mi füstünket szívni egész műszakon át) - max akkor, amikor házibulin, csakis egymás közt vagyunk. Viszont mióta átszoktam a sörre és az Unicumra, még hányni sem sikerül, csupán teli torokból ordítom a Linkin Parkot és a Metallicát, amitől másnap batmanhangom van. :)
Amúgy érdekes volt olvasni a kommentárodat. Eszembe is jut, most az évek óta kedvenc kifőzdénk rendetlenkedik - másfél hete egy minősíthetetlenül mócsingos húst raktak a jónép elé (csere után sem kaptunk különbet, mondván, már csak ilyen van), a múlt héten pedig a(z utolsó szelet) temesvári szeletemet rontották el megsavanyodott tejföllel. Ami a legmegdöbbentőbb az ilyesmi cikkek olvasása után, hogy egyik kollégám sem mert szólni, pedig van köztünk egy nagypofájú, már kilométerekről hallható figura (nem bunkó ő, egyszerűen ilyen), mégis én voltam az egyetlen, aki ténylegesen szóvá tette a csalódásunkat. Most jó szokás szerint nem szeretnek (a körülöttem lévő emberek messze többsége képtelen nemhogy a konfliktuskezelésre, de még a kritika fogadására is), no de nem is mindenhová megyek szeretkezni. :)
A linkelt filmet nem ismerem amúgy, de beszédes jelenet. Nem vagyok egy csendes bogár a sarokból, viszont egy étteremben, de még egy kocsmában sem hiszem, hogy tudnék ordenáré módon viselkedni (sőt, még keményen dohányzó koromban is hangoztattam, hogy a vendéglátós dolgozóknak nem egészséges a mi füstünket szívni egész műszakon át) - max akkor, amikor házibulin, csakis egymás közt vagyunk. Viszont mióta átszoktam a sörre és az Unicumra, még hányni sem sikerül, csupán teli torokból ordítom a Linkin Parkot és a Metallicát, amitől másnap batmanhangom van. :)
0

