Még egy sztori. Múlt héten úgy alakult, hogy csak vonattal tudtam lejönni, ami nem igazán az én műfajom. Nézem otthon az elvira.hu-t, Kelenföld-Balatonföldvár (akkor baráti invitálásra egy haveromékhoz mentem először) 1 óra 40 perc menetidő, remek! Vettem jegyet, gyors pótheggyel, ahogyan azt a mai magyar valóság megköveteli. Fehérvár előtt megjelenik a kaller, hosszasan böngészi a tikettemet, majd lecsesz, hogy mi a francért kértem Földvárig a gyors pótjegyet, amikor ez a vonat csak Fehérvárig gyors, onnantól személy, vagyis összesítésben "sebes" jelzőre hallgat. Hogy én így elkótyavetyéltem kemény 55 forintot. Kétszer is elmondta, és közben végig mutogatta nekem a saját jegyemet. Na mindegy, mentünk tovább, Főkajár, aztán kanyar, és legnagyobb meglepetésemre egyszer csak megjelenik a vonat bal oldali ablakánál a magyar tenger. Mondom magamban, itt valami qrvára nem stimmel, és még csak sört sem ittam, hogy keresztbeálljanak a szemeim, de ennek a böhöm víztömegnek az ellenkező oldalon kéne lennie. Aztán Kenesénél már pámnikszerűen leugrottam a vonatról, de előtte még elkaptam az okostojás kalauzt hogy most mi a dick van. Az, hogy ez a vonat az északi oldalra megy. Na és amikor kiselőadást tartott a pótjegy áráról, és látta, hogy Földvár van ráírva, mi a bánatos francért nem tudta kinyögni, hogy hülyegyerek rossz vonaton ülsz? Hogy neki nem kötelessége mindenre odafigyelni. Anyád. Kenesén állok a sín mellett, mondom, ennél rosszabb már nem lehet, erre mint a filmekben, elkezd esni az eső. Jól van, ügyes vagy, dicsértem meg magamat, felhívom az asszonyt, hogy milyen messze van Földvár, azt mondja 37 km, de nehogy taxival menjek. Mondom neki, innen? Egy autó se jár erre! Aztán végül jött egy busz, ami visszavitt Akarattyáig, így a haverom, akit a pénteki ebéd elől rángattam el a segélyhívásommal, fél óra után megérkezett és első megjegyzése az volt, hogy tök kényelmesen tudna nyaralni, ha én nem lennék. Így járjon az ember a barátai kedvében. :)