Kedves Barátom!
Magyarázd el nekem, légy szíves, hogyha a Te gyermeked akarja megnézni a RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN-t, akkor Te mivel beszélnéd le róla! A mostani hozzászólásodból ugyanis úgy tűnik számomra, hogy nem tudod, milyen érveket mondjál neki, ergó, inkább nézze meg a gyerek. Úgyis a tévé a hibás, hogy leadja, vagy a forgalmazó, hogy megjelenteti. Magam részéről közölném a gyerekkel, hogy ez nem neki való film, és nincs apelláta. Viszont választhat mást, mert egy normális családban nyilván nem csak az Elm utcai filmek jelentik a választékot, bár nálam az ilyesmi eleve nem is kerülhetne a kölyök látókörébe. Meggyőződésem, hogy a film megtekintése ellen szóló valóban komoly érveket (káros a pszichés fejlődésére stb. stb.) ugyanúgy nem értené, mint a filmet. (De ha mégis magyarázkodásra adnám a fejem, nem mindegy, hogy a kisded 6 éves vagy mondjuk 14.)
Sajnos szerintem létezik egy elég helytelen nevelési irányzat, mely szerint a gyerek egy mini felnőtt, akinek mindig mindent részletesen meg kell magyarázni. Jómagam például valószínűleg nem tartanék kiselőadásokat a járni alig tudó gyerekemnek, hogy miért nem szabad mindenféle apró tárgyakat beledugni a konnektorba, hanem egyszerűen elejét venném annak (vakdugókkal), hogy ezt meg tudja tenni. Mások lehet, hogy hosszabb expozékat tartanának a kölöknek az áram káros élettani hatásáról, esetleg néhány szemléletes fotóval alátámasztanák a mondanivalót. Némileg analóg módon járnék el a filmek tekintetében is.
Meggyőződésem egyébként, hogy túl van lihegve ez az egész karika-dolog, meg ez a "mit nézzen a gyerek?" téma. Ahol eddig is megnézhette a gyerek a nem neki való műsorokat, ott ezután is meg fogja, karikáktól függetlenül. Ahol valóban odafigyelnek a gyerekre, ott meg azért nyilván nem a tévé, a DVD és a PC az egyetlen közös családi program. S ha netán véletlenül, tájékozatlanságból a család kifog valami felnőttorientált filmet, akkor normálisabb szülő nem együtt nézi azt a gyerekkel, közben szörnyülködve a tévé, a filmforgalmazó felületes tájékoztatásán, hanem kikapcsolja a tévét, csatornát vált stb.
Magánvéleményem egyébként, hogy nem az a legnagyobb trauma, ha a gyerek valahol (akár barátja engedékenyebb családjánál) lát valami nem nekivalót, hanem az, ha nincs kivel megbeszélnie a látottakat. Ezért nem jó szülői attitűd, ha ilyenkor megszidják és megbüntetik a gyereket, mert tiltott filmet nézett, hanem meg kell vele beszélni a látottakat. Ha a családon belüli kapcsolatrendszer nem formális, ha a családtagok között valóban a szeretet és az egymásra figyelés dominál, akkor a gyerek megérti, miért nem engednek számára bizonyos dolgokat.