Jól okoskodsz, a második 2D kép azért igényel csak +50% tárigény többletet, mert a két kép közötti redundanciát kihasználva kódolják. Pont ahogy írod: a különbséget.
Ott hibádzik a gondolatmeneted, hogy a konvertált 3D-nél sajnos nem csak a második képet hozzák létre az eleve felvett 2D-hez. Fogják a 2D képet, azt felbontják a mélységek különböző szintjeire, és létrehozzák mind a bal, mind a jobb nézetet. Ez a buheráció a 3D-sítést szolgálja, tehát ilyen szempontból elengedhetetlen, és ha úgy vesszük, a kép előnyére szolgál. Ugyanakkor mégiscsak buheráció, és ezért a képen nyomot hagy, még ha ez 3D-ben nem is éppen szembeötlő. 2D-ben viszont nem mutat olyan szépen, mint az eredeti 2D anyag, ezért célszerűbb (már csak a presztízs miatt is) inkább letiltani a 2D lejátszást.
Íme két kisfilm a konverzióról:
http://www.youtube.com/watch?v=S4hqx1Ui19AKÜLSŐ LINK
Tévedsz abban is, ha azt hiszed, hogy a 3D képből úgy lesz 2D, mint sztereó hangból mono. Ha két füllel hallgatsz valamit, hallod, hogy mi jön jobbról, mi jön balról. Ha az egyik füled bedugaszolod, hallod az összes hangot továbbra is, csak a sztereó hatás szűnik meg, vagyis az irányok érzékelése. Ezzel szemben a két szemed a tér érzékelését szolgálja. Ha becsukod az egyik szemed, attól a másikkal nem fogod látni azt, amit a becsukott szemed látott. Tedd az orrodra a jobb kezed élét, és nézz rá váltva a két szemeddel! A bal szemeddel a tenyeredet látod, a jobb szemeddel meg a kézfejed. Pont így működik a 3D-ről 2D-re váltás: ki kell dobni az egyik nézetet. Ha a kettőt megpróbálnád összekombinálni, csak egy szellemképes vacak lenne a végeredmény, de nem tökéletes 2D kép.