Szóval nagyon jó volt a film, és nagyon érdekesek voltak az extrák. A legjobb az volt köztük, ami a forgatásról készült. Nagyon jól bemutatta Norman Jewison munkáján keresztül, milyen nehéz dolog egy ilyen filmforgatás. Persze mindennek tökéletesnek kellett lennie, ezért sokmindent jópárszor fel kellett venni. Az idõjárásnak is ki voltak szolgáltatva, rengeteget kellett várni egy megfelelõ naplementére és a hóra. Jugoszláviában forgatták a filmet egyébként. Lenyûgözõ volt Jewison, a rendezõ profizmusa, ahogy õ már elõre látta, milyennek kell majd lennie a filmnek, beállításokkal, mindennel együtt. A színészeknek is nagyon jó tanácsokat adott. De én mindig is ezt csodáltam a rendezõkben, hogy egy élettelen szövegbõl hogy tudnak ilyen filmet varázsolni. Szinte hihetetlen, hogy a rövid, kis jelenetekbõl, amiket felvettek, hogyan állt össze ilyen szép egésszé a film. Nagyon érdekes volt. Eszméletlen, milyen profi volt a rendezõ, és a sok táncos, színész. Nagy dolog lehet egy ilyen produkcióban résztvenni. Én nem mernék nekivágni egy ilyen projektnek mint rendezõ, és biztos lenni abban, hogy ebbõl egy filmet tudok csinálni, vállalni a felelõsséget mindenért és mindenkiért.
Most meg belenéztem a West Side Story dok.filmjébe, az sem semmi volt. Hogy ott milyen profinak kellett lenniük a szereplõknek. Nem elég, hogy profin kellett táncolniuk, még énekelni és játszani is kellett, ugye. Az egyik rendezõ, aki a koreográfus is volt, jól meghajtotta õket. Nem semmi, hogy mennyit dolgoztak egy-egy jeleneten, számon. Azt ugye tudjuk, mennyire tökéletes a koreográfia. Nagyon ott van. És így eltáncolni nem semmi, mekkora tudást és rengeteg próbát igényel. Persze kitalálni is. És ugye a zeneszerzõ munkájáról se feledkezzünk meg. És ahogy a zenéhez passzintották a táncokat .... Szóval embertelen munka.
Csak azért írtam ezt le, hogy amikor megnéz az ember egy filmet (nem én, mert én azért ismerem a másik oldalt is), akkor nem is sejti, mekkora munka van mögötte, mennyi készülés, próba, izzadtság van abban a 2 órában. Az ilyen munkát nem szabad lebecsülni. Ezért különböztetem én meg az értékes és értéktelen filmeket, ezért nem nézek tömegfilmeket, ha nem muszáj, mert hol vannak azok az ilyen profin megcsinált, ízig-vérig érzelmes és mondanivalóval teli filmekhez képest. Bocs, csak ezt ki kellett adnom magamból, annyira lenyûgözött, ahogy a kis 20 mp-es jelenetekbõl összerakták a filmet, és ahogy a sok próbát mutatták, ahol a rendezõnek semmi nem volt elég jó, és a végén olyan teljesítményt hozott ki a szereplõkbõl, amire nem hitték volna õk maguk sem, hogy képesek. Bocs a regényért. :-)))
