Salo, avagy Sodoma 120 napja

Vagy: "Miért éppen mi...? Az Xpress fórumozók szenvedésének igaz története" :)
Wow, majd elkészítem a borítótervet :D

vagy csak simán igy: "Pál"  :)

Össze kéne gyűjteni az összes baromságát és ki kéne adni könyvben, "Év viccei" címmel. :)

nem fér a fejembe, hogy egyetlen ember hogy képes ennyi baromságot összehordani. még annak ellenére sem, hogy személyesen is ismerek ilyeneket... :)

hehe.... Pál is back! :))

Úgy gondolom, nekem ehhez már igazán nincs mit hozzátennem...

olasz liberális genny

:)))))))))))))))))))))

vannak dolgok, melyek nem változnak...

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

A liberális sajtó által felmagasztalt amatőr színvonalú film szerény, valóban nem mértékadó véleményem szerint a krisztusi eszméket visszahelyezi oda, ahonnan azok származnak: az egyszerű, tiszta emberek világába. Pasolini ugyanakkor Jézust forradalmárként is láttatja, aki abban a korban eszméivel nagyon is forradalmi nézeteket képviselt, amelyekért az életét is feláldozta. Jézust, a forradalmárt egy spanyol diák (Enrique Irazoqui) játssza: 1964-et íerunk, a diákmozgalmak, melyek a konzervatív polgári társadalmak korlátai ellen lázadnak, csak évek múlva robbannak ki!
"Értéktelen" irodalmi adaptációi között nemcsak a Trilógia nemiséget hangsúlyozó és éltető filmjei találhatók – melyek a lehetőségekhez képest maradéktalanul közvetítik az alapjukul szolgáló klasszikus irodalmi művek eszmeiségét –, hanem például Szophoklész OIDIPUSZ KIRÁLY-ának formailag és tartalmilag merész átértelmezése az értékek nélküli világban bolyongó Emberről, vagy Euripidész MÉDEÁ-jának hasonlóan szokatlan átdolgozása, amely a primitív és fejlett társadalmak ellentétbe állításával – máig aktuálisan! – egyúttal a harmadik világ helyzetére is felhívja a figyelmet.
Pasolini szinte minden filmjével botrányt okozott, ez igaz. Lázadt az ellen a (polgári) világ ellen, amelyet idejétmúltnak tartott hamis eszményeivel és be nem tartott erkölcsi normáival. Nem üres, l art pur l art lázadás volt ez: volt mit felmutatnia, volt (és sajnos még van!) igazság azokban a filmjeiben, amelyekkel botrányt okozott, legyen szó A CSÓRÓ-ról, A TÚRÓ-ról, a MÁTÉ EVANGÉLIUMÁ-ról, a TEORÉMÁ-ról vagy akár a SALÓ-ról. Valóban létezik "hangárnyi méretű" vizuális környezetszennyezés is, minden téren, nemcsak a film világában, hanem zenében, irodalomban, képzőművészetben, médiában stb: ennek művelői közé sorolni Pasolinit szerintem komoly szellemi vakság és meglehetősen maradi szemlélet következménye.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

Érdekelne, Aurelianus miként magyarázza, hogy minden idők alighanem legszebb Jézus-filmjét (MÁTÉ EVANGÉLIUMA, 1964) mégiscsak ez a b*zi, perverz kommunista Pasolini csinálta meg.

Szabadjon annyit pontosítanom, hogy az én DVD-men szereplő életrajz szerint Pasolinit homoszexualitása, és nem perverziói miatt zárták ki a kommunista pártból: a kettő azért nem ugyanaz. (Azt a mély megvetést Pasolini iránt, ami Aurelianus soraiból kiolvasható – lám, még a kommunistáknak se kellett! –, inkább nem kommentálnám.)

Vállalva a "buzi" jelzőt is, amit olykor kicsit könnyelműen szoktak osztogatni mifelénk, megjegyezném, hogy csodálatosság dolgában nem tartom alacsonyabb rendűnek a férfi testet a nőihez képest. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kétféle test kiegészíti egymást, egyik se magasabb rendű vagy csúnyább a másiknál. Normális esetben az ember természetesen az ellenkező neműek testét tartja szexuálisan vonzónak, bár szabadjon lovagiatlanul megjegyeznem, hogy azok közül sem mindenkiét. Mellesleg a fasizmus már jóval Pasolini előtt lejáratta magát azzal, amiket képviselői műveltek tömegnméretekben.

Bár nem készítettem pontos kimutatást arról, hogy pontosan hány fütyi és hány muff + (női) mell látható a filmben és hány percig, de én nem éreztem, hogy a SALÓ-ban a férfi test dominálna. Ennek szerintem itt nincs is jelentősége. Mint azt Kunfu-ce is megjegyezte, a SALÓ nem erotikus film: a meztelenség ebben a filmben a kiszolgáltatottság szimbóluma, s nem az a célja, hogy a nézőben erotikus vágyakat ébresszen vagy a csupasz test anatómiájának szépségét domborítsa ki.

Befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy nekem semmi kifogásom az ellen, ha valakinek más a véleménye egy filmről vagy egy rendezőről, mint nekem. Véleményem szerint a SALÓ-t könnyű elintézni azzal, hogy egy beteg ember beteg filmje, s a rendező csak azt kapta a Sorstól, amit megérdemelt. Pedig elég csak a közelmúlt történelmi eseményeire gondolnunk, hogy rádöbbenjünk, a világ számos pontján zajlanak salói szörnyűségek. Igaz, az emberiség tekintélyes része fintorogva fordítja el a fejét onnan is...

Úgy tűnik, a SALO DVD premierje éppúgy megosztja a közönséget, mint a mozis ősbemutató idején Párizsban (1975, november) vagy a budapesti premieren (1995, március). Clifford hozzászólását hasznosnak érzem, hiszen kifejti ellenérveit, bár azokkal nem értek egyet. Dusan Makavejev SWEET MOVIE-ját illetően egyezik a véleményünk, de szerintem például Jancsó MAGÁNBŰNÖK, KÖZERKÖLCSÖK-je egy elég nagy bóvli (megvan VHS-en, magyar tévéből felvéve), amelyet a rendező személye miatt illik ugyan komolyan venni, pedig számomra nem tűnik többnek egy ügyetlenül kivitelezett szexfilmnél.