előre elnézést kérek mindenkitől az írás hosszúsága miatt, de mint minden klasszikus esetében, így e filmnél is megfelelő alapossággal próbáltam kitárgyalni a témát. nyugodtan át lehet ugorni, ha unod. :]
THE LORD OF THE RINGS: THE FELLOWSHIP OF THE RING [A GYŰRŰK URA: A GYŰRŰ SZÖVETSÉGE]
rendező: peter jackson
főszereplők: elijah wood, ian mckellen, liv tyler, viggo mortensen, sean bean, sean astin, cate blachett, john rhys-davies, christopher lee, ian holm és hugo weaving
talán életében először peter jackson elégedetten dőlt hátra a weta stúdió számítógép ventillátoroktól zajos vágószobájában. az eufória oka maga a weta volt. 1995-öt írtunk, jackson épp a the frighteners – törjön ki a frász! utómunkálataival volt elfoglalva, s egyik ámulatból a másikba esett, mire is képes ez a trükkgyártó cég, melyet egy új zélandi bogárról nevezett el. a weta nem volt bugos úgymond, így aztán a szakállas zseni arra gondolt, olyan grandiózus filmeket lehetne vele támogatni, mint amiket lucas csinált az ILM segítségével, vagy ray harryhausen a harmincas években. a rendező az 1933-as king kong remake-jére gondolt és gyorsan meg is írta a forgatókönyvét, a megvalósításra azonban a godzilla csúfos bukása miatt egyetlen producer sem kívánt fordítani, így aztán a kész forgatókönyv fiókba került. jackson lelkesedése azonban mit sem csökkent: egy olyan művet keresett, ami legalább akkora, mint a gyűrűk ura…
jackson 18 éves korában olvasta utoljára tolkien műveit, mondhatni: kötelező jelleggel. az ember nem lehetett tökéletes hippi, ha nem ismerte a féktelen szabadság igéjét hordozó természetbarát trilógiát. a kiwi rendező tisztában volt vele, hogy a műből élőszereplős változat nem készült: 1978-ban ralph bakshi, a fritz, a macska című rajzfilmjéről „elhíresült” animátor egyszer próbálkozott egy rajzfilm verzióval, ami viszont jókorát bukott és a kritikusok is utálták. a két és fél órás rajzfilm a háromkötetes műnek csupán a feléig jutott: bakshi kifutott a költségvetésből és kénytelen volt félbe hagyni a munkát. a filmesek ezt intő jelnek vették és még az olyan alkotók is elzárkóztak a műtől, mint kubrick vagy spielberg.
a megfilmesítési jogokat eredetileg a metro goldwyn mayer vásárolta meg az oxfordi nyelvésztől még a hatvanas években, majd sual zaentzhez kerültek, aki bakshi fércmunkáját és a rendezőlegendák tartózkodó magatartását látva már nem hitt abban, hogy a gyűrűk ura valaha elkészülhet. ekkor kereste fel peter jackson, ez a lelkes, kócos „hobbit” és rövid győzködést követően a jogok gazdát cseréltek. a rendező ezután felkereste a miramaxot, weinsteinék azonban egyetlen filmbe szerették volna belezsúfolni azt a történetet, amit jackson két részben kívánt leforgatni, ezért aztán a filmes tovább állt. végül a new line cinema-nál kötött ki, ami aztán a lelkes tolkien rajongó stúdiófőnöknek, bob shayenek köszönhetően visszautasíthatatlan ajánlatot tett: jackson minden kötetet külön filmként forgat le epizódonként 9o millió dolláros költségvetéssel és teljesen szabad kezet kap. így aztán 18 évvel az első olvasat után peter jackson ismét kézbe vette a gyűrűk urát.
a dohányrajongó nyelvészprofesszor már gyermekkorában is a nyelvek bűvöletében élt: mindig is szeretett volna egy saját nyelvet alkotni, de olyan messzire nem merészkedett, mint esperanto professzor a xix. század végén: ő megelégedett azzal, hogy mesebeli hősöket ruházott fel sajátos nyelvezettel. képzeletében megszülettek hát a tündék; az első papírra vetett teremtmény azonban az 1935-ben megszületett a babó volt, amit aztán a világháború embertelenségétől megcsömörlött író további tisztalelkű mesealakok, képzelt világok megalkotásával egy „egészestés” művé: az 1954-ben megjelent gyűrűk urává duzzasztott. első megjelenésekor a mű nem keltett túl nagy visszhangot, a tizenöt évvel később megjelenő papírfedeles újrakiadás [amely már mindhárom kötetet tartalmazta] azonban óriási sikert aratott a diákok között és fantasy témakörökkel foglalkozó regények egész garmadáját indította útjára. a finn, német és kelta legendákból, a buddhizmus tanaiból és a bibliából táplálkozó mű komplex, működő világával, történelmi dokumentációk alaposságával felérő kidolgozottságával igazi kultuszregénnyé vált.
a kiwi rendezőnek három évébe tellett, mire a több mint ezer oldalas műből forgatókönyvet varászolt. végig hű maradt a könyvhöz, habár változásokat mindenképp eszközölnie kellett: sokan azzal vádolják tolkien szerzeményét, hogy túlságosan férfisoviniszta: a női karakterek elnagyoltak, szerepük jelentéktelen. dicsérni való húzás jacksontól, hogy arwen karakteréből igazi akcióhőst faragott, akit aztán méltán tarthatunk a hős aragornhoz valónak. galadriel és a gyűrű csatája is egy plusz, azonban jó pár momentumot ki kellett hagyni, hogy a film tervezett játékideje ne haladja meg az amúgy sem csekély három órát: így kimarad bombadil toma, az öregerdő és a fűzfaapó, s néhány szereplő jelleme is elnagyolt lett – az énekek hiányáról nem is beszélve. szó azonban nem érheti a ház elejét: jackson forgatókönyve így is fantasztikus: az ódon, itt-ott nagyon lassú, szinte állóképpé merevedő könyv közérthető, eseménydús, szórakoztató adaptáció, amely megőrizte a varázslatos világ fennköltségét és pátoszát egyaránt.
azonban mit sem ér egy jó forgatókönyv megfelelő színészek nélkül: a pletykákkal ellentétben jacksonnak határozott elképzelése volt a felöl, ki játszhatná gandalfot, a szürkét. szó sem volt itt sean conneryről: jackson egyenesen sir ian mckellenhez fordult. a színpadi színész ismerte tolkien munkásságát és a storyboard néhány oldalának megtekintése elég volt ahhoz, hogy aláírjon. mckellen tökéletes választás: közismeretes, hogy tolkien saját magáról formázta gandalfot: vidéki életet és jó társaságot kedvelő, dohány-addict emberről van szó, aki mindig megőrzi nyugalmát és csak akkor emeli fel a hangját, ha nyomós oka van rá: gandalf is ilyen, nem különben a sir. nem csoda, hogy mckellen azonnal beleszeretett új zélandba, s azon kevesek közé tartozott, aki azt szerette volna, hogy soha ne legyen vége a forgatásnak. frodó kiválasztása már nehezebb feladatnak ígérkezett: jackson mindenképp angol színészt szeretett volna megnyerni a „mondvacsinált hős” szerepére, mint ahogy merry, pippin és legolas karakterét is britt színészekre osztotta, de 15o meghallgatást követően sem akadt megfelelő frodó. igazándiból harry knowles-nak, az internetes mozigurunak köszönhető, hogy elijah wood belépett a képbe: a the faculty forgatásán hívta fel az ifjú színész figyelmét arra, hogy filmet csinálnak a gyűrűk urából és mindenképp ott a helye. 21 éves kora ellenére figyelemreméltó rezümével rendelkező színész próbafelvételeket készített magáról, ahol eljátszotta frodót, ezt postázta a weta címére, s két héten belül meg is volt a film főszereplője. elijah wood = frodó: óriási kék szemei, pajkos mosolya mindazt az örömet, fájdalmat, megrökönyödést magukban hordozzák, melyet tolkien apró hősének elképzelt. frodó amerikanizálódását követően már nem volt nehéz dolog kiválasztani sean astint samu szerepére. a színészek közül egyedül cristopher lee ismerte személyesen az angol történészt, az egykori drakula nagyon nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a gyűrűk ura hataloméhes al-gonoszát, szarumánt ő játszhatta el. a hős kósza aragorn szerepére eredetileg stuart townsend lett kiválasztva, azonban peter jackson „kreatív nézeteltérések” miatt kirúgta a brit színészt, s sűrgősen utánpótlást kellett találnia. elküldte viggo mortensennek a forgatókönyvet, akinek viszont nem fűlött a foga ahhoz, hogy hirtelen felkerekedjen és új zélandba utazzon. úgy általában semmit se tudott a gyűrűk uráról, s míg a többi színésznek hónapok áltak rendelkezésre, hogy felkészüljenek a szerepre - fizikailag, színészileg egyaránt - addig ő teljesen felkészületlen volt: végül a fia, henry győzte meg róla, hogy mindenképp el kell játszania aragornt, hisz egy ilyen hősszerep ritkán adódik az ember életében. így aztán viggo másnap már a repülőn ült, s mikor megérkezett új zélandba, egy szemvillanás alatt átváltozott aragornná. a költőként, festőként is aktív mortensen azonnal ráérzett a vándor kószának álcázott király szerepére, s olyannyira magával ragadta a film forgatása, hogy mikor egy csatajelenet felvételekor letörött a foga, nem akarta félbe hagyni a forgatást, hogy fogorvoshoz rohanjon. a csapathoz csatlakozott a sheffieldi sean bean, mint boromir [bean úgy tűnik, ilyen komplex, jó és rossz oldal között ingadozó szereplők eljátszására született] és a slidersből ismerős john-rhys davies, mint az öntelt, de jó szándékú gimli, a törpeként. összeállt hát a gyűrű szövetsége.
a másfél évig elhúzódó forgatás egyik szünetében a stáb átruccant ausztráliába, az EPIISODE forgatására, ahol george lucas nyájasan fogadta őket és körbevezette a színészekből, technikusokból álló csapatot a forgatás különböző helyszínein, de mindenki érezte a feszültséget a levegőben: lucas soha nem bocsátotta meg peter jackson-nek, hogy az nem az ILM-et választotta filmje számos speciális effektusának megvalósításához: pedig lucas cége még egy demo felvételt is csinált, ahol orkok és emberek csaptak össze [rosszmájúak azt állítják, hogy a film introjában látható csatajelenet egy az egyben az ILM szüleménye], de jackson saját trükkcége, a weta mellett döntött, s nem csupán hazabeszélésből: az új zélandi trükkstúdió az ILM tervezett költségvetésének feléből képes volt leszállítani a LotR speciális effektusait. az 1989-ben alapított stúdió a meet the feebles című anti-muppet bábfilm óta dolgozik jackson-nel: alapításakor mindösszesen ketten alkották a céget: peter jackson és richard taylor. a gyűrűk ura idején már másfél száz ember dolgozott a stúdióban, amely egyrészt felelős volt a szereplők maszkjaiért, ruházataiért: több ezer öltözékről van szó, melyhez egyes fajok esetében automatikusan tartozik egy pár hegyes fül és a szőrös hobbit-mamusz is… a közel 2ooo gumifegyver mellé speciális kovácsműhelyben kézzel öntötték a legfontosabb fegyvereket, páncélzatokat, pajzsokat. a weta stúdió 28o nap alatt összesen 48ooo különböző filmkelléket készített, s ebbe a számítógépes trükkök nincsenek beszámítva. kifejlesztettek egy speciális szoftvert [amely a MASSIVE névre hallgat] a nagyszabású csatajelenetekhez, mely minden egyes CG szereplőt mesterséges intelligenciával áldott meg, hogy azok ne csak összevissza, vagy előre beprogramozott rutin szerint szaladgáljanak a vásznon, hanem ellenséget keressenek, védekezzenek, fedezékbe vonuljanak túlerő esetén, stb. a MASSIVE lehetőségei az első rész forgatása során még koránt sem lettek kiaknázva, hisz tudjuk, hogy a legnagyobb ütközetek még csak a következő epizódokban zajlanak majd le. a hobbitok apró, 9o-12o cm magas lények - jóval alacsonyabbak az embereknél, peter jackson mégis azonnal elvetette annak lehetőségét, hogy törpék játsszák a fontosabb hobbit szerepeket - ők csak statisztálhattak, így ismét a trükktechnológiára kellett segítségül hívni. voltak egyszerűbb megoldások: az embert játszó színész közvetlenül a kamera előtt állt, a hobbit pedig három méterre a kamerától, a filmen mégis úgy tűnt, egymás mellett vannak; de jó pár jelenetnél szükség volt miniatürizálásra: a kapott eredmény egyszerűen hibátlan. az egyik jelenetben gandalf átnyújtja bilbónak süvegét és botját: az a jelenet valóban maga a tökély! mint ahogy az effektgyárosoknál szokás, richard taylor és csapata csöppet sem elégedett munkájával, s lázasan dolgozik azon, hogy a második és harmadik epizód még tökéletesebb legyen: a 2oo1. tavaszi cannes-i filmfeszten bemutatott jelenetekhez képest a karácsonyi bemutatóig is 1oo%-ban fejlesztették a számítógépparkot, s ez az arány csak hatványozódni fog.
jacksont sokszor hívták már hollywoodba, s robert zemeckis kedvéért egyszer meg is fordult az álomgyárban [nagy mértékben hozzájárult a kapcsolat című film elkészüléséhez], de úgy véli, új zélandban minden lehetőség adott a munkára, s mindent olcsóbban, az amerikai bürokratizmust mellőzően le lehet forgatni. a gyűrűk ura valamennyi jelenete új zélandon került felvételre. e csodálatos ország fantasztikus tájai: a hatalmas erdősségeknél, érintetlen mezőknél, hófödte csúcsoknál, meredek szurdokoknál nem is lehetett volna tökéletesebb környezetet találni a filmhez. mindehhez a dekoratőrök kreativitását dicsérendő, csodálatos maketteket, festményeket, díszleteket társítottak: középfölde életre kelt.
a másfél évbe belesűrített 274 napos forgatási idő [napi 13-14 órás műszakokkal] alatt, kb. 1 millió méternyi filmet használtak el, ami 21 különböző kamerában forgott új zéland 11 különböző pontján, számtalan forgatási helyszínen és 5 stúdióban. 35o különböző helyszínt építettek fel – egyesek akkorák voltak, mint egy tömbház. 22oo fős csapat dolgozott a filmen, 35o járműt használtak a forgatás közben: a különböző helyszínekre való eljutáshoz még utakat is képesek voltak építeni - összesen 3o kilométernyit. mamut méretű vállalkozás mamut méretű elvárásokkal szemben.
az utóbbi egy év azzal telt, hogy mindenki a gyűrűk uráról beszélt: grandiózus munka egy ilyen mű megfilmesítése, hisz egy egész világot kell életre kelteni a legapróbb momentumtól egészen a birodalmat átszövő konfliktus helyzetekig. a felelősség is óriási: a gyűrűk urán egész generációk nőttek fel, sokak számára szentebb a szentírásnál, gandalf az istenük, középfölde a vallásuk. s akkor itt van ez a kiwi perpetuum mobile, akit jóformán csak a filmmániások ismernek: sehol egy spielberg, egy scorsese vagy egy lucas; s ennek a szakállas hobbitnak van mersze nem egy, hanem mindjárt három filmet is csinálnia A könyvből. ebbe hatalmasat lehet bukni.
de nem peter jackson-nek. ez a kis kultfilmes kizárólag olyan filmeket forgat, ami neki is bejönnek: nem érdekli a karrier, imádja a trasht és a csimm-bumm akciófilmeket, nem bújik művészieskedő álca mögé, s ha esik, ha fú, mindig rövidnadrágban szaladgál. jól tudjuk, hogy sam raimi nem fog többé evil dead filmeket forgatni, mint ahogy lucas sem kisköltségvetésű drámát rendezni, bármennyire hangoztatja, de jackson bármikor szívesen leforgatná a bad taste 2. részét. s ez az ember sosem veszítette el a hidegvérét és végig tető alatt tartotta az egész hóbelebancot.
mint tudjuk, tökéletes film nincs, tökéletes regényadaptáció pedig főleg nincs, hisz egy mű minden olvasónak másképp jelenik meg, így aztán mindenkinek külön-külön le kéne forgatni egy filmet, s ott még azért nem tartunk. a harry potter készítői úgy próbálták leginkább tartani magukat a könyvhöz, hogy szóról szóra követték a cselekményét, ezzel szemben jackson a mű hangulatát ragadta meg: s ugyan itt-ott vágott belőle, s főleg az akciószekvenciákat toldotta meg, de tolkien biztosan nem forog sírjában. a mozit eredetileg arra találták ki, hogy olyan dolgokat mutasson meg, amiket az életben nem láthatsz. a gyűrűk uránál tökéletesebb példafilmet nem is említhetnék e tézisre: minden egyes képkockája egy tünemény, egy olyan csoda, amit ezer emberöltő alatt sem fog megtapasztalni milliárdnyi ember. elragadtatom magam, tudom, de nincs menekvés: a film beszippant, hobbitruhát húz rád és betuszkol a megyébe, hogy érezd, érintsd, ne csak lásd és halld.
a történet, a látvány, a szereplők, a tempó mind-mind a tökéletesség határát pedzegeti: szégyelleném is magam, ha hibát keresnék benne, s bár léteznek ilyenek [előbb gandalf, aztán frodó áll egy korlátnál, s mindkettőjüknek ugyanaddig ér; hiányoznak a lábnyomok a havon; a moria bányáiban játszódó jeleneteken és egyes összecsapások minőségén szándékosan rontottak, nehogyérzékelni tudjuk a CGI hiányosságait, stb…], de annyira inszignifikánsak [és többnyire technikaiak] az összképhez mérve, hogy csoda, hogy egyáltalán emlékszem még rájuk.
egyesek titanic-rombolónak titulálták a filmet, ami ugyan bevétel szempontjából jócskán elmaradozni látszik az ellenfélnek kikiáltott harry potter sorozat első filmjével szemben, de minőségileg egész köröket ver rá, s bizony forognak a star wars rajongók is, hisz most már mindannyijuk számára nyilvánvalóvá vált, hogy lucas melyik műből merített a legnagyobb kanállal. megy a fanyalgás a cselekmény lezáratlansága miatt is: ők valószínűleg nem olvasták a könyvet [megvallom emberesen, a film előtt én is belebuktam a regénybe, de aztán gyorsan pótoltam a mulasztást], ez csupán a harmada egy összefüggő műnek. mások azt hozzák fel negatívumként, hogy a bányákban játszódó csatát a film végi ütközet már nem képes felülmúlni: nekik megint csak azt mondom, ez még csak az első felvonás, a java még csak most jön. kezeim tördelve várom.
értékelés: 1o/1o.
u.i.: e hosszas kritika megírása során nagy mértékben támaszkodtam a film eredeti sajtóanyagára és külföldi sajtóanyagra. nézzétek el nekem, a véleményem [és a fordítás] természetesen sajátom. :]