Mindenki a saját élményei és érzelmi alapján ír mindkét filmről, és van, aki filmrészletekkel is alátámasztja mondandóját. Ahogy Ben Kenobi mondta Luke-nak: sok igazság, amihez ragaszkodunk, javarészt a mi szemszögünkön múlik. Persze ő mással kapcsolatban mondta, de a nézőpont ebben az esetben is meghatározó. De el kell fogadni: más embernek lehet más a véleménye (még szerencse, hogy nem vagyunk egyformák). Qui-Gon azt mondta Anakinnak: a letámadás nem változtatja meg a másik véleményét. Ezt a jelenetet ugyan nem lehetett látni a moziban, azt hiszem, a könyvből ismerem.
A filmrészletek említésének ellenére, igazából a saját gondolataimat is le akarom írni. Nem értem mire jó az, ha utálkoztok és megsértitek mások érzéseit, néhol eléggé elítélendő hangnemben. Egyik filmet sem kötelező megnézni, az meg pláne nincs előírva, hogy tetszen. Azt pedig végképp nem értem, hogy mindkét tábor önmagával is szembenáll.
Az említett részletekből kitűnik, melyik film áll közel hozzám, bár valójában a Gyűrűk urát még nem láttam, nem valószínű, hogy elhalványítja a Star Warsszal kapcsolatos érzéseimet. Azt hiszem az elején mikor elkezdett érdekelni a Star Wars, a Jedik hatalma vonzott, mint például megérezni egymás jelenlétét, vagy a másik gonoszságát, és egyéb apróbb trükkök, mint a rohamosztagos irányítása. Mostanra ez kicsit átalakult bennem, például, ahogy régi kultúrákhoz kapcsolódik, vagy hogy távolinak tűnik, mégis közeli a mi világunkhoz.
Ezen kívül, amióta megvan az első a filmzenei CD-m, azóta egyre inkább úgy érzem, Williamsnek nagyon nagy része van abban, hogy sikeres ez a film, és abban, hogy ennyire megfogott. Egyre többször derül ki, filmekről, amik tetszenek, hogy Williams komponálta a zenéjét, vagy mint a '88-as Olimpia hivatalos zenéje, amit már akkor is szerettem. (Persze lehet, hogy ehhez hozzájárult a magyar sportolók sikere is.)
Egy szó, mint száz, nem a külsőségek számítanak, és elválaszthatatlan a film az érzéstől, a kettőnek együtt van értelme és jelentősége.