Az én 2015-ös listám a így néz ki (10-től 1-ig emelkedő sorrendben):
10. Mad Max - A harag útja - /Mad Max: Fury Road/ (2015)
Sokan igazi filozófiai mélységeket vélnek felfedezni George Miller remake-jében, amit én csupán nyomokban tapasztaltam. Tény, hogy a film hitelesnek tűnő módon ábrázolja a személyi kultusszal egybekötött diktatúrát, ami akár a poszt-apokaliptikus jövőben is így működhetne, és az életben maradásért, illetve egy reményteljesebb jövőért folytatott küzdelem izzadtságcseppjei végig láthatóak a főszereplők arcán, ennek ellenére ez számomra nemigen több egy akciófilmnél. Annak viszont hihetetlenül látványos, pörgős és hangulatos, a megvalósítás terén pedig alighanem egyfajta etalonnak tekinthető, ezért egyszer minimum látni kell.
9. Ex Machina - /Ex Machina/ (2015)
Noha lényegében egy egyetlen helyszínen játszódó, alacsony költségvetésű kamaradrámának tűnő, kísérleti jellegű filmről beszélhetünk, egy nagyon is komoly témákat, az MI és az ember viszonyának alapvető kérdéseit nagyszerű színészek segítségével feszegető alkotásról van szó, mely thrillernek sem utolsó.
8. Amerikai mesterlövész - /American Sniper/ (2014)
Clint Eastwood nyolcvannégy évesen is magával ragadó és szívszorító alkotást tett le az asztalra, melyben a hazájukért harcoló katonák embert próbáló sorsát nem csak a háborúban, de utána, családjuk körében is hitelt érdemlő módon mutatja be számunkra. A harctéri stressz hatásaitól még sokáig szenvedő férfi önmagával való küzdelmét ráadásul a lényegre koncentrálva, a háborúpárti és háborúellenes felhangok helyett a következményekre és érzésekre fókuszálva teszi, amit összességében még egy gagyi módon filmezett műcsecsemő sem képes elrontani.
7. Kódjátszma - /The Imitation Game/ (2014)
Kicsit furcsa ívű és hangulatú, ennek ellenére emlékezetes mozi Alan Turingról, aki ma már mérföldkőnek számít a matematikában és az informatikában. Amellett, hogy elénk tárul benne Turing fordulatos és hányattatott sorsa, érdekes és izgalmas látni a háborút a másik oldalról, azzal az igencsak komoly dilemmával együtt, amit a néhány száz vagy egy országnyi ember megmentésével kapcsolatos döntéshelyzet jelent.
6. A mindenség elmélete - /The Theory of Everything/ (2014)
Amellett, hogy a fiatalon lebénult Stephen Hawking bőrébe képzelhetjük magunkat, ez egy igazán szép film az élet értékéről és egymás megbecsüléséről. Kétségtelen, hogy erősen idealizált képest fest a tudós életéről, gondolatisága és pozitív üzenete miatt mégis csak ajánlani tudom.
5. Sicario - A bérgyilkos - /Sicario/ (2015)
Kőkemény és vérbeli thriller a feszültségépítéshez nagyszerűem értő Dennis Villeneuve-től, mely a maga nyersességével és brutalitásával néha még mellbevágóbb, mint a rendező Fogságban c. produkciója. Ha nem is feltétlenül minden részletében hiteles, ám kétségtelenül ütős és izgalmas képet kapunk az amerikai hatóságok piszkos szélmalomharcáról a mexikói drogkartellek ellen, ahol ugyanolyan keménynek és érzéketlennek kell lenni a sikerhez, mint maguknak a bűnözőknek. Bár többen szidták Emily Blunt karakterét a naivsága miatt, mivel ő alapvetően az átlagnéző szemszögét képviseli, mintegy bevezetve bennünket a történetbe, szerintem ezen felesleges volna túlságosan fennakadni.
4. Mentőexpedíció - /The Martian/ (2015)
Ridley Scott végre visszatért igazi önmagához! Ebben minden bizonnyal segített neki a kiváló adaptált forgatókönyv, mely könnyed, mégis érdekfeszítő stílusban dolgozza fel a Marson rekedt űrhajós fiktív kálváriáját. Ennek ellenére a rendező is kiváló munkát végzett, mert egy viccesen is elgondolkodtató, a tudomány és az űrkutatás szépségeire és nehézségeire egyaránt rámutató, remekül balanszírozott filmet tett le az asztalra.
3. Whiplash - /Whiplash/ (2014)
Ez az alapvetően kétszereplős dráma tele van energiával és feszültséggel, és még a dobos srác jellemfejlődése is kiválón lett végigvezetve. Vérbeli coming-of-age mozi, amiben persze legalább olyan fontos szerep jut a méltán Oscart nyert J.K. Simmonsnak, mint a szintén kiváló Miles Tellernek.
2. Birdman (avagy a mellőzés meglepő ereje) - /Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance)/ (2014)
Nem állítom, hogy én minden részletét és szimbolizmusát értem Inárritu filmjének (mondjuk az elején látható levitációs jelenet és a lezárásképp szolgáló "távozás" szerintem figyelemreméltó keretet ad az egésznek), de egyrészt valahol nagyon jól megragadta a mellőzött sztárok lelki világát, másrészt annyira szokatlan, újszerű és innovatív eszközökkel tette mindezt, hogy az valóban nagyon hatásos lett. Persze ha valaki szerint ez inkább hatásvadász és idegesítő, az nyilván nem tudja igazán értékelni a produkciót.
1. Kémek hídja - /Bridge of Spies/ (2015)
Nem is értem, hogy ez a film miért nem szerepel többek listáján, szerintem szinte tökéletes alkotás, simán Spielberg legjobbja az elmúlt néhány évből. Remekül adja vissza a hidegháborús korszak hangulatát, ám a feszültség mellett humor és mondanivaló is bőven szorult belé - ráadásul a mester ezúttal a rá jellemző szentimentalizmust sem vitte túlzásba. (Még ha egy kis segítséget is kapott a Coen testvérektől.) Tom Hanks újfent elviszi a hátán a filmet, míg az agyondícsért Mark Rylance inkább csak érdekes, de üde színfoltja a produkciónak.
A fentieken kívül még az alábbi filmeket találtam valami miatt kiemelkedőnek az elmúlt évben:
Foxcatcher - /Foxcatcher/ (2014)
Megmaradt Alice-nek - /Still Alice/ (2014)
Hős6os - /Big Hero 6/ (2014)
Everest - /Everest/ (2015)
A kezdő - /The Intern/ (2015)
Néhány film, amik tervben voltak/vannak, és még nem sikerült őket megnézni, de esetleg megbolygathatták volna a fenti listát:
Amy - Az Amy Winehouse Story - /Amy/ (2015)
Saul fia (2015)
Vadon - /Wild/ (2014)
Ifjúság - /Youth/ (2015)
Kötéltánc - /The Walk/ (2015)
Agymanók - /Inside Out/ (2015)
Filmek, amik valamiért szintén elmaradtak, viszont a hírük és egyéb benyomások alapján nem valószínű, hogy a lista közelébe kerülhettek volna:
Jurassic World - /Jurassic World/ (2015)
Holnapolisz - /Tomorrowland/ (2015)
És ami külön kategóriát képez nálam a tavalyi évből:
Star Wars - Az ébredő Erő - /Star Wars: The Force Awakens/ (2015)
Nos, erről úgy gondolom, alapvetően nem olyan rossz film - mindent egybevetve aligha rosszabb Abrams hasonló szempontok szerint készült Star Trek-jénél vagy a szórakoztató, de tartalmát tekintve igencsak vékonyka A galaxis őrzőinél, sőt -, viszont Star Wars filmként egyelőre eléggé nehéz értékelni. Igaz, rengeteg a koppintás és vannak fájó pontok, de akadnak újdonságok, új szereplők is, akikben rengeteg a potenciál a jövőre nézve. Így most csak annyit tehetünk, hogy reménykedünk, hogy ezt a potenciált sikerül majd kiaknáznia Rian Johnsonnak és társainak, és egy-két év múlva visszatekintve Az ébredő Erőre úgy megszépül sokak számára a VII. epizód, mint annak megtekintése után egyeseknek az előzmény-trilógia...
