"meggyőződésem egyébként - a brazil sorozatok óta -, hogy az egész folyamat fordított. nem azért vannak ezek a műsorok, mert az emberek igénytelenek, hanem pontosan az ilyen műsorok teszik igénytelenné a nézőket."
Ezen már én is sokat törtem a fejemet, hogy valóban ilyen igénytelen lenne a magyar, vagy a tévék jelentősen alulértékelik a színvonalat? Azt hiszem, igaza lehet angelnak abban, hogy a két folyamat minimum egymásra hat. De egészen biztos vagyok abban, hogy van egy jelentős (?) réteg ma Magyarországon, amely erre, meg a Névshowrra, meg a hasonszőrű programokra vevő (talán éppen az angel által idézett Kispál szövegben mondott okok miatt). Ez ugyan nem túl szívderítő, dehát amíg a könyvkiadást be nem tiltják (C) Bradbury), addig nincs nagy baj. Én is sokat rágom a kefét, hogy né milyen hülyének (sőt: hüjének) vagyok itten nézve, de aztán eszembe jut, hová tettem a távkapcsolót.
Egyszer s mindenkorra le kell számolni azzal a Kádár-kori mesével, hogy a tévé kultúrát közvetít. (Amelyik mégis - Duna, EurópaEurópa - az a kivétel, amely a szabályt erősíti.) Nem. A tévé ipar. Ipari mennyiségben gyártja és emészti el a "sztárokat". A hülyeség üli torát, istenem. Lesz ez még rosszabb is. György Péter írta valahol, remélem jól emlékszem, hogy korábban ez a gatyaletolós, bogárevő, bigbrádörös népség mintegy ki volt tiltva a tévéből, most végre reprezentálhatja magát, magára ismerhet, megtalálhatja identitását, "kifejezheti önmagát" stb.
Én sem látom különösebben nagy problémának, hogy Győzikének DVD-je jelenik meg, akinek ez kell, vegye! Nehogy már az én fejem fájjon emiatt! :-)))