RAPÜLŐK - Riszájkling
2006. január 21. Budapest Papp László Sportaréna
Karácsonyi ajándékként jutottam hozzá a magyar koncertek eddigi legdrágábbikának belépőjéhez. Őszintén szólva örültem, hiszen Gesztit roppant eredeti fazonnak tartottam mindig is, a verbalitás-fétisem okán pedig élvezem a belőle áradó nyelvi leleményeket. Kisberkesen nőttem fel, (ez nem helységnév!), a "Keménykalap és krumpliorr", az "Utánam, srácok!", vagy a "Barátom, Bonca" nyilván sokaknak jelent hasonló emléket, mint nekem! Szentmihályit pedig az Első Emelet nevű zenekarból ismerem, melynek "oszlopos" rajongója voltam 1982-től, a 90-es megszűnésig. A Rapülők 1992-94 között szárnyaltak, sajnos az akkori országos turnéjukra nem tudtam elmenni, ezért kései elégtételként szerettem volna látni, milyen egy korábbi sikercsapat, tucatnyi év után leporolt kiadásban!
Gesztire jellemző óriási marketingmunka előzte meg a koncertet, remekül felépítették a visszatérést!
A koncertre szépen szállingóztak a fiatalok, de bizony negyvenes-ötvenes arcokat is láttam (jesszusom, így megy az idő!), tinicsemetékkel.
A koncert előtt nem volt előzenekar, csak vicces dumák a kivetítőről, pl.: úgy éljenezzünk, mint akinek duplájára emelték a fizetését). 3-2-1-most-ra lehet kiabálni, tapsolni, Süsüből énekelni (Ó, ha rózsabimbó lehetnék!), esküt tenni, hogy nem fogdossuk meg ismeretlen honfitársainkat, és megígérni, hogy nem fotózunk!
Aztán végre elkezdődött a főműsor!
A háttérben megbúvó mátrixfalon megjelent egy utasszállító gép műszerfala, kétoldalt szikrázó, dübörgő hajtóművek, majd ereszkedéskor a kerekek, és a landolás után a gép orral beszáguldott az Arénába! Nem semmi látvány volt!
A színpadon egy rakás plazmatévé segítségével csináltak különféle sormintákat, a fénytechnikát is egyedülállónak mondhattuk.
Egymás után jöttek a slágerek, a Ringasd el magad, az Ájlávjú, stb.
Becsülettel dolgozott a háttérben a négytagú vokál is, az 1992-ben még kevésbé ismert "bonbontalan" Szolnoki Péter, valamint a három lány: Tunyogi Orsi, Czerovszky Heni és Auth Csilla. Az Ájlávjúnál belibbent a 20 tagú akrobatikus táncos csoport, de még mindig semmi reakció a nézők zöménél, mintha mindenki lefagyott volna. Még a külföldi meglepetésszám, Will Smith "bólogatós" Men In Black betétdala (Nod Ya Head) sem volt az igazi, hiába adtak bele apait-anyait!
Aztán egyszercsak beindult a tömeg, már nem is emlékszem mi volt az, ami megtörte a jeget, de speciel nálam onnantól volt élvezetes a buli, amikor az "Átmeneti csók" refrénjénél szinpadra lépett az egykoron ugyan áramvonalasabb, de ma is elementáris Szulák Andrea! Van ebben a nőben valami igazán NŐIES, igazi díva, lehetetlenség nem rá figyelni! A közönség viharos tapsban tört ki a láttán, mintha mondjuk Tina Turner bukkant volna elő! Szulák hangja az évek alatt mit sem kopott, Gesztivel szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. Jutalmul még egy számot előadott, Anastacia "I m Outta Love" című nagy sikerét, nagy sikerrel!
Vissza a látványra, A Holidaynél például forgó lángosok és savanyú uborkák, cafatonként fogyó balatoni hekkek, képernyőről képernyőre pattogó labdák terelték a figyelmet a zenekarról az óriás háttérképernyőre, a Helyi Terminátorban pedig hatalmas robotok lépegettek rendületlenül. A Szívzuhogásban, a mixelt versrészletek alatt "a szövegírók", Petőfi, Nagy László, Kosztolányi, Juhász Gyula, József Attila, Gyurkovics és Kiss Dénes portréi kavarogtak, szép megemlékezés volt ez a magyar költőkről!
Somló Tamás először egy LGT-klasszikust énekelt el, az "Ő mégcsak tizennégy"-et, az elmaradhatatlan szájharmonikázással megspékelve, de persze a "Nem adom fel" sem maradt ki a repertoárból, amikor is a jövőre 60 éves ősz énekes egy monocikliző artista nyakában ülve gördült be a színre, miközben énekelte a refrént, bámulatos mutatvány!
A show-t még tovább fokozta a Honvéd Férfikórus, akik egy kóruskantátát adtak elő a legsikeresebb Rapülők dalokból, valami végletesen elszánt komolysággal, mondanom se kell, tízezer ember dőlt a röhögéstől!
A "Némber One" alatt belibbent az olvasók által megszavazott három grácia, Dobó Kata, Oroszlán Szonja és Gubás Gabi, közülük messze az utóbbi volt a legszebb a testresimuló fodros-uszályos ruhájával, és a kontyba rendezett dús fekete hajával!
A show még erre is tudott húzni egy "alsót", amikor is a süllyesztőből vörös fényben Gregor József emelkedett ki, aki a Zúg a Volgát énekelte el oroszul, majd magyarul, mialatt a 40 tagú férfikórus, mintha csak egy hajó gyomrából menetelne elő, katonaruhában felsorakozott a színpadon, hogy kezdetét vegye az az őrület, amire már nehéz szavakat találni, hiszen az öltönyben reppelő Kossuth-díjas világhírű operaénekes látványát nehéz szavakba önteni! :-)))
Pár visszatapsolás után a "Lesz még rosszabb"-bal búcsúzott erre az évezredre rajongóitól a csapat, egy felejthetetlen záróképpel: hátul a negyven kórista, előttük a 20 táncos (kiknek produkciója a tavalyi Anastacia-koncerten látottakéval vetekszik!), a táncosok előtt a tíztagú zenekar, elől meg az énekesek, plusz a vendégfellépők!
A Riszájkling-koncert remek ötletekkel, fantasztikus látvánnyal, kiváló hangzással, egyedülálló koncertélmény volt azon szerencséseknek, akik szombat este a Sportarénában visszafiatalodtak a kilencvenes évekbe! A fiúk a belépő minden egyes forintjáért kitettek magukért, hosszú időre példát mutatva, hogyan is kell egy visszatérést színpadra állítani!