Az Aranyember

Kedves field;
egyetértek fejtegetéseiddel, és hozzászólásommal árnyalni kívánom a vitát.

Az aranyember megírásakor Jókai házassága valóban válságos volt, de én inkább a születő hazai kapitalizmus ellentmondásait vélem felfedezni a regényben. (A filmre is kitérek.) Ne feledjük, 1874-ben járunk. Jókai Mór kormánypárti ("hatvanhetes") képviselő. Az 1874. év költségvetési vitájában felszólalt, és felhívta a figyelmet a magyar búza exportjának fontosságára. Nyilván ezért is olvassuk fejezeteken keresztül a búzaexport szemléletes leírását.

Jókai a történetet még gyermekkorában hallotta. Egy komáromi kereskedő a belső emigrációt választotta, s utóbb a várost is elhagyta. E motívumban éles társadalomkritika nyilvánul meg. Hősünk valóban elfordul a születő kapitalizmustól. Sőt, szerzőnk az 1820-as évek "romantikus", főúri kapitalizmusát állítja szembe korának "tőkés-polgári" kapitalizmusával. Míg az előbbi megjelenítőja Levetinczi Tímár Mihály - aki mégis csak nemesember lett -, az utóbbit Brazovits képviseli. (Széchenyi pedig ekkor emeli fel szavát a polgári átalakulás mellett.)

Jókai ismerte a francia (és a német) felvilágosodás eszméit. Az egy magyar nábob legszebb tájleírása éppen Rousseau ermenonville-i sírjának bemutatása. (Szentirmay Rudolf és Wesselényi ellátogatnak a ligetbe a filozófus sírjához.) Jól írtad, a "vissza a természethez" rousseau-i maximája érvényesül Az aranyemberben is. Mindez a filmben sem érvényesül kevésbé: 1956-os forradalmunk leverését követően az egyik életstratégia éppen az alternatívák nélküli társadalom elhagyása. Akik nem menekülhettek, azok a belső emigrációt vagy a magánéletet választották. E tragikus választás máig érezteti hatását. (Közéletről pedig ne is essék szó, hiszen a zsarnokságban nincsen közélet, mert az önkényúr egymaga ural mindent.)

Tényleg! Milyen hülye vagyok! Elnézést kérek mindkettQtöktQl!

Szia ZS!

Szerintem Te tévedsz. Nekem úgy tűnik, K-nak akartál válaszolni, de az én terjedelmes üzenetemből idéztél.

Ugyanis nem én állítottam, hogy Jókait házassági válsága ihlette AZ ARANYEMBER megírására. A "tanulmány"-ban írtakat viszont fenntartom, a filmhez írt kritikával egyetemben. Stevenson emlegetése sem tőlem ered, semmilyen összefüggésben.

Helló!

field

"Én nem kívánom kétségbe vonni, hogy AZ ARANYEMBER megírására Jókait házasságának válsága ösztökélte. " Jó, mert Te magad állítottad.

"Azt hiszem, kicsit egymás mellett beszélünk." Dehogy. Néhány egyszerü tárgyi tévedésre hívtam fel a figyelmed, te pedig tanulmányokal reagáltál egy egyszerü "tévedtem" helyett.

Nem, Stevenson maga is Robinsonná vált. Gauguinhez hasonló módon élete alkonyán egy szigetre menekült. A Stevenson nevének említése a Treasure Island című regényére utal." De, ugye, nem gondolod, hogy ezt meg kellett volna érteni abból, hogy "Stevenson Robinsonja"?

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

Kedves K és ZS!

Azt hiszem, kicsit egymás mellett beszélünk. Én nem kívánom kétségbe vonni, hogy AZ ARANYEMBER megírására Jókait házasságának válsága ösztökélte. Ettől függetlenül azt se hiszem, hogy úgy ült le az íróasztalához, hogy most a házasságáról fog valamilyen formában írni, hiszen ahhoz az elkészült mű nem elég konkrét, magyarán nem igazán önéletrajzi. (Persze tisztában vagyok arról, hogy önmagunkról lehet áttételesen is írni.) Én úgy gondolom, s ezt a vélekedésemet most is fenntartom, hogy az általam említett értelmezése a műnek akkor is helytálló, ha a szerző részéről ez nem volt tudatos. A mű keletkezésének idején Magyarországon még a feudális viszonyok domináltak, a polgárság akkoriban volt még csak kialakulóban és fejlődőben, s a polgári átalakulást, mint Széchenyire  utalva céloztam rá, a korszak nagy alakjai erőteljesen szorgalmazták. Ennek fényében érdekes számomra, hogy a regény – noha maga is bizonyos értelemben egy polgári karrier története – mégis a Senki szigetén, a polgári társadalomtól (általában a társadalomtól) félrevonulva, bár kétségtelen boldogságban ér véget. Ez a motívum akkor is figyelemre méltó, ha a szerző részéről nem volt tudatos. Itt jön be a képbe Rousseau, aki bő 100 évvel korábban a "Vissza a természethez!" jelszavát meghirdette. Ez is nagyon egybevág a mű végkicsengésével, bár aláírom, hogy egész biztosan ez sem volt tudatos. Ettől függetlenül nem elképzelhetetlen, sőt igen valószínű, hogy a haladó gondolkodású Jókai ismerte a francia felvilágosodás nagy alakjainak elméleteit, netán munkáit is.

A műalkotások keletkezéséről egyébként kissé önző módon Jung egyik 1922-es tanulmányát ajánlom figyelmetekbe: Az analitikus pszichológia és a műalkotás kapcsolatáról. Ebben a neves pszichiáter lényegében azt fejtegeti, hogy az általános értelmezéssel szemben, mely szerint a műalkotás megszületését a művész személyes társadalmi helyzete, problémái, emberi kapcsolatai stb. befolyásolják, szerinte a műalkotás a tudattalanból tör elő, az adott művészen keresztül születik meg, ergó inkább az formálja a művészt, s nem fordítva. Érdekes megközelítés, s persze Jung nálam bővebben és szakszerűbben fejti ki.

Egyébként hogy az utókor mi mindent tud „belelátni” egy-egy műalkotásba, pl. egy filmbe, arra talán Murnau klasszikus NOSFERATU-ja is jó példa lehet. Igen kevéssé valószínű, hogy 1922-ben a rendezőnek valóban lett volna olyan célja, hogy a közelgő fasizmus rémképét rajzolja meg egy vámpírhistórián keresztül (Mussolini is csak ebben az évben lesz miniszterelnök Olaszországban, s Hitler neve még alig ismert), de az utókor mégis úgy ítéli meg, hogy a film több lett önmagánál, s Nosferatu alakjával Hitlert azonosítja, akinek zavaros eszméi éppúgy megfertőzték az embertömegeket, mint Nosferatu és áldozatainak harapásai. S a mű akkor is megengedi ezt a fajta értelmezést, ha az alkotója erre akkor még nem is gondolt.

"romantikus regény szempontjából " "Később Stevenson Robinsonja"

Stevenson is írt Robinsont? Ha viszont Defoe-ra gondoltál, az ö müve még a romantika (és persze Vörösmarty) elött született. Goethe sem romantikus, bár a Sturm und Drangot nem véletlenül nevezi Szerb Antal preromantikának.

Jókai életrajzírói egyébként K-val értenének egyet, hogy "Az aranyember egyértelműen Jókai házasságának válságát idézi". A szigetmotívum szerintem sem Rousseau hatása.

A felhasználó hozzászólásait az alapvető fórumetikai szabályok sorozatos megsértése miatt töröltük.

Kedves K!

Az igazán nagy vagy legalábbis figyelemre méltó regények attól nagyok és jelentősek, hogy túlmutatnak a puszta cselekményen, az alkotó azon privát gondjain vagy örömein, melyek éppen a megírásukat ihlették. Egy-egy mű értelmezésekor tehát soha nem elvetendő megközelítés, ha az ember a konkrétumokon túllépve a művet társadalmi-kulturális összefüggéseiben is vizsgálja, hazai és nemzetközi vonatkozásokban egyaránt. Ebből a megközelítésből ominózus észrevételeim talán mégis témába vágóak, bár természetesen nem kell velük egyetérteni.