Amerikában elég nagy siker volt a sorozat, nemcsak a nézoszám, hanem a kritikák tükrében is. Nem tudom hány televíziós díjat nyert, de sokat. Itthon a sitcomoknak állítólag nincs olyan nagy sikere szerény kishazánkban (bár akkor nem értem, hogy örvendhet itthon hatalmas kultusznak a Jóbarátok és a Rém rendes család) ezért errol sok jót nem tudok írni. Az azért mégis érdekes, hogy a Férjek gyöngyét elejétol a végéig sugározták itthon, és valószínuleg a Két pasi meg egy kicsire is ez a sors vár (ha kizárólag a Viasatos sorozatokat nézzük).
Nézzük magát a sorozatot! Az alaptörténet szerint Raymond a feleségeivel és a gyerekeivel, a szülei és a náluk lakó bátyja szomszédságában élnek, akik rendesen megkeserítik az életét. Még csak a második évad közepén járok, és bár imádom a sitcomokat, mégis elgondolkodok néha rajta, hogy végignézzem-e, annak ellenére hogy néhol egész vicces.
A problémám a következo: gyulölöm a szereploket. Nem vagyok az a fajta, akit idegesítenek a sikoltozó cicababák, akiket mindig túszul ejtenek (24), vagy a hülyegyerekek sablonos beszólásai (Két pasi…), sot egyszer egy asztaltársasággal arról vitatkoztunk, hogy ki kit utál a Jóbarátokban… én pedig mindenkit imádtam. A Szeretünk Raymondnak, mégis sikerült kihoznia a sodromból. Eloször Raymond anyját utáltam meg; a kedves mosolygás és jó szándék álcája mögé bújt vérgeci nagymamát nem nehéz megutálni. Inkább gonoszak a beszólásai, mint viccesek. Aztán jött Raymond bátyja. A készítok nem sokat foglalkoztak vele: magas, féltékeny, és rendor. Ennyi. Erre épül az egész szerepe, és szemlátomást nem is próbálnak ebbol többet kihozni. Raymond feleségét se tudom megszeretni; a hisztijén és az akaratosságán csak hülyesége tesz túl. A gyerekeknek gyakorlatilag semmilyen szerepe sincs a sorozatban, csak ott vannak ürügynek, pedig belolük is ki lehetne hozni valamit.
A legjobban azonban a címszereplo Raymondot gyulölöm. Ezt a végtelenül lusta, pesszimista, akaratgyenge papucsot, akit mindenki úgy tud rángatni, ahogy kedve tartja. Férfiatlansága sokkal inkább szánalmas és ciki, mintsem vicces. Az egyetlen szereplo, akit bírok a sorozatban, az Raymond apja, Frank. O rendesen oltogatja ezt a gyökér társaságot, közben még vannak elvei is, és a többiekkel ellentétben, o tényleg vicces. De nem tudom, hogy miatta érdemes-e végignézni még két és fél évadot…
És hogy akkor mégis hogy a fenébe lehetett ekkora sikere szülohazájában a sorozatnak. Ez borzasztó egyszeru: az átlagamerikai család simán magára ismert a szereplokben.