Vásárlói kritikák a következő termékről: Cabiria éjszakái

Remek film jól eltalált alakításokkal, hangulattal, mondanivalóval és nem utolsósorban "szívmelengeto" történettel. Sajnos igencsak beárnyékolják a közvetlenül elotte/utána készített mestermuvek, mint az Országúton, az Édes élet vagy a 8 1/2. Nem sorolom Fellini legjobb muvei közé, de így is zseniális alkotás.
Az Országúton után Giulietta Masina ismét megcsillogtathatja tehetségét. Gelsominához hasonlóan ismét egy szeretnivaló, csupaszív karaktert formál meg a vásznon. A film alapjául egyébként egy Cabiriához hasonló tuzrolpattant prostituált szolgált, aki folyton belezavart a Szélhámosok forgatásába. A varázsló alakjában ismét megjelenik Fellini állandó motívuma, a cirkusz, az ámítások és szórakoztatás különös világa. Szerintem magának a filmnek a "csúcsa" Cabiria alakja és a boldogság keresése, annak a keresése aki ot is szeretheti, aki a "megváltást" elhozhatja számára. Tulajdonképpen Fellini érdeme a filmtörténet legkedvesebb prostituált-figurájának megalkotása.
(SPOILER) Oscarról nem tudtam eldönteni, hogy csak hirtelen ötlettol vezérelve "csapott le" szegény Cabiriára vagy pedig egy "Monsieur Verdoux"-féle feleség-vadász. Vagy talán csak nem emlékszem, pedig alig egy éve láttam utoljára a filmet. Na mindegy... (SPOILER VÉGE)

A szüleim vették meg, gondoltam, megint egy unalmas feketefehér film. Nagyon kellemesen csalódtam.

Nagyon jó vígjáték, némi bunügyi szállal. A Cabiriát játszó vagány szokeség irtó szexi, nagyon jó jelenet, mikor leszólítja a portást, és mikor mambót táncol. Az Oscar-t játszó színész is jól játszik.

Nézzétek meg, ennyi pénzért kötelezo! Fellini tol csak ezt a filmet láttam, de ezek után a többi is érdekel.

Megszereztem a  filmet. Az eredeti szinkronnak nagyon örülök látszik hogy ezt még a szinkronizálás hoskorában készítették amikor adtak a szinkronok minsoségére.
A film: Ennyire igaz, szomorú, és életteli filmet nagyon ritkán látni. Majdnem megkönnyeztem. Fellini tényleg az egyik valaha élt legnagyobb rendezo (ha nem a legnagyobb!).    Guiletta Masina pedig a legjobb színészno az egész filmtörténelemben. Imádom ezt a filmet és véleményem szerint mindenkinek látnia kéne. Sose felejti el az ember se a filmet, se a film közben felszabadult érzéseket. Nemsok színészno éri el hogy együtt sírj, együtt nevess, együtt szeress a karakterrel. Szinte szavakat sem találok. Páratlan filmalkotás.

Fellini szinte tévedhetetlen volt, ha filmkészítésre került a sor. Ez az a sok jó közül is az egyik legjobb mukája, gyönyöru, megindító film. Az angol és az eredeti olasz hangsáv mellett óriási örömömre a klasszikus, 1972-es magyar szinkron is fellelheto rajta. Angol felirattal is nagy élmény megnézni olasz hanggal, igaz egyesek biztos bosszankodnak amiatt, hogy magyar felirat nincs a lemezen. De ez a legkisebb baj, kárpótol érte a csodálatos szinkron. Bátran ajánlom mindenkinek, aki a jelenkori hollywoodi tucatmocsok helyett valami másra, emberibbre és valóban érzelmesre, nem pedig érzelgosre vágyik!

RENGETEG SPOILER!!! :-)

_____________________________________________

Giulietta Masina és Federico Fellini legszebb közös alkotása, az egyik legkedvesebb filmem! Sírós-nevetos történet a római utcalányról, akinek már a neve is gyönyöru és különleges, mint o maga. Az Országúton Gelsominája után Giulietta Masina ismét beragyogja a mozivásznat.

A mese úgy kezdodik, hogy Cabiria szerelmesen szaladgál a fiújával a folyóparton, amikor a fiú - hirtelen ötlettol vezérelve - elveszi a táskáját, és a folyóba löki a lányt. O majdnem belefullad, de szerencsére kimentik. Miután felocsúdik, és levegohöz jut, elso dolga, hogy szerelmét keresse, akirol nem képes feltételezni, hogy bármi köze lenne az o vízbeeséséhez. Csak mikor barátnoje, Wanda ébreszti rá, mi is történt valójában, akkor józanodik ki, és felejti el a fiút. A mindenkirol jót feltételezés, a naivitás, a tisztaság az, ami kiemeli Cabiriát a környezetébol. Noha nem eloször és nem utolszór bánnak el így vele.

Fellini nagyon emberien mutatja be a prostituáltak világát. Egy - a körülményekhez képest - vidám kis közösség barátokkal, barátnokkel, csúfolódó vetélytársakkal és stricikkel. Ebben a kemény világban is Cabiria képes megorizni a büszkeségét és méltóságát.

Mikor egy véletlen folytán a híres filmszínész, Alberto Lazzari invitálja a kocsijába, akkor sem esik nyomban hasra, sot kikéri magának, mikor ki-be ültetgeti a kocsiból. :-)

Nagyon látványos a jelenet az éjszakai bárban, ahol mindenki kiégett és romlott, egyedül Cabiria szeme képes ártatlanul csillogni, miközben életvidáman táncol. Tulajdonképpen ez az o titka, ezért lehet szeretni, mert a sok viszontagság ellenére is még mindig életvidám, és optimistán néz a jövobe.

A filmszínész lakásán azonban megint csalódnia kell, a férfi késobb ohelyette a visszatért hisztis szoke szeretojét részesíti végül elonyben, valószínuleg, mert az dekoratívabb. A végso megalázás, hogy kifizeti a lányt, és elküldi, o meg gyalogolhat haza a városon kívül eso birtokról. Persze az utcalány az, akivel mindent meg lehet csinálni.

Cabiria többször is meg akar térni a film során. Eloször a barátai hívják, hogy zarándokoljon el a csodatévo Szuzhöz, de o nem akar, mondván hogy "nincs mit kérnie, mindene megvan" (ha mindenki ennyivel beérné!). Épp mikor a zarándokló embereket bámulja, akkor hívják el egy "menetre", ezzel is azt szimbolizálva, hogy számára nincs remény, nincs megváltás, mindig visszasüllyed a mocsárba. Wanda rábeszélésére aztán mégis elmegy, és könyörög a Szuzhöz (nagyon szép jelenet, és gyönyöruen mutatja be a prostituáltak szemérmességét: Wanda szégyelli, és nem mondja el Cabiriának, mit is kér a szuztol :-)). De az ima ellenére egyelore semmi sem változik.

Késobbi találkozása a vallással, amikor megismerkedik a kolduló János baráttal, akinél majd gyónni szeretne, de akkor nem találja a kolostorban. A sors valahogy mindig úgy hozza, hogy nem tud leszámolni "bunös" életével, mielott új életet kezdene.

A film egyik kulcsjelenete a cirkuszi eloadás, ahol az illuzionista (egy ördögi szarvakat viselo, Cipolla-szeru hipnotizor) hipnotizálja Cabiriát, és egy szerelmes jelenetet játszik el vele. A lány szegény kiad magából mindent, mire felébresztik, és o ott áll megszégyenülten a röhögo tömeg elott. De a primitív tömegnél is aljasabb "Oscar", aki itt férkozik a lány bizalmába mézes-mázos szavaival, és hogy hölgyként kezeli ot (kezet is csókol neki a lány legnagyobb megdöbbenésére). Cabiria, bár eloször kissé kétkedve fogadja a férfi közeledését, végül elhiszi, hogy az szereti ot, és o is belészeret, hiszen végre valaki emberszámba veszi.

Eladja mindenét, és elfogadja Oscar leánykérését. A film végén a sziklán játszódó jelenetben azonban már nyilvánvaló, hogy a férfi csak a pénzét akarta. A legszomorúbb, hogy elotte Cabiria vagy ezerszer elmondja, miylen hálás a sorsnak, hogy a sok szenvedés után végre olyan férfit talált, mint Oscar. De Oscar ekkor már huvös, rideg, nem olyan, mint elotte volt.

A film vége keretbe foglalja a történetet. Megint vízbe akarják lökni Cabiriát, pontosan oda jutott, ahonnan elindult, mintha semmi sem változott volna. De o most is mindenét odaadja: nemcsak a szerelmét, hanem az összes pénzét is, amiért évekig szenvedett.

A legutolsó jelenet gyönyöru. Ahogy Cabiria visszasétál az erdobol a városba, az úton vidám, zenélo fiatalok veszik körül, akik próbálják felvidítani, Mindenét elvették tole, mélyebbre már nem lökhették volna a sárban, de megint képes mosolyogni, és bár könnyekkel a szemében, de bizakodva indul el az úton.

Azt hiszem, ennél már akkor sem lehetett volna tragikusabb a film vége, ha Cabiria meghal, mert így megint azt sejthetjük, hogy elobb-utóbb újból kihasználják és kisemmizik az áldott jó szíve miatt. De valamiért mégis inkább pozitív a film kicsengése, mert mi örülhetünk, hogy léteznek ilyen tiszta és becsületes emberek, mint Cabiria. Így még van remény a Földön.

Egy csodálatos, gyönyöruséges film, bámulatos képekkel, Nino Rota fülbemászó és andalító zenéjével, és legfoképpen Giulietta Masina játékával, aki egyszerre komikus és tragikus, egy csepp tiszta víz a gozölgo mocsárban. Rendkívül megindító film!

Békés Itala remekül szinkronizálja az olaszos temperamentumú Masinát, Pécsi Ildikó is illik a testes, de csupaszív barátnohöz, és Dégi István (akit más szinkronban még sajnos nem hallottam) a tökéletes párosítás a sunyi Oscar karakteréhez, akit a fiatal Francois Perier alakít fantasztikusan.

Ezt a filmet nem lehetett volna jobban megcsinálni. A legnagyobb pozitívuma, hogy tele van természetességel, ami nemcsak a szereplok párbeszédein látszik, hanem az olyan kis nüanszokon is, hogy pl. Cabiria a filmsztár palotájából kifelé jövet nem veszi észre az üvegajtót, nekimegy, és beveri a fejét. :-) Az ilyen kis játékok teszik ezt a filmet rendkívül életszeruvé, szinte nem is érezzük, hogy filmet nézünk.

Nagyon nagyon nagyon szeretem ezt a filmet!!!

Ez a kedvenc Giulietta filmem! Itt bontakozik ki igazán Giulietta Masina valódi egyénisége, és ezt olyan muvészi tökélyre vitte, hogy még talán Gelsominát is felülmúlja. Egy interjúban olvastam, hogy a Muvésznonek Cabiria volt a legkedvesebb szerepe, mert Giulietta személyisége sok tekintetben hasonló volt a film hosnojével.

Fantasztikusan széles a skálája, és itt most meg tudta mutatni, mi rejlik benne: elbuvölo,  vicces, és drámai, csinos, és groteszk, arcmimikája pillanatonként változik. Egyik kedvenc jelenetem, mikor az utcalány leszólítja a szállodai portást! Azt az arckifejezést! A film végén lévo tekintetét már nem is részletezem- elbuvölo!

Masina már csak azért is érdekes színészno, mert minden filmben képes újat mutatni. Itt teljesen más karakter, mint az ártatlan Gelsomina, vagy a rideg Júlia.

Varázslatos személyisége mindenkit rabul ejt, ebben a muben hihetetlenül sziporkázik.

Ez a film egyébként azokat is megragadja, akik nem kedvelik a muvészfilmeket. A Cabiria éjszakái története teljesen közértheto, széles közönséghez szól. Mindenkinek ajánlani tudom!

Ha most nem leszel Giulietta rajongó, akkor semmikor!