Vásárlói kritikák a következő termékről: Casablanca - szinkronizált változat (2 DVD)

Kedvesen bájos, nagyon hangulatos, kissé butuska, ám mégis sokszor újranézheto film.

Számomra valahol az Indiana Jones-filmek és hasonlók között foglal helyet (sokkal inkább, mint korának mélysötét noir-jai, vagy a nagy szerelmi drámák között): nem egy korszakalkotó sztori, és nem is túl bonyolult, különösebb muvészi mélységet nem kell számonkérnünk rajta, viszont nagyon szórakoztató. Körülveszi az az érdekes varázslat, nevezzük talán hangulatnak, ami az idovel klasszikussá váló filmek sajátja: sem a cselekmény, sem a mondanivaló, de tulajdonképpen még a színészi teljesítmények sem kiemelkedoek, és mégis a mai napig szórakoztató darab. Még abban sem vagyok biztos, hogy a maga idejében különösebben odalettem volna érte, az ido próbáját mégis kiállta: a sokadik generációt tudja elbuvölni, és inkább patinásodik, "érik", mintsem kopna.

Az ilyen széles rétegeknek szóló filmekben nyilván mindenki mást talál meg magának: nekem valahogy nem annyira a Bogart és Bergman közötti vibrálás, nem az elvesztett (ill. a sosem volt?) szerelem tragédiája, és nem a háborús helyzet drámája jön át, hanem a szereplok megkapó, életteli játéka, amit öröm nézni. Furcsa módon Bogart tunik ki a legkevésbé: figurája talán túlságosan is enervált, nihilista, nehéz vele azonosulni vagy szimpatizálni; persze nem rossz, de közel sem olyan átüto, mint más szerepeiben tudott lenni. Legalább elég teret hagy a mellékszereploknek is, akik viszont egytol egyig brillíroznak a néger bárzongoristától a rendorkapitányon át, az irathamisító-orgazdán keresztül a tisztekig, ok adják azt az ízt az egészhez, ami miatt szívesen odafigyelek a foszereplok sorsára. A szinkron ezt is kitunoen adja vissza: ez az a film, amit eredetiben is és a klasszikus szinkronjával is érdemes megnézni, a kisebb szerepekben is jól ismert, tehetséges hangok köszönnek vissza; a magyar hanggal kicsit más fuszerezést kap a film, de anélkül, hogy az eredeti hangsúlyok áthelyezodnének (egy példa: felirat: "Ferrari a kövér fickó az asztalnál" / szinkron: "az a hájtömeg ott az asztalnál mind senor Ferrari").

Talán még a fényképezés, a zene és ki tudja még mi az, amitol muködik a film - valószínuleg egyszeruen a profi "szakemberek" hozzáérto munkájától: ahogy a visszaemlékezésekbol is kiderül, a rendezo úgy vezette a forgatást, a színészek úgy játszották a szerepeket, hogy nem tudták, mi lesz a történet vége, de sokszor még azt sem, másnap mit kell majd összehozniuk. Ami egyébként elég meglepo volt számomra ahhoz képest, hogy az egyik legtöbbször idézett klasszikusról van szó!
A kiadás minden igényt kielégít: a hangsávok ugyan elég szegényesek, de a párbeszédek jól érthetok, és ilyen korú filmnél talán ez a legtöbb, amit érdemes elvárni. Az elottem már említett szinkron-csúszásnak én nem tapasztaltam jelét, talán javították a kiadást. A kép ha nem is tökéletes, de elég szép, a film látványvilága maradéktalanul élvezheto, a transzferálásból eloadódható hibákat (túl sötét kép, túl éles kontrasztok, stb) sikerült elkerülni.

Az extrák pedig minden igényt kielégítenek: részletesek, informatívak, sokfélék, szóval nem csak tölteléknek és (ön)tömjénezésnek vannak itt, hanem a szórakoztatás és a tájékoztatás kedvéért.
Igazi klasszikus darab, de nem az Elfújta a szél, vagy Ben Hur-féle monumentális értelemben, hanem a mozi varázsát újra és újra megteremteni képes, örök kedvencként.

Casablanca... a film. Tulajdonképpen kedvenc filmemrol van szó, mely örök klasszikus és az is marad. Nem közhelyeket szeretnék felsorolni, de ezt nem hagyhattam ki ! Filmben kocsmát és párbeszédeket ilyen színvonalasan ritkán látni. Humphrey Bogart és Ingrid Bergman brillírozik életük legjobb alakításában. Ingrid szeme csodálatos a fátyolosságtól Humphrey pedig mint mindig a jó öreg sármos fomáját hozza. Én még anno a duplalemezes, feliratos változatot vettem meg, s a felirat természetesen olyan mértékben fantasztikus, hogy nem is nagyon hiányzott egy szinkronizált változat. Nem mellékesek az extrák sem, melyek fel vannak topírova jobbnál jobb érdekességekkel. Az egyetlen szomorúságom ami felróható, ugyebár az extrák felirati hiánya, egy ilyen klasszikusnál ez lenne a minimum. A betétdalok is csodásak, Sam a zongorista dala pedig megával ragadó...hmm...isteni ! Egyszóval aki szereti a klasszikus filmeket, annak egy estére sot többszöri megnézésre is remek, antik szórakozás ez az idotálló klasszikus FILM ! Ja és..... " Time Goes By".