Vásárlói kritikák a következő termékről: Ivo Dzsima díszdoboz (A dicsőség zászlaja / Levelek Ivo Dzsimáról) (3 DVD)

Mivel ma van a dicsőség zászlajában is említett zászló állítás kerek 70. évfordulója, amiről ugye a filmben is kiderült hogy mi is volt az igazi háttere konkrétan gondoltam megnézem újra mind a 2 filmet, a dicsőség zászlaja és a levelek ivo dzsimáról című filmet is, hogy hosszú idő után egyben is lássam ezt a két Eastwood produkciót, mert hogy többet láttam a dicsőség zászlaját mint a levelek ivo dzsimáról-t. És most hogy így félig meddig frissiben újra néztem mind a 2 oldalról való bemutatását, erről a véres és eléggé durva harcnak ami egy olyan nem túl méretes szigetért ment amit az amerikai haderő csak odakozmált disznócombnak titulált a formája miatt is, viszont a japán haderőnek ez a sziget maga volt a büszkeség szimbóluma és védték minden erejükkel és vérükkel, nem is olyan érthetetlen ez a történet. Mert ugye ott az amerikai oldal a 6 zászló állítóval akik közül 3 ment haza miután a 6-ból 3 meghalt a fronton, és mutogatták ott az országban őket mint a bazári majmokat mert hogy az állam kincstáros szakember is megmondta, vagy összekaparnak 14 milliárd dollárt hadikötvény turné címszó alatt, vagy oda a nagy háborús győzelem illúziója mert olyan rosszul állt az ország minden értelemben. És ahogy láttuk ez a turné minden volt csak nem éppen az aminek el lett adva a jó nép felé, tele sok álszent dologgal hazugsággal és sok mással is sajnos. Aztán ott van a levelek ivo dzsimáról ez egy teljesen más stílusú film, itt a japán szellemiség harcmodor és eszmeiség került előtérbe és bemutatja azt hogy a japán katona is ember, és hogy nem egy kegyetlen embertelen vadállat amilyennek sok esetben a nyugatiak látták őket, persze ők se hibátlanok de ők is emberek mint minden más nemzet polgárai és katonái. Szóval érdekes és jó ötlet volt ez eastwood-tól, hogy fogta és filmre vitte ilyen igazságos és mind a 2 felet bemutató módon ezt a híres II. világháborús csatát, ami kinek ilyen kinek olyan szinten él az emlékezetében de mindenképpen hallottunk róla. Úgy hogy csak azt mondom jó filmek ezek mind a 2 egyformám megfogott, az amerikai oldal is mert megmutatta miféle helyzet volt akkor az országban, és milyen sokszor gyomorforgató helyzetekbe kellett belemenniük embereknek , a haza szolgálata jelszó végett és megmutatták a japán oldalt is amiben láthattunk egy sok szinten más kultúrát, amiben, az amerikai vircsaft és patrióta zászlólengetés nem fért volna bele soha mert ez tőlük gyökeresen távol áll, úgy hogy csak azt mondom le a kalapot eastwood előtt hogy ezt meglépte, mert jó munkát végzett vele szerintem simán.

A film(ek), az uj otlet nekem tetszett, ha maser nem is ezert erdemes egyszer megnezni.

Ami nem tetszik nekem az a megnevezes.

--- Diszdoboz. ----

Lehet tobb valtozat is van, de ami nekem van az egy szines kartondoboz. Nekem diszdobozrol, a Mumia, Remeny rabjai stb... jut eszembe, nem pedig egy szines kartondoboz amibe belecsomagolnak 2 dvd-t.
Egyebkent ajanlom mindenkinek a filmet.

Lenyugözo,fenomenális,zseniális,egyszeruen a létezo legjobb háborús kettos ugyanarról az ütközetrol.Remélem, hogy Eastwood és Spielberg késobb is együtt dolgoznak majd esetleg egy másik háborús filmen!

Eastwood megint tanúbizonyságát adta annak, hogy milyen nagy rendezo. Nekem az tetszik benne, hogy akármilyen mufajban alkot, azt mindig a saját képére formálja. Pl: Millió dolláros bébi - nem egy szokványos sportfilm, ahogy a Nincs bocsánat sem egy tipikus western.

Ez a mostani duó is méltó a mesterhez, bár az tény, hogy a Levelek Ivo Dzsimáról erosebb, meghatóbb, egyszóval jobb film lett, mint a Dicsoség zászlaja.

Sokan felróják Eastwoodnak, hogy szeret sokmindent csinálni a filmjeiben, azaz nemcsak rendez, hanem esetleg szerepel vagy zenét szerez. Ezáltal néha valamelyik nem úgy sül el, ahogy kellene. Ebben az esetben o szerezte a Dicsoség zászlaja zenéjét, ami szerintem nem lett a legjobb. A Levelek Ivo Dzsimáról esetében már változtatott és ennek meg is lett az eredménye. Ennek a filmnek jobb, magávalragadóbb lett a soundtrackje, ami azért fontos egy háborús filmnél is, nemcsak a hangzavar és a csatazaj a lényeg.

De még így is kihagyhatatlan filmnek tartom mind a kettot.

Clint Eastwood új filmkettose igyekszik az amerikai tudatot helyes irányba visszaterelni a 2. világháborút illetoen. Ilyen szempontból Stone örököse, akinek Vietnám-filmjei jól mutatják az amerikai ottlét kártékonyságát.

Míg Spielberg, aki az amerikai médiát, valamint az általános amerikai butaságot és nemtörodömséget arra használja, hogy egy álnacionalista öntudatot hizlaljon az amerikai társadalom fölé, sajátos érdekeltséggel propagandafilmeket forgat.

Szovjet mintára „Hudefaszaamcsigyerekekszétlövikazegészvilágot” típusú filmeket forgat kigyúrt, jóképu amcsi fiúkkal, nemes és szellemesen moralizáló zsidó fiúkkal, akik az általában csúnya, hülye, gonosz, primitív, gyáva német hadsereget szarrá verik bármilyen körülmények között. Mindig kell a zsidó kézben lévo amerikai gazdaság mellé a fiatal amerikaiak millióinak vére egy esetleg a Közel-Keleten vagy a világ más térségeibol indított Izrael elleni háborúban. Ezért Spielberg az ebben a formában forgatott filmjei pofátlanul hamisítják meg a történelmet, németellenes rasszizmussal operálnak, áthallásokat helyeznek el, hogy miért kell majd amerikai huszonévesek százezreit feláldozni, s miért kell arab és más nációk millióit lemészárolni.
Clint Eastwood jól tudja, hogy a háborúban emberek, kiszolgáltatott, becsapott emberek harcolnak egymással. Nem historikus hazugságokkal eteti a nagyérdemut, hanem történelmiséggel és valódi lélektanisággal ábrázol. A hatalmi gépezet gyilkológépei az amerikai hadseregben éppen úgy ott vannak, mint bármely hadseregben.

Eastwood, mint egykori színész, tudja, hogy mit lehet eljátszani, ami nem kulisszahasogató baromság.

Míg Spielberg a legbanálisabb mondatokat, a legképtelenebb helyzeteket okádja a vászonra, addig Clint Eastwood embereket akar megmutatni egy sajátos történelmi pillanatban.

Spielberg természetesen ebben a filmbe is igyekezett belepofátlanodni, s valószínuleg propagandista, giccses, tudatlan és egyoldalú szellemiségét néhány karcolásig ezen a filmen is ott hagyta, de örülnünk kell, hogy sok kárt nem okozott.

Spilberg általában mindenhol megjelenik, ahonnan ötleteket lophat, Lucas mögött is évtizedeken át loholt, most Bay mögött esztelenkedik, hogy az amerikai filmgyártást egy sajátosan középszeru, hazug, giccses, ostoba és nacionalista irányba vigye. Természetesen minden tehetséges rendezo úgy utálja, mint háromhetes kutyaszart, de a hatalmas médiamogul az óriási pénzügyi támogatásával mindent a saját tehetségtelensége és immoralitása alá akar gyurni.

Ez a két film még megmenekült. De néhány év múlva mindent Spielberg gyulölködéstol füstölgo alantas és sekélyes nézete fog uralni, és akkor csak az akciófilmbe oltott, történetnélküli, banális párbeszédekre épülo, hazugul moralizáló történelemhamisításokat láthatjuk, amitol minden embernek mérgezése van.

Ezért vegyétek és nézzétek ezt a két nagyszeru háborús filmet, melyek messze túlmutatnak a háborús filmek kategóriáján.

**********

Igazán érdekes és eredeti ötlet volt Eastwoodtól és Spielbergtol, hogy egy téma köré két filmet fonjanak -ráadásul úgy, hogy mindkét film háborús film ugyan, de egyiknek sem az a fo mondanivalója, motívuma, amit az ember várna tole.

A Levelek Ivo Dzsimáról, ahogy címe is sugallja, a japán katonák életét, érzéseit, szenvedését mutatja, háborús környezetben ábrázolva. Nagyon mély, többrétegu mozi, eros érzelmi töltéssel. A dicsoség zászlaja viszont, ahogy a címe is sugallja, a szigeten felálított zászló illetve a zászlót felállító emberek sorsait követi nyomon, háborús környezetben is ábrázolva.
A két film tökéletes szimbiózisban van egymással. S bár egyetlen közös szereplojük sincs, mégis az egymás után való megtekintése borzongató élmény. Sok az átfedés ketto között a hadszíntéren, valahogy úgy vagyok vele, hogyha a kettot összeolvasztjuk és filmek igazi céljait elhagyjuk, kibontakozik elottünk az általam is oly várt igazi háborús film. Ami a maga nemében külön egy brutális, igazi háborús dráma..
SPOILER


A legemlékezetesebb átfedések talán mikor a partraszállás van és az amerikaiak nem tudják, miért nem lonek. A másik filmbol tudjuk meg, hogy a tábornok tartja vissza a felajzott katonáit, miszerint várják meg, míg tele a part..

Meg mikor a hegyre felfelé tompa puffanások hangzanak a barlangokból. Az is a japán filmben van, hogy a katonák kézigránátokkal vetettek véget önnön életüknek. No meg aztán ismét váltás-és megnézhejük ezek végeredményét..


SPOILER VÉGE
Szóval ha valamiknek, ezeknek a filmeknek valóban együtt, gyujtoben a helye. És a legjobb, ha vagy szünet nélkül, vagy kis idoeltolódással nézed oket egymás után. Élmény!
Engem egyetlen dolog bánt. Megint mi kaptuk a legegyszerubb gyujtodobozt. Koreában, Hollandiában digi, majdnem mindenhol fémdoboz. Ne haragudjon meg senki, de nem tudok maradéktalanul örülni a kartontoknak. Igaz, hogy szép, meg minden, de ezek a filmek is még szebb külsot érdemelnének..
Kosárba!

Ha figyelembe vesszük Eastwood utolsó filmjeit, tudhatjuk O valószínüleg korára való tekintettel kissé más szemmel látja a dolgokat. Így a múltat is. Jobban átérezve a valós történéseket. Ez a két film inkább dráma mint háborús film. A történetbol megnézhetjük ötven év elteltével micsoda lelki borzalommal élnek tovább a "hosök" akik egyáltalán nem akartak azzá válni. A japán oldalról ugyan ez mondható el. Azzal a különbséggel, hogy a dogmatikus életvitelük még egy lapáttal rátesz erre. A két film közül szerintem nincs olyan, hogy jobb. Az amerikai oldal megmutatja a kizsákmányolás útját. Miképp használja ki propaganda céllal katonáit a nagy híru USA. A japán rész pedig a nép kultúrájából fakadó "mindent a hazáért" hozzá állás és annak negatívumait mutatja be. A ketto együtt egész. Ezért örülök a díszdoboznak. És belenyugodva konstatálom, hogy papírtok ma már csak álom. De az árát tekintve legalább mosolygós álom.

A dicsoség zászlajától többet vártam. Egy kicsit laposnak éreztem a sztorit, a vérontást meg egy az egyben lehetett látni a Ryan-ben.