Vásárlói kritikák a következő termékről: Az Amazonas kincse

Hét év.. Ennyi kellett ahhoz, hogy befogadjam Dwayne Johnson urat a kedvelhető színeszeim köré. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy újranézzem ezt a filmet. S hogy megszeressem…
Mikor utoljára láttam, nem voltam elájulva tőle. Túlságosan agyatlannak tartottam, nem láttam benne az akción, meg néhány idióta poénon kívül semmit. De mindig is motoszkált bennem a kisördög – különösen egy barátom unszolására -, hogy újranézzem ezt a mozit, és láss csodát: ezúttal széles vigyorral lestem minden percét.
Persze már könnyebb így, hogy tudtam, mit fogok látni, de akkor is. Az elején a diszkóban nem a bunyó volt most hangsúlyos, hanem a duma, önmagában Johnson lénye. Jó és hangulatos a csapat bemutatása, Schwarzi kameoja pedig kiváló (mintha már láttam volna ilyet, a You could be mine klipjében)… Aztán a folytatás sem különb. A repülőgép pilóta dumája, Beck (Johnson) meg Travis (Scott) idétlen őserdei roadshow-ja széles mosolyt csalt az arcomra. A bunyó a pigmeusokkal dettó. Az egészet pedig megfejeli az őserdő, annak a fojtó, nedves hangulata (ami most valamiért különösen átjött a képernyőn) és Hatcher (Walken) figurája. Egyszerűen jó érzés volt látni ezt a mozit, s ezúttal nem gondolkodtam a teljesen nyilvánvaló, máskor esetleg bosszantó sületlenségeken. Amúgy a számomra legemlékezetesebb poén a moziból a „Majom. Megint majom” szitu volt – azokat a mondatokat a hét év alatt többször is idéztem…
Még a film végi lövöldözés sem váltott ki ellenszenvet belőlem, pedig az aztán a legtipikusabb hollywoodi blődségeket és sablonokat felvonultatja. A lendület elvitt idáig, és át is segített rajta. Valahogy Johnson időközben egy szerethető mackóvá vált a szememben, a bamba nézésével, kigyúrt testével, ecebóca figurájával. S itt kell még megemlítenem Rosario Dawson kisasszonyt is, akinek látványa - bár nem e filmben fedeztem fel -, valahogy melengeti szívemet. Talán nem véletlenül..
Az Amazonas kincse így lett egy kellemes szórakozás, egy többször is nézhető mozi számomra. Csupán másra kellett figyelnem, elsőre talán túl komolyan próbáltam venni a filmet. Pedig nálam ez vígjátékként működik igazán, úgy tudom szeretni és elfogadni a sztorit. Ráadásul, ha úgy tekintek rá, akkor egy kimagasló látvánnyal és háttérrel megtámogatott vígjátékot láttam. Sőt, néha még kedvenc régészprofesszorunk is eszembe jutott közben… emelve a film hangulatát és tetszési indexét.  S úgy döntöttem, hogy ez már így is marad. Még valami: legnagyobb örömömre – emlékeimmel ellentétben – egy újabb családi filmet találtam, sem túl obszcén duma, sem túl brutális képsorok nincsenek benn, úgyhogy ideális lehet akár gyerekkel is nézni.
A BD-vel már régóta szemeztem, a film eddig nem volt meg, s gondoltam, ha már belevágok, akkor az újabb formátumon teszem. Nos, nem bántam meg. Kép gyönyörű, de ami igazán izgatott, az a hang. Már a DVD-n is brutálisan jól szólt, itt még annál is jobban. Eredetiben mindenképp, bár kétségkívül jó a szinkronja is. Kár, hogy mindig Gesztesit hallom minden filmben... Mikor bemennek a barlangba, ahol azok a faoszlopok vannak – nos, az maga kánaán, de természetesen a végén is leszakad a fejed a robbanásoktól. Az extrákon viszont sajna nincs felirat.
Kosárba!