A film: 85 százalék.
Az elsõ Star Trek film széleskörû sikere után, nem volt kétséges a folytatás sorsa. A Paramountnak viszont nem állt érdekében, hogy egy ugyanolyan nagyköltségvetésû filmet készítsen mint 1979-ben, amivel demonstrálni akarták, hogy õk is
tudnak igazán jó, A kategóriás sci-fi-t gyártnai, csak egy jó folytatást akartak. A Khan haragja, így harmadannyiból készült, mint az elõzõ film. Nagy nevû filmesek (Robert Wise, Douglas Trumbull, Jerry Katzenberg, Jerry Goldsmith) helyett most beérték egy kezdõ rendezõvel, és zeneszerzõvel (Nicholas Meyer, James Horner), és egy televíziózáshoz szokott
producerrel (Harve Bennett). Ez persze meg is látszik a filmen: Nicholas Meyer saját bevallása szerint, sohasem látott Star Trek-et, és a sci-fi is elég távol áll tõle, ennek ellenére, jelentõsen átalakította a Star Trek arculatát, és stílusát. Mindez viszont egyáltalán nem tett rosszat a filmnek. Olyan ez az egész, mintha az elsõ rész egy komolyabb bevezetõfilm lenne, és ezután jönnek az olcsóbb, de nem rosszabb folytatások.
Nicholas Meyer egészen máshogy közelítette meg a Star Trek-et, nem igazán a sci-fi cselekményszál érdekelte, hanem a jó és a rossz közti konfliktus, amit Ricardo Montalban nagyszerû játékának köszönhetõen szinte operai magaslatokba emel. Az új látásmódnak köszönhetõ még hogy a karakterek mélyére hatoljunk, kedvenc fõhõseinkrõl kiderül, hogy valódi emberek akik
öregszenek, és érzik elment mellettük az élet.
A cselekmény terraformáló eszköz körül bonyolódik ami rossz kezekbe kerül.Ez az ami most kissé háttérbe szorul. Nicholas Meyer egy izgalmas, és látványos párbaj filmet forgatott, ezenkívül új militánsabb színezetet adott a Star Trek-nek. Nince kétség afelõl hogy sikeres lett amit csinált, csak véleményem szerint nem ezt az utat kellene követnie a franchise-nak. Az új nemzedékkel azonban majd minden helyre áll.
A DVD:
A film másodszorra ugyanolyan kiszerelésben lát napvilágot mint az elsõ rész: 2 lemez, igényes menük, és érdekes magyat felirattal ellátott extrák. A magyar szinkron nem hiányzik, tekintve hogy 90-es évek elejei videoforgalmazáshoz készült hanganyag nem igazán üti meg a mércét.
A kép: 80 százalék.
Érezhetõ a javulás az elsõ részhez képest. A 2,35:1 arányú anamorf transzfer, külön öröm a torzított 4:3-as változathoz szokott rajongóknak, ám még mindig található benne karc, és kosz, és néhány vizuális effektus is leleplezõdik így a DVD-re feltuningolt változaton.
A hang: 85 százalék.
Rendben van. Az 5.1-es eredeti hangban kevesebb a mélynyomót is megdolgoztató jelenet van, de a zene, most is remekül szól a térben, és egy 23 éves filmtõl, nem is várunk többet. Így is sokkal nagyobb élvezetet nyújt a videóhoz képest.
Az extrák: 95 százalék.
A három dokumentumfilmben most is minden illetékes megszólal, érdekes információkat, és anekdótákat osztanak meg velünk a film létrejöttébõl, én mégis hiányoltam az eredeti forgatási képsorokat. A két kommentár, viszont mindenért kárpótol. Nicholas Meyer audiokommentárja, inkább szól Nicholas Meyer-rõl mint a filmrõl, Michaol Okuda szöveges kommentárjából pedig
most is minden apró részletre fény derül.
Összegzés: 86.25 százalék.
Jó film, nagyszerû kivitelezésben, igényes extrákkal. Trekkereknek kötelezõ, de átlagos filmrajongók se járnak vele rosszul.