Brian De Palmának a 80-as évek elején készített munkáival sose voltam teljesen kibékülve, de most, hogy kiadták őket DVD-n, új esélyt adtam a Halál a hídonnak is. Nos, ezúttal kimondottan élveztem az elejétől a végéig. Ebben segített, hogy végre az eredeti képaránnyal láthattam. Mivel a film képileg a legapróbb részletekig, gyönyörűen ki van dolgozva a kompozíció megcsonkítása haza tudja ám vágni, mint történt az a tévés vetítéskor is. A Nagyítás c. film ihlette kitűnő alapötletet De Palma izgalmasan, a lélektani thrillerek és az összeesküvéses történetek rajongóinak egyaránt kedvezve bontja ki. A végletekig fokozott jelenetek során persze a Hitchcock előtti tisztelgést is kipipálhatjuk. De Palma külön büszke lehet arra, hogy a fiatal John Travoltából kihozta addigi legérettebb alakítását, melynek színvonalát legközelebb csak a Ponyvaregényben sikerült hoznia. Ami mégis rétegfilmmé teszi a Halál a hídont az a befejezés, mely olyan súlyos, hogy ahhoz képest (a Darabont fémjelezte) A ködé is happy end.
Maga a DVD-kiadás nem töltött el akkora örömmel, mint a rajta lévő film. A tokot elég nehezen lehetett kinyitni és a háta fel volt hullámosodva, de az ilyesmit szinte már megszoktam. Az kész pofánvágásként ért, hogy a forgalmazó képes volt a szörnyűséges MGM-es szinkront rárakni! Nem is annyira az eredeti szinkron hiánya fáj (habár az a magyar hangok terén ég és föld ehhez képest), hanem, hogy volt bőr a képükön ezt a szemetet felhasználni! Még szerencse, hogy van felirat. Igaz hibáktól ezúttal se mentes, de bármikor inkább ez, mint az MGM-es szinkron. Az eredeti hangnak ráadásul meglepően kellemes tere van, mely a hátsó sugárzókat is érdemben használja, ezért megérdemli a jó osztályzatot. A képminőség átlagosnak mondható. Persze elég szemcsés és mutatja a film korát, de elviselhető mértékben. A DVD a 990-es árat abszolút megéri, ám a forgalmazó nálam most hatalmas fekete pontot szerzett, és ezek után óvatosabban vásárolom az MGM-logós kiadványait!