• {name} ({TCS})


Nem regisztrált felhasználó  - [belépés]
Etalon12<br>
böngésző

R2-D2 termékkritikái:
Találatok száma: 535 db. (27 oldal) | Jelenleg mutatva: 1. oldal (1-20. termék)
Termék/oldal: 20 | 40 | 60 | 80 | 100
<<< első oldal
< előző 1 2 3 4 5 6 7 következő >
1.
A rajtaütés The Raid: Redemption / Serbuan maut (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 1. - 20:40
Hongkong újratöltve
„Akciófilm, amelyhez foghatót az eredeti Die Hard – Drágán add az életed! óta nem láttunk… Vetekszik az olyan rendezők munkáival, mint Guy Ritchie, Park Chan-wook és Quentin Tarantino.” - comingsoon.net

Anyád. Röviden és tömören ennyi. Megmondom őszintén, kicsit megetetett a promó, s bár olvastam a baljós jeleket is az írásokban, hatalmas pofont kaptam a filmtől én is tegnap éjjel. Rég láttam ennyire rossz filmet, ha tudtam volna, hogy az egész nem más, mint egy kibaszott 80-as évekbeli hongkongi akciófilm új köntösbe csomagolása, akkor bele sem kezdek…

Alapötletében, környezetében leginkább a Dreddhez tudom hasonlítani, de az klasszisokkal jobb ennél. Ott legalább tudjuk, hogy a főhős a legtökösebb rendőr a környéken, s tudjuk, hogy a realitásnak minimális az esélye, aztán mégiscsak az lett a hihetőbb. Itt: elitcsapat – anyám! - megy be az épületbe, de a kezdeti valóságosság viszonylag hamar eltűnik, hogy utána olyan bunyókba és lövöldözésbe menjünk bele, ami egy Kengyelfutó gyalogkakukk vagy Tom és Jerry rajzfilmben is kínos lenne. Már az elején, a furgonban az a duma borzasztó kínos volt, iszonyat amatőr, ahogy meg van írva, ahogy elmondják a színészek. Aztán ahogy bemennek, amiket csinálnak az egyes szobában, az még tetszett is és ötletes is volt – egészen az első gépfegyverropogásig… Mert az elitosztagról nagyon hamar kiderül, hogy egyenruhás balfaszok gyülekezete, akik bucsui céltáblát állnak a szálloda lakóinak: a mészárlás esetleges véressége nem tudta feledtetni azt a rendőri amatőrizmust, amit ott bemutattak. Itt volt az első pont, hogy órámra néztem…

Pedig a java rossz még hátra volt. Ami utána jött, az számomra rémálom. A fizika törvényeit és az emberi tűrőképesség határait teljesen semmibevevő verekedések, ahol minden egyes ütésnél úgy nyögnek, mint akinek szorulása van, ahol a 10 perces verekedésben szarrá vert főhősök utána rögtön rohannak fel a lépcsőn, ahol a legkisebb királyfi, a zöldfülű kis zsaru a legügyesebb (ez volt talán még a legkisebb baj). A Niwrok által írt túlerő érzése két dolog miatt is hamar szertefoszlik: egyrészt mert az impotens rendőri attak, a csapat topasága maga a túlerő oka, másrészt meg a főhős, Rama (mint a margarin) maga a szuperman. Kb. 50 embert intéz el egyedül, gyakorlatilag fegyver nélkül – hol is a milyen túlerő? Sőt, az arcába fúródó machete fájdalmát is szó nélkül bírja. Az egész a 80-as évekbeli Amerikai nindzsa filmekre, a Van Damme, Chuck Norris, Michael Dudikoff filmekre emlékeztetett. Már szinte vártam, mikor kerül szembe a főgonosz főverekedőjével és hogyan nyomja le azt. Irtó gáz… A legtöbbet emlegetett hitelességi faktor, a vér: kérem, ez lópikula. Valóban van néhány levágott kéz, elvágott torok, de pl. a Rambo IV végéhez képest ez mind csak babazsúr. Én elhiszem, hogy a PG13-on nevelkedett amerikai közönség elájult a film naturalizmusától, de én ebben az égvilágon semmi durvát nem láttam. Annyit el kell ismernem – a tényszerűség kedvéért, no meg a 30% magyarázataként -, hogy némely haláleset ötletes volt, a baj az, ahogy odáig eljutunk.

Pocsék dialógusok, pocsék színészek és karakterek, egy teljesen abszurd és abnormális moziban. Ez ennyi idősen sajna már nem tud felizgatni, amennyit nyögtek benn két ütés között, az szerintem egy nyilvános WC éves nyögésszáma körül volt, arról nem is beszélve, hogy ez a Bruce Lee féle keleti harcmodor sosem jött be. Már csak az hiányzott, hogy röpködjenek a levegőben. Ehhh… A ház amúgy tetszett, de vélhetően millió ilyen van a világon, talán még a maffiafőnök is hiteles figura az emeleten. Rajta kívül az egész sztori, szőröstől-bőröstől, színészestől, verekedésestől mehet a kukába. Egyáltalán nem értem az imdb 7.5! osztályzatát – nem tudom az emberek mit néztek e helyett, mint ahogy nem értem azokat a díjakat sem, amit a Rajtaütés 2011/12-ben bezsebelt.

No de mindegy, ez pont beleillik a hasonló rejtélyeim sorába.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:36
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 7.8/10 volt.
2.
Mellékhatások Side Effects (2013)  
699 Ft
Listaár: 3290 Ft (-79%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 4. - 21:13
Ölni tudni kell
Kétségkívül nem tett jót a mozi élményemnek, hogy gyakorlatilag két részletben néztem meg a filmet, így egy pici kis pozitív extra hozzáállást kénytelen vagyok belevinni az írásba, kipótolva a szünet által okozott lyuk érzését. Ugyanakkor azt sem ildomos elhallgatnom, hogy a félbehagyásig jóformán semmi érdemlegeset nem éltem át, a film számomra – ahogy a valóságban is másodszor - csak a második felével kezdődött.

Borzasztó túlzásnak tartom, hogy ezt a filmet Hitchcocki magasságokba próbálják emelni. Közel sincs benne annyi feszültség, izgalom, mint a mester műveiben, nekem inkább egy teljesen más cím jutott eszembe nézés közben, amit ha most ide leírnék, hatalmas spoiler lenne a történet tekintetében. Az azonban elvitathatatlan tény, hogy ennek a mozinak van egy jó forgatókönyve - ugye én mondtam, hogy a film legfontosabb kelléke mégiscsak a forgatókönyv -, van benne néhány kellemes fordulat, s van benne egy kiaknázatlan lehetőség bizonyos dolgok megpiszkálására – aminek az elmaradása csökkentette számomra arra a szintre a mozit, ahova végül is került. A film első fele, a depis (másolat tetovált) lánnyal, annak orvosi és gyógyszertári hátterével rengeteg gondolatot ébresztett bennem. Mivel rendületlenül hiszek az egész gyógyszerbiznisz „gonoszságában”, pénzéhességében, szívesen vettem volna egy Pelikán-ügyirat szerű leleplező történetet, hisz minden adva volt: a beteg, a beszedett gyógyszer és a tragikus esemény. Pontosabban események. Érdekes lett volna látni egy nyomozást, ahol is megpiszkálják, hogy a mindenható pirulagyártók valójában mennyire semmibe veszik az egészséget, mennyire minden a profitról szól…

De nem. A történet fordul egyet, s onnantól egy jó kis macska-egér játékot látunk pszichológus és pszichológus illetve beteg és orvos között. Vérbeli thriller, ami nagyszerű időzítéssel adagolja a feszültséget és a csavarokat, ahol természetesen szándékosan próbálnak megvezetni, s ahol tényleg kiszámíthatatlan a dolgok kimenetele. Ahogy olvasgatom a neten, másnak nem igazán jutott eszébe filmes hasonlatként az, amire én gondoltam menet közben, de nekem kb. a felétől befészkelte magát a gondolat, hogy nem minden úgy van, ahogy látom. Ez persze az égvilágon semmit nem von le a mozi érdemeiből, egészen kiváló kis kaland lett a végére – ugyanakkor icipicit az „ezt én már láttam egyszer” fíling mégiscsak nyomot hagyott bennem.

Különösebben sosem voltam Soderberg-fan, munkái inkább közönyösek és átlagosak számomra, ez alól néhány kivétel van csak. A Mellékhatások végül is eme kivételek közé került: forgatókönyve, stílusa, színészei miatt. A hangulat a depresszióhoz kapcsolódóan kellő nyomasztó, a forgatókönyv fordulatai megalapozottak. Mara, Zeta-Jones és Tatum szimplán csak jó, a film lelke ugyanakkor kétségkívül Jude Law (bár nekem ezzel a hajjal inkább Gigolo volt az A.I.-ből) volt. Nagyon ráérzett erre az egyszer fenn, egyszer lenn szerepre, totál hiteles volt alakítása: igaz, a karakter, amit kitaláltak neki, végig az életszerűség határain belül maradt. Ahogy nagyjából a többi is, egy icipicit talán csak két szereplő váratlan viszonya lógott ki számomra a sorból.

Komoly negatívumot nem igazán tudok felhozni a Mellékhatások ellen, talán csak az egész film ismeretében az első óra céltalan bolyongását egy beteg lélek körül. Az mindenképp lehetett volna kissé pörgősebb, mélyebbre ásva pedig maradandóbb. De hát a Fertőzés után valahol nem is várható a rendezőtől, hogy görbe tükröt tartson annak az iparágnak, amelyik másik mozijában épp meggyógyítja az emberiséget a halálos vírusból. A thriller része miatt viszont simán

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:36
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
3.
Ház az erdő mélyén The Cabin in the Woods (2012)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


R2-D2
értékelése:
2012. okt. 9. - 0:17
Néző az erdő mélyén
Nem tagadom, rendesen bevittek az erdőbe... Ez esetben (újfent) bedőltem a filmvilág ámulatának és látatlanban bevállaltam a filmet. Még szerencse, hogy csak DVD-n adták ki, mert amilyen pozitív felhajtás övezi, képes lettem volna BD-n megvenni. Kár lett volna érte…

Azt nem állítom, hogy borzalmas, de közelít hozzá. Egyszerűen kényelmetlenül éreztem magam rajta, ez számomra nemhogy alapmű, meg etalon, meg mérföldkő nem lesz, de még azoknál a filmeknél is gyengébbnek tartom, amiket próbál ironikusan megtisztelni. Mert ugyan érteni vélem az egész koncepció lényegét – no de ezt miért kellett ilyen siralmasan megcsinálni???

Kezdjük az elején, a borítóval: ilyen jelenet, ilyen ház nincs a filmben. Hogy is mondták hajdanán a kabaréban? „Ez, így, ilyen formában nem igaz.” Mellesleg marketingileg a borító ütős: kellően sejtelmes és érdeklődést keltő. Még a film első harmadával sem volt bajom, amíg a totál sablonos szituban az öt fiatal beköltözik a házba: éreztem, hogy ez a görbe tükör része. Valahol azonban még hangulata is volt. Azonban ahogy egyre többet tudunk meg a teljesen abnormális háttér részleteiről, úgy fogyott el a türelmem meg a kedvem.

Innentől próbálok kétértelműen fogalmazni, de még így is SPOILERES lehet!!!!

Először is. Nem jó az, ha nézel egy filmet és sokáig fogalmad sincs, mi miért történik. Márpedig itt a film kétharmadáig fogalmam se volt. Csupán csöpögtetik az információt a vérrel együtt, baromságot baromságra halmozva. Nem is az a baj, hogy az egész egy Horror Games lett – tinihorror módra -, hanem egy idő után a gombnyomásra előidézett manipulációk zavaróak voltak. És akkor még a valódi okot – ami az egész hóbelevancot hazavágta – még nem is ismertem!!!!
A másik, ami a film előrehaladtával egyre jobban zavart, az a totál összeegyeztethetetlen stílus: amit még a horror részben el tudtam volna fogadni, az a való világ részeként borzasztóan nevetséges. Már maga a feltételezés iszonyat bugyuta, hogy varázsszóra egy raktárból - a való világ raktárából!!! – előkerülnek, amik előkerülnek, s utána minden egyes halált élőben követnek. És utána? A játék vége után szépen visszacsalogatják őket parizerrel a ketrecbe?? Mert ugyebár legközelebb megint felhasználhatóak… Egy kis smink és megy tovább minden?? A japán rész mi a f*sz volt??? Ott nem kellett végigcsinálni?? Vagy a mélység titkának mindegy, honnan jön a vér?? Iszonyat zavaros, álmisztikus, erőltetett az egész, tele megválaszolatlan kérdőjelekkel.
De a csúcs, az a bázis… Anyám… Nem az a baj, hogy elszabadul az a mérhetetlen baromság, ami elszabadul, hanem hogy egy szép nagy piros gombra történik… Hát mi a f*szért volt ott az a gomb? Mi az, vészkiszabadító? Ezeknek? Még ha olyan gomb lett volna, mint az Alien 4-ben, akkor hagyján. De így?? A finálé meg valami kapitális ökörség. S ezen a cameo sem segít…
Azzal nem is foglakozom, mennyire kliséhalmaz az egész, a karakterek stílusa, a szitu, amibe kerültek, mert egyrészt tudom, hogy alkotói szándék része, másrész meg az volt még inkább a film jobbik fele. Nekem a másik tette tönkre az egészet. Ezt vagy el kellett volna vinni vígjáték irányba, mint a Trancsírákat, vagy valami misztikus úton belekeverni a gyűjteményt. De ez a TV show-szerű áldozatos hablaty nekem nagyon nem jött be.

SPOILERES RÉSZ VÉGE

Ennyi negatívum után jöjjön néhány pozitívum: a legjobb Marty, a narkós srác. Iszonyat jó arc, kicsit emlékeztetett a Végső állomás 2 füvező srácára – biztos a haja miatt. Thor szereplése meglepett, először meg sem ismertem, de nem volt rossz… sőt egyik kölök sem volt rossz. A benzinkutas sem, és még a bázis két bolond műsorvezetője sem. A filmes ereklyék, utalások nagyon jók voltak, mint ahogy a szörny rt. sokszínűsége is. Hangulatilag, látványilag nagyon rendben van, csak valami épkézláb sztori kellett volna.

Meg egy épkézláb DVD. Ez megint az igénytelen provideo mocsok: extra nuku, magyar 2.0, al-ternatíva nincs. A kép egész jó, bár a sötét néha nem olyan sötét, mint kéne, az angol hangban viszont nem találtam kivetni valót.

Ősszintén? Kukába!

Ui: Még mielőtt azzal jönne valaki, hogy nem értettem a filmet. De, értettem. Csak úgy sem jött be. :-D
Talán, majd egyszer, mégegyszer megnézem és akkor....
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:36
A kritikát eddig 6 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 6.8/10 volt.
4.
Transz Trance (2013)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:51
Film a szőrös és szőrtelen ***ról
Annyira mondták, hogy milyen zseniális film a Transz... Hogy milyen csavaros, agyalós thriller… és én ezt megint nem láttam meg egy filmben. Szimplán csak egy okosan felépített - ámbár a fényképezéssel túlságosan művészivé és elvonttá tett – bűnözős (heist?) mozit, amihez hasonlót viszont nem is oly rég többet is láttunk már. Legutóbb pl. a Szemfényvesztőket…

Nincs különösebb bajom sem a filmmel, sem Danny Boyle-lal (ő az egyik kedvenc rendezőm), csupán csak arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy a hatalmas felhajtás ismét csak nem a valóságot takarja: pontosabban célszerű ezt a mozit is úgy megtekinteni, hogy a felfokozott elvárásokat kihagyjuk a számításból. Úgy egy egészen kellemes kis sztorit kapunk, ahol tényleg nem lehet bízni senkiben, s talán a végén a csavar is működhet (bár itt felmerül a kérdés, hogy a mai filmipar miért van annyira kihegyezve a csavarokra). Nézés közben nekem rögtön az Eredet ugrott be: míg ott az álom szintjei a valóság felborításának eszközei, itt ugyanezt a célt a hipnózisok szolgálják, több-kevesebb sikerrel. A felütés a narrációval, valamint a képrablással nagyon jó: megadja a film alaphangulatát. Az ember arra számít, lesz egy jó kis bankrablós/átverős film, aztán ahogy megyünk előre a történetben, ahogy bővül a szereplők köre, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy gyakorlatilag senki és semmi nem az, mint aminek látszik: maga a film sem egészen az. Ezek a felismerések mindazonáltal megfelelő időpontokban vannak adagolva, szinte végig képesek fenntartani a feszkót, megfelelően előkészítve a film végi meglepetést. Szerkezetileg hibátlanul van felépítve az egész, a ködösítés, a félrevezetés működik: mindig csak annyit látunk, amitől épp bizonytalanságba maradunk, agyalva a megoldáson, vagy annak lehetőségein. A „ki a gyilkos” játékot ezúttal a „hol a kép” játék veszi át – végig azt gondolván, hogy az a legfontosabb. Ami nagyjából igaz is, megfűszerezve egy kis személyes indíttatással – no meg Dawson kisasszony borotvált szeméremdobjaival…

Igazából a bajom két dologgal van: az egyik, a fontosabb mindenképp a hipnózis vizualitása, azaz az utazások Simon agyába. Nagyon sokszor öncélúan művészieskedőnek láttam, sokszor éreztem, hogy csak és kizárólag azért vannak a jelenetek, hogy összezavarjanak. Mint pl. egy látványfilm, ami direkt sötétben játszódik… Ezáltal viszont a film „okos” éle számomra elveszett: a megvezetést még csak elviselem, hisz akkor tudnak becsapni, de a ködösítés a transzok által itt inkább csak egyfajta zavaró tényező, ha az nem lenne, akár nyilvánvaló is lehetne az egész. Többször volt úgy, hogy nevezett jelenetnek semmi jelentősége nem volt, csupán azt a célt szolgálta, hogy elterelje a figyelmet a valóságról. És itt még csak nem is a szőrös/szőrtelen pinára gondolok (annak végképp nem volt értelme) – hanem mondjuk a sárgás üvegfal mögötti sziluettek elintézésére. Egyszerűen a Transz rejtélyessége, kiszámíthatatlansága abból fakad, hogy egy viszonylag egyszerű átveréses sztorit sűrű füstfelhőbe csomagoltak. Ha nem lenne ez a füstfelhő, talán az egész kevésbé működne. Vannak filmek, amik ennél okosabban bánnak a rejtélyekkel, ilyen az Eredet, a Tökéletes trükk, a Sherlock Holmes mozik, vagy a Triangle: ezekben látsz mindent és mégsem tudod, mi van…
A másik – apróság - számomra a meglepetésnek szánt „csavar” volt. Kb. a film kétharmadánál sejtettem, ki kicsoda, úgyhogy engem nem taglózott le a történet ilyen irányú fordulta. A piros autós jelenetek voltak a kulcsok, abból gyakorlatilag össze lehetett rakni a képet. No persze ettől még jó az ötlet, a minden elsöprő csavar – maximum néhány embernél nem működik. Figyelembe véve egyébként, milyen kevesen néznek egyáltalán filmeket, náluk akár még ütős is lehet.

A főszereplőket eddig is bírtam, ezután is fogom – Dawsont naná! -, a film hangulatát, képi világát viszont erősen befolyásolja a sok hipnotikus állapot: nekem ez kicsit sok volt: úgy érzem, feleslegesen nehezítették vele a történetet. Tény, hogy ettől különleges mozi lett a Transz, egy vitathatatlanul egyedi élmény, de ha ez nincs, attól a sztorija miatt csupán egy átlagosan jó film lett volna, kevesebb hype-al. Megkockáztatom, mégis több emberhez ért volna el, több ember értette volna meg elsőre is, – csupán a kultréteg hámlott volna le róla jóval hamarabb…

Én mindenestre valamikor megveszem (már csak Boyle-sor miatt is), de jelen esetben nem igazán sietek a vásárlással.

Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:36
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
5.
Pain & Gain Pain & Gain (xppg) (2013)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:48
Egy bűncselekmény anatómiája
“Hogy átbasztak a reklámmal, ezzel az Amerika-lekvárral, Ezzel a műanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el.
(…)
Ahol minden nő tökéletes és minden férfi izmos.(…)Meg az izomagyú Miki egér, aki bárkit megöl a kokainért.”


Annyira tudtam, hogy ez nekem nem fog bejönni… annyira biztos voltam benne, hogy az előzetesből fröcsögő nyál és cukorszirup, a szilikonos buta picsákkal meg a testépítő seggfejekkel nem lesz az én világom… és milyen igazam lett!!! Ha valaminek, ennek az egynek maradéktalanul tudok örülni a mozi kapcsán. Most persze felvetődhet a kérdés: Akkor mi a szarért nézted meg? Nos, tagadhatatlanul szerepet játszott benn a fórumozók lelkesedése, de ez az “igaz történet alapján” dolog is felkeltette az érdeklődésemet. Michel Bay ugyan nem különösebben kedvencem, de azt olvastam, hogy ez a legkomolyabb filmje, a színészgárda pedig impozáns volt – gondoltam olyan óriásit nem csalódhatok. Nem is: pontosan azt kaptam, amit vártam, talán csak egy icipicivel kevesebbet.

Az idézett Tankcsapda szöveg tökéletesen jelzi viszonyomat ehhez a világhoz (érdekes, ez is ’94-ből származik), így egyáltalán nem meglepő, hogy kifejezetten rühelltem azt a látványt, ami a filmben fogadott. Az a csillivilli Miami az agyatlan testépítőkkel, a medencés cicababákkal, tulajdonképp az egész szalon légköre nálam nem szeretem kategória - ehhez jött még a túlszínezett képi világ, a rengeteg felesleges lassítás, és már meg is volt a negatív alaphangom. Pedig a nyitó képsorok még tetszettek is: a falon hasizmozó Wahlberg látványa eredeti, poénos és hatásos, a gondom csak utána kezdődött. Kapunk három (bocsi, négy) számomra totál unszimpatikus főhőst – így a nemszeretem karakterek nem szeretem filmet eredményeztek, ismét -, akik valami önmegvalósító maszlag hatására őrült (ámbár ekkor még viszonylag ártalmatlan) ötletetet eszelnek ki anyagi gyarapodásuk elősegítésére. Az már csak hab a tortán, ahogy ezt teszik: egyrészt kétlem, hogy ennyire balfaszok lettek volna a valóságban, a komédia miatti kiszínezett jellemük viszont nekem nem jött be, másrészt meg nem is igazán tudtam mit kezdeni azzal az idióta alapszituval, hogy tulajdonképp senki nincs a filmben, akivel azonosulhatnék…

Magával a bűncselekménynel még csak elvoltam. Ha eltekintünk a valós vonatkozásaitól, talán még élvezni is lehetne, egy abnormális fekete komédiaként, majdnem egy Ravasz, Agy.. szintű idiotizmusnak, ahol gyakorlatilag mindenki síkhülye. Az áldozat, a tettesek, a rendőrség, a nők, mindenki. Az események “rosszra fordulása” után a fiúk tulajdonképp csak reagálnak a dolgokra, meglehetősen sután (picit olyannak érzem, mint mikor esik kifelé a kezedből egy pohár, kétszer-háromszor belekapsz, de a végén úgyis összetörik), de az ebből fakadó poénok nagyjából működtek, igaz, a trágárság szerintem túlspilázott volt, a lábujj meg a rossz emlékű Pirahnás kiköpött farkat juttatta eszembe. Néha azért felröhögtem, de inkább értetlenül bámultam azt a színes orgiát, ami mr. Bay tárt elém: azt nem mondom, hogy fájt, inkább csak úgy elvoltam vele. De már közben is azon gondolkodtam, miért is idegen tőlem ez a film, miért nem tudok rá úgy tekinteni, mint a nagy többség: egy szórakoztató sötét vígjátékként.

De csak valahol a legvégén jöttem rá igazából. Akkor, mikor mutatták a tényleges elkövetőket. Nos, ott jöttem rá, hogy a három főszereplő, azok korábbi előélete, az egész nyálas világ tette teljesen hiteltelenné számomra a mozit. Egyszerűen a triumvirátus túl jóképű, túl izmos, túl jól szituált volt a nevezett eseményekhez. Egyedül talán Rock hozta önmagát, a hülye izomagyat, de a többiek számomra mellényúlásnak tűntek. A valóságban az elkövetőknek számomra igenis bűnöző kinézetük van, erős latinamerikás/fekete beütéssel, a Wahlberg féle szépfiús megjelenítés sokat rontott a hitelességen - igaz, nagymértékben segítette a film dizájnját, ennek a kifordított értékrendű, fekete humorral átitattott agymenésnek a képi világát.

Azt hiszem, az év egyik legjobb filmje lehetett volna a témája miatt, ha egy valódi drámaként dolgozzák föl, hitelesebb színészekkel, komorabb, sötétebb hangulatban, humor nélkül. Igaz, ahhoz nem Michael Bay kellett volna, hanem mondjuk David Fincher. Mert ez az egész történet inkább szomorúan sokkoló, mint humoros – mint ahogy az is, hogy létezik Murderpedia a neten.

Nekem kimarad.
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. okt. 4. - 18:35
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.5/10 volt.
6.
Valkűr Valkyrie (2008)  
999 Ft
Listaár: 3690 Ft (-73%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2009. júl. 22. - 1:40
Mindig tudtam, hogy egy filmet az esetlegesen lemezen lévő extrák tesznek teljes élménnyé… és itt sem volt másképp. Persze sok okos érvelget itt a hiteltelenség mellett, no meg ismét megjelent aki úgy néz ki mégsem ad magára semmit sem, mert minden ilyen témájú filmet megnéz, hogy utána fröcsögő nyállal vegye védelmébe a huszadik század egyik legelmebetegebb diktátorát – ők azonban úgy néz ki, nem akarnak tudomást venni a filmkészítésről készült anyagról, illetve a közel 40 perces dokumentumfilmről, ami a lemezen található. Miért is baj az, ha egy nem német stáb csinál filmet egy német vonatkozású eseményről? Ugyanúgy utánajárhatnak mindennek, kívülállóként még tárgyilagosabbak is lehetnek..

Amikor először láttam ezt a filmet, csak szimplán egy baromi jó thrillernek gondoltam. Egy olyan remekül megírt filmnek, aminek bár tudjuk a végét, mégis az utolsó percig a fotelbe/mozi székbe szögez. Izgalmas, remek forgatókönyv, remek színészek remek játékával. Hitelesen, hihetően. Én nem agyaltam, hogy ez most így volt-e. Ha filmet nézek, nem érdekel. Lényeg, hogy élvezzem és elhiggyem. Ez itt sikerült. És az sem jutott eszembe, hogy itt bárki meleg lenne – biztos, nekem sincs a szememen ilyen szurő, akárcsak TM-nek. Meg szemellenző sincs, hogy egy nyilvánvalóan tehetséges rendező filmjeit ezzel megbélyegezzek.. De hát nem vagyunk egyformák..

Másodszor nézve, az extrák tudatában azonban más dolgok is előjöttek a film után: a legfontosabb üzenete a filmnek, miszerint hogy nem volt minden német náci, csak ilyen formában érhetett el széles tömegeket. Ha ez nem így (hollywoodi) módon készül, lehet, hogy hitelesebbnek tűnne, meg drámaibb lenne, de a kutyát nem érdekelné – mint ahogy a korábbi három feldolgozásról én sem nagyon hallottam eddig. Ez így valóban mutathat/taníthat valamit a világnak, Cruise és Singer miatt vélhetően sokan megnézik. És jó ez így. Amúgy meg az aprólékos háttérmunka, ami a film készítésével járt, az eredeti helyszínekhez ragaszkodás, a hasonlóság keresése a valós és a filmbéli karakterek között messze túlmutat egy kasszasikertervű mozi készítésén. Nem csak a bevétel volt a cél. Emlék, tisztelet, tanulság is.

Remek kis mozi lett a Valkűr, ami épp attól jó, hogy nem akar művészieskedoen drámai lenni. Szélesebb tömegeknek készült, erősebb benne az akció/thriller vonal, kevesebb a dráma, de a mondanivaló így jön át érthetőbben. A látvány, a hangulat mind ezt erősíti – így egy többször nézhető darab. S többedszerre már elgondolkodhatsz azon is, hogy hogyhogy csak néhány tucat ember mert szembeszállni azzal az őrült festővel, meg hogy milyen nüánszokon múlt a siker. Milyen nüánszokon múlt a történelem..

Igazából a film nézése közben csak két dolog hiányzott: a német hang – sokkal ütősebb lett volna vele -, meg Bruno Ganz – nála jobb Hitlert még nem láttam vásznon (pontosabban szívesen néztem volna az egész Bukás gárdáját) Két apróság, ami feltehette volna az i-re a pontot. De ettől még számomra hibátlan a film.

A DVD is majdnem az. Szokásos vékony gagyi tok, de belső borítóval. Kép rendben, a hang viszont nem tetszett: túl hangos volt az effekt a párbeszédekhez képest (angolul). A két doksi kimondottan jó, értelmet ad a filmnek.

Bob meg Jim DVD-it viszont kezdem unni az elejéről…

Kosárba!

"… Tudja, hogy ér véget ez a háború, hadnagy? A képet leakasztják a szögről, a rajta lévő férfit pedig felakasztják."
Kritika elbírálásának dátuma: 2014. már. 31. - 7:08
A kritikát eddig 4 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.2/10 volt.
7.
Parker Parker (2012)  
699 Ft
Listaár: 3290 Ft (-79%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. nov. 13. - 17:53
Statham és a pofonok
Ha nem egy globális földönkívüli átverés áldozatai vagyunk, akkor örömmel jelentem, hogy Jason Statham ember, s nem kiborg, mert e film alapján bizony képes megsebesülni és akár vérezni is. Ezek után persze az is igaz, hogy eme tulajdonságaival aztán végképp letehet arról, hogy a hatalmas Chuck Norris nyomdokaiba lépjen, ugyanakkor esendő mivoltával icipicit belopta magát még a szívembe is… Léte továbbra is állandóságot nyújt a filmes palettán, nagyjából tudja az ember, mire számíthat, ha ő a főszereplő: akcióra, bunyóra, minimális történetre és faarcra.

Ezekhez képest a Parker kellemes csalódásként ért - nem, nem Statham váltotta meg a világot, hanem az átlagnál jobb forgatókönyvet adtak a kezébe. Megmondom őszintén, a mozi legeslegelső percei, a vidámpark látványa az óriási pörgettyűkkel rögtön levettek a lábamról – valami hullámvasút még lehetett volna -, hogy aztán a nyitány negyed órája egy jobb fajta heist-mozit megidézve a fotelbe szögezzen. A rablás, a profizmus, Parker kimondottan jó volt – a felütés volt tulajdonképpen az egész moziban a legjobb.

Mert sajna utána átváltunk egy alacsonyabb szintre: belépünk az átvertek/bosszút állok felépítésű mozik kategóriájába – csak sajnos itt a bosszú Parkerhez kell, hogy kötődjön. Nem egy Oceans féle kifinomult, elegáns bosszú, hanem a másik megoldás, a bunyó mindhalálig féle: Statham figurája szokás szerint végigverekszi magát az egész mozin, ezzel hozza az elvárt bizonyosságot, a megszokott jellemrajzát. No meg a megszokott baromságokat… ugyanis még így is, hogy ezerszer láttam már, még így is iszonyat nehezen vette be a gyomrom, hogy az út mellett hagyott súlyos sérült faszi, négy bordatöréssel, lőtt sebbel hogy a francba képes utána azokat tenni, amiket. Ezzel a képességeivel simán elmehetne a Rajtaütés koreai szupercsapatába, ott voltak hasonló anatómiai képtelenségek… Szóval Parkerünk szupergyorsan talpra áll, pénze nyomába ered – és eljut a csodás, csillivilli Palm Beachre.

A nyitány és a palm beachi finálé között azonban néha borzalmasan képes leülni a film. Hatalmas szerepe van ebben a Jennifer Lopez által megformált Leslie figurájának: a béna ingatlanügynök karaktere nem tett jót a filmnek, sokszor feleslegesen lassítja a cselekményt, inkább idegesítő a jelenléte, mint szükséges. Mintha direkt csak azért lenne, hogy a fináléban megnehezítse Statham szerepét – aki mellesleg több vért veszít egy bunyóban, mint az összes korábbi filmjében összesen. Az átszúrt kezet, meg a szarrá vert fejet már nem is mondom, Parker tökös legény így is: mert gondolom az senkinek meg nem fordult a fejében, hogy ennek a történetnek nem happy end lesz a vége. Már csak azért sem, mert az alkotók kényesen vigyáztak arra, hogy Parkert a bűnözők „jó oldalán” tartsák, a robin hoodi oldalon, akivel mégiscsak könnyebben lehet azonosulni, akit nem szabad elveszteni – így a legvégén még néhány könnyfacsaróan giccses jelentre is futja. De ezek mégiscsak illettek az összképbe, abba az összképbe, ahol a kezdeti bankrablós-átverős moziból végül is egy Statham féle csihi-puhi film lett. Ha nem két órás, még jobban tetszett volna, így csak szimplán a jobb filmjei közé sorolom.

Nem utolsósorban azért is, mert egész jó kis játszópajtásai voltak. Igaz, Nick Nolte látványa egyre inkább nem való vászonra, s Lopez kisasszony karaktere is idegesítő volt, de a Fantasztikus négyes Benjének, a Kemény zsaruk Mackeyének örültem, mint ahogy felcsillant a szemem, mikor megláttam a zsaru szerepében azt a Bobby Cannavalet, aki Gyp Rosettije miatt a Gengszterkorzó S3 oly emlékezetes marad. A mozi hangulata rendben van, a hitelessége (szokott módon) már kevésbé, engem a palm beachi csillogás nem rántott be – viszont a rablás(ok) tetszettek. Kár, hogy nem abba az irányba vitték el az egészet.

De hát egy film, ahol is Stathamet szarrá verik, önmagában a jobb Statham filmek közé tartozik. Azért már megéri megnézni, de megvenni nem fogom. :)
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:57
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
8.
Mama Mama (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. nov. 13. - 17:55
Bébiszitter az erdőből
Majdnem becsapott (ismét) a marketinggépezet, mert majdnem megvettem látatlanban ezt a mozit is. Szerencsére hallgattam a józan paraszti észre, s vásárlás előtt megnéztem: nos, legutóbb talán a Ház az erdő mélyénél éreztem ezt a WTF érzést, amit e film fináléja produkált. Azonban míg attól a mozitól rövid úton megszabadultam, ezt talán még egyszer meg is veszem – mert van benn egy-két kimondottan jó húzás, ötlet, rémisztgetés…

Az indítás a kétségbeesett apával, a havas úton csúszkáló Mercedesszel, majd a kis erdei ház hangulata nagyon bejött. Kiváló indítás egy jó kis horrorhoz – amit aztán az apa leszerelése rögtön hazavágott. Már ott összeráncoltam a szemöldökömet, hogy tulajdonképp milyen lény is ez, milyen materializálódott szellem képes azt tenni, amit Mama ott tett. De aztán a kósza rosszérzés tovaszállt, ez ekkor még csupán csak egy pillanat volt: a továbbiak nagyon sokáig kielégítették a rémisztgetős horrorfilm iránti elvárásomat. Ahogy, amilyen állapotban a két lányt megtalálták, az egyszerűen zseniális: az elállatiasodott, négykézláb futkosó gyerekek látványa talán az egész film legborzasztóbb, legmegdöbbentőbb, legmaradandóbb képsora. Egy icipicit itt is eltűnődtem, hogy 5 évig hogy nem mentek el onnan, hogy éltek cseresznyén meg hogy nem találták meg őket – de ekkor még ez sem volt létkérdés. A sejtelmesség, hangulat továbbvitt, vártam, mi fog történni Victoriával és Lillyvel az új családban.

Amikor Vicnek odaadja Lucas a szemüvegét, azon egyszerűen összeszorult a torkom. Aztán ahogy merülünk bele a karakterek érzelmi kapcsolataiba, úgy fordul át a mozi témája a szellem?történetből egy családi drámába, aminek szereplői tulajdonképp a két lány és a két mama. Mivel a férfiúi karakter ideje nagy részében nem főszereplő, a pszichodoki szintén csak másodhegedűs, ezért fókuszálhatunk a lányokra: igazi csajos film lett ez, a játékidő nagy részében. Baromira tetszett az a hangulat, ami körbelengi a kapcsolatot, az ágyneműt húzogató Lilly, a szemüvegét letevő Vic, majd az egyre jobban beguruló Mama. Nem tudom, a kedves kolléga hogy kerülte ezt ki, de én a frászt kaptam ettől a figurától – az is tény ugyanakkor, hogy ismételten kell hozzá a házimozi rendszer. Kiváló effektekkel erősítik fel az ijesztgetéseket – egyszer a filmet nem néző feleségem jobban megijedt a hangra, mint én. Az ijesztgetés első osztályú, izgalmas, félelmetes a film – kb. a háromnegyedéig…

Hogy aztán a fináléra minden összeomoljon. Miután kiderült, kicsoda is a Mama, s elkezdenek utána nyomozni, egyre nevetségesebb, idegesítő hibákkal tűzdelt, értelmezhetetlen bacaság lett az egész. Kétszer!!! megtörténik az, hogy a keresésre induló szereplő napsütésben hagyja el a kocsiját, majd koromsötétben bóklászik oda a házhoz. Persze, mert sötétnek kell lennie, anélkül semmit nem ér a jelenet… A címszereplő egyre furcsább képességei hol az Ördögűzőre, hol a Körre emlékeztettek, de a végén kicsit Harry Potteres volt a kiszívott élettel. Egyre több horrorklisé tűnik fel, ami aztán a legeslegvégén röhögőgörcsbe fullad: képtelen vagyok befogadni a boogieman módjára lepkékből álló szereplőt, annak tettét, ahogy, ott történtek a dolgok. Tudom, hogy egy szellemes filmtől sok realitást nem kellene várni, de a finálé kimondottan értelmezhetetlen és nevetséges lett. Sam és Dean Winchester ezt pikk-pakk elintézte volna, aztán a Mama meg mehetett volna vissza a tenger fenekére. Csak szellemekkel tudni kell bánni – elintézni is őket, meg használni is filmekben. Ez az ördögszellem nem jött be – mint ahogy egy másik filmben a démonzombik sem.

A történet lyukait a hangulat és a színészek azonban szépen betömik. Nagyon jók a beállítások, a hangulati elemekkel kiváló feszültséget generálnak. A Mama kellően randa és ijesztő – kicsit értetlenül is néztem Lilly vonzalmát iránta. Ami a filmet számomra emlékezetessé teszi, az egyrészt a két gyerekszínész, illetve a Mama figurája. A két kislány, Megan Charpentier (Victoria) illetve Isabelle Nélisse (Lilly) alakítása zseniális, a szerepük is az. Többekkel ellentétben nekem Lilly alakítása jobban tetszett, az a kis ösztönlény, aki a tesója szoknyája mögött mászik, lepkét eszik, megdöbbentőbb és keményebb, mint nővére. A főszereplő srácot nagyon sokáig nem tudtam hova tegyem, de aztán villámcsapásként ért a felismerés, hogy ő Jamie Lannister a Trónok harcából – már másodszor tréfált meg a szőke vs. fekete haj. A legvégére hagytam a legnagyobb meglepetést: kérem szépen a Mama az igazából papa: az a Javier Botet játssza, aki már a REC-ben is csontsovány nőt játszott. Igazi kaméleon a srác, max respect érte. Miattuk, a kivételesen jó casting, a remek hangulat, a jól működő ijesztgetés miatt érdemes Mamát megnézni, kár, hogy a legvégét ennyire elbaltázták. Amiatt az egész egy ökörség lett. Kár érte.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:57
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.3/10 volt.
9.
A vadászat Jagten (2012)  
1.999 Ft
Listaár: 2999 Ft (-33%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2013. nov. 13. - 18:04
Egy kellemetlen film
„Misi bácsi szakköre elmarad”

Nos, ha van hazánkban, akinek ez a mozi személyes élményt jelenthet, akkor az a pécsi rajztanár. Egyúttal ezzel a néhány gondolattal remélem adtam némi útmutatást is a filmhez, ugyanis jómagam az égvilágon semmit nem tudtam róla, valahol teljesen másra számítottam – és bizony egy ponton pont e tudatlanság majdnem félbe is hagytam az egészet…

Szerencsére nem tettem, mert végül is egy iszonyat erős drámát láttam, ami bizonyos szemszögből méltán kapott annnyi jelölést és díjat Európában, aminek jelenetei fotelbe döngölnek, s ami film után egyszerűen nem érzed jól magad. S az, hogy ez a mozi mégsem aratott nálam osztataln sikert, az talán pont ennek köszönhető. Ugyanis erős drámaisága mellett borzasztóan kényelmetlen a film. Már a témaválasztása önmagában az, aztán a főszereplő viselkedése és topasága, majd a finálé utolsó percei is. Néztem, néztem, leakadtam, de végig azt éreztem, hogy a szánalom és gyűlölet, a tehetetlenség és a harag dolgozik bennem egy kimondottan lassú dramaturgiájú moziban, ahol az északi nyelv inkább zavaró tényező volt, mint autentikus beleélési eszköz. Az események ugyanis nem helyhez kötöttek.

Eleve nehezen indul a mozi, Lucas (Mads Mikkelsen), mint óvóbácsi jellemének bemutatása és az egész sztori megágyazása számomra kicsit unalmas lett. A kakiló kiskölöktől Klaráig és a konfliktus kialakulásásig eljutni hosszú volt, azt a mélységet, amit esetleg a későbbi történet indokolt, mégsem kaptuk meg (mármint hogy Lucas miért is reagálja le az egézset úgy, ahogy). A „bomba” robbanása nagyon jó, ám de kétlem, hogy ezt szakember ilyen egyszerűen annyiban hagyná… még akkor is, ha ugyebár a film egyik alap tézise: „ A gyerekek soha nem hazudnak” (ááá, nem…)
A drámai hatás mindazonáltal működik, s a mozi is itt kezdett élni számomra. Az a kirekesztés, megaláztatás, amit utána Lucasnak el kellett viselnie, az nagyon durva és megrázó volt. A szerencsétlen flótás – kissé hihetetlen, de zseniális karakter – kanossza járása az egyik legjobb „szenvedéstörténet”, amit láttam. Igazából ezt talán csak Adrian Brody tudta volna jobban eljátszani, de Mikkelsen is szenzációs. Szinte kéjes élmény volt, mikor visszaütött, s nagy megelégedéssel töltött el a rendőrségi ügy végeredménye is.

Ugyanakkor a finálé előtt értetlenül állok. Nem is csak az időbeni ugrás zavart, hanem az a hirtelen jött béke – amit a napfényben álló alak ugyan árnyal, de valójában nem kérdőjelez meg. Csak azt érték el vele, hogy az egész lóg a levegőben… kissé hatásvadász módon. A Vadászat így nem csak a nyögvenyelős indítása, hanem a bosszantó fináléja miatt sem jött be maradéktalanul: ugyanakkor az is tény, hogy a játékidő nagy részében látott, az emberi természetet, kis falusi közösséget bemutató kép zseniális lett. Kellett hozzá egy kiváló színészi gárda, egy remek fényképezés – no meg egy iszonyat kényelmetlen és gusztustalan téma. Ha picit feszesebb lett volna a forgatókönyv, esetleg kevesebb életszerűtlen cselekedet van a moziban, akkor egy örök érvényű alkotás lehetne. Így is súlyos darab, de akit zavar, hogy nem érzi jól magát egy film nézése közben, annak felemás élményt nyújt.

Mint nekem

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 14. - 5:56
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8/10 volt.
10.
Serenity Serenity (2005)  


A TERMÉK MÉG
NEM RENDELHETŐ!

(A termék adatlapján
kérhetsz értesítést
a megjelenésről!)


R2-D2
értékelése:
2006. júl. 27. - 1:31
Zárójelentés
Már az első Serenity megtekintés – évekkel ezelőtt – egy átlagosan jó sci-fi élményt eredményezett, ugyanakkor határozottan hiányérzetem volt. Valahogyan nem igazán állt össze az egész, nem igazán értettem néhány karakter jelentőségét, motivációját. Mindenképp pozitívumnak tartottam a film hangulatát, a szereplők már akkor is jók voltak - bár néha-néha volt egy kis deja-vu érzésem, de ez belefért. A történettel sem volt az égvilágon semmi bajom, jelentős logikai bukfencektől mentes, pörgős, látványos fantasztikus filmet láttam, olyan hi-tech sci-fit, amiket igazán kedvelek.

Eltelt 7 év és sikerült pótolnom a Serenity előzménysorozatát, a Firefly-t (FF). A sorozat hányattatásaira itt most nem térnék ki (nagyon jó összefoglalások találhatók róla a neten), de a mozifilm születésének körülményei is hasonlóan kalandosak voltak. Joss Weddon rendező végül csak kijárta az Universalnal, hogy az idejekorán elkaszált FF története méltó módon legyen lezárva – elkészítette a firefly osztályú űrhajó nevét magán viselő mozifilmet.
Ami mozifilm számomra mindazokat a hibákat kiküszöböli, amik a sorozatban zavartak: érezhetően erre jutott pénz, ez már tényleg egy olyan világ, amit én a FF-tól is elvártam volna.

Már az első negyed órában több és látványosabb dolog történik, mint a komplett soriban összesen. A lány - akiről itt még semmit nem tudunk – szökése egy kórházból, a nyomukba eredő végrehajtó, no meg utána a bolygón játszódó rablásos-üldözős jelenet remek felütés. Vérbeli sci-fi akciófilm, a jobbik fajtából. – úgy, hogy a mindenkori hatalom (Szövetség) kritikája mégiscsak megmarad. Ahogy bontakozik ki a cselekmény, ahogy jutunk előre River képességeinek és motivációjának feltárásában, úgy lesz egyre pörgősebb, akciódúsabb az egész. Sok FF rajongó számára ezzel pont a sorozat lényegét tiporták sárba, számomra viszont ezzel emelték magasabb szintre az univerzumot. Végre nem lovon ügető faszikat kellett néznem, hanem űrcsatát, látványos bolygókat (pl. Miranda), valódi, nagyszabású és normális látványú fantasztikus filmet. Mindazonáltal az is tény, hogy a komplett legénység, a karakterek a FF nélkül rendesen lógnak a levegőben.

Mert a Serenityben nincs idő arra, ami a 14 epizód alapjait adta. Nincs idő kifejteni Mal motivációit, Inarahoz fűződő viszonyát. Nem tudjuk meg, Riverék hogy kerültek a hajóra, s a pap is csupán egy mellékszereplő egy elhagyott kolónián. A Kaylee és Simon közti viszony is lóg a levegőben, mint ahogy Zoé és Wash házastársi viszonya sincs mélységeiben ábrázolva. Jayne itt csak szimplán egy jó katona - e tekintetben valóban egy bosszantóan leegyszerűsített tabló az egész. A dráma azonban még így is működik – már ebben is túlteljesíti a FF történetét -, s tekintve, hogy önálló filmként is meg kell állnia a helyét, egy szavunk nem lehet a karakterek kidolgozottságára. Viszont az egész akkor válik igazi, borzongató élménnyé, ha valaki a FF után ezt újranézi.

Mert akkor minden jelenet más. Minden mondatnak, érzésnek, eseménynek más értelme van. Mosolyogva nézed, mert tudod, ki, mit, miért csinál úgy, ahogy. Nekem speciel rettentően tetszett River szerepének előtérbe tolása – akár a többiek kárára is -, ugyanakkor elismerem, hogy értetlenül néztem a pap mellőzését. Ő 14 részen át Mal barátja volt, a Serenityben viszont csupán egy leírható mellékszereplő… Nem lehetett egyszerű Weddonnak úgy filmet csinálni, hogy önmagában is megálljon a lábán, de egyben valaminek lezárása is legyen. Véleményem szerint mégis remekül sikerült neki: az is tudja élvezni, aki nem látta a FF-t (mint én 7 éve), de igazi élmény annak lesz, aki előtte megnézi a FF-t (mint én most). Kiváló szórakozás így is, úgy is. Különös szimbiózisban vannak egymással, példának a BSG mellékfilmjeit tudom példának felhozni, különösen a Pengét, azonban ennek célja, szerepe más volt. Valamelyik kiadó akkor húzna egy hatalmasat, ha megjelentetné a Fireflyt-t és hozzácsomagolná a Serenity. Mint anno a Szökés negyedik évadánál tették. Mert összetartoznak.


A lemez képe első osztályú. Baromi jók és tűélesek a színek, a képi világ megjelenítése gyönyörű. Az angol 5.1 itt is jobb és hangosabb, igaz csak egy árnyalattal a magyarnál. 7 éve a szinkron nem tetszett, néha igen idegesítőnek tartottam a karakterek szinkronhangjait - akkor eredetiben is néztem -, viszont most, miután a FF-t magyarul toltam le, a Serenityt is magyarul néztem. Korántsem tűnt annyira élvezhetetlennek, mint anno. S tisztességes a hangkeverése is. Az extrák kb. egy órát tesznek ki, annyira mondjuk nem informatívak, mint ahogy egy sci-fitől elvárhatná az ember. Inkább viccesek, mesélősek, interjúsak. De jók, és mindenhez magyar felirat jár.



Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. nov. 12. - 8:48
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
11.
Boardwalk Empire - Gengszterkorzó: 3. évad (5 DVD) Boardwalk Empire: Season 3 (2013)  
2.490 Ft
Listaár: 7990 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 0:54
A vesszőfutás
A nézőfogó köröket a harmadik évad ajánlójában simán ki lehet hagyni, épeszű ember úgysem ezzel kapcsolódik be Atlantic City vérkeringésébe, úgyhogy inkább azoknak szól az írás, akik már többé-kevésbé képben vannak a Boardwalk Empire (továbbiakban BE) világával. Akiknek már nem kell bemutatnom a Thompson családot, Van Aldent, A.R.-t, Al Caponét, Chucky White-ot és a többieket. Akik nagyjából tudják, mire is számíthatnak: egy lassú, nagy ívű társadalmi tablóra az 1920-as évek USA-járól, megfűszerezve egy jó adag gengszter feelinggel…

Nos, az előző évadot ott hagytuk abba, hogy Margaret megtette azt, amit: kicsit ugrunk az időben, s látjuk tettének következményét, az egész évad érzelmi hátterét. Egy elhidegült családot, ahol is mindketten a saját útjukat járva – ámde kifelé férj és feleségnek mutatkozva – próbálnak boldogulni. Ez az alapszitu egyébként baromi fontos lesz a későbbiekben, rengeteg esemény, tett motivációjaként szolgál. Egyrészt ugyebár Nucky new yorki életében, másrészt meg Margaret érzelmeiben – hogy aztán egy jókora doboz majd porrá zúzzon mindent. Számomra icipicit talán még újfent sok is volt a Thompson család belső világa, a sehova nem vezető szálak, a partik, a vívódások, a pónik… Értem, hogy a magára hagyott házastárs útkeresésének fontos állomásai ezek (különösen a kórház), de sokkal jobban éreztem magam, mikor valódi gengszteres jeleneteket láttam…

Ami már az első 10 percben meg is történt: a nyitó epizód igazi döbbente nem is a langyos családi háttérhez kapcsolódik, hanem egy új figurához. A neve Gyp Rosetti (Bobby Cannavale), aki az egész évad egyik legmeghatározóbb, legbetegebb, legjobban sikerült karaktere lett. Az az állatság, amit ő képvisel, képes volt többször megdöbbenteni – a vérrel borított fejjel, pórázzal a nyakán, egy szál faszban sétáló őrült látványát pedig talán sosem feledem. Egyértelműen telitalálat volt ez a jóember, s egyértelműen zseniális a színészi alakítás mögötte: valahol egyébként úgy is érzem, idén ellopta a showt Nucky (Buscemi) elől, ha valaki később megkérdez, milyen volt a BE S3, biztosan azt fogom mondani: „Áá, a Rosettis! Qrva jó!”

Egy ilyen állat, egy ennyire meghatározó alak mellett szinte észrevétlen marad – bár lehet, ő pont ezt akarná - másik új kedvencem, az akváriumos Gaston Means (Stephen Root). A S3-ban ő testesíti meg önmagában a politikát, a korrupciót, az ármányt, mindent. A 40ezer USD-s nyájas álarc mögött valahol ugyanaz a beteges hajlam lakozik, mint Rosettiben, csupán csak
a módszerei mások. A harmadik kiemelkedően jó új figura pedig Joe Massareia (Ivo Nandi), az olasz maffiafőnök, aki nem kevésbé beteg figura – de hát ebben a sorozatban majdnem minden gengszter az. Itt kell megjegyezni még valamit: mindhárom említett új figurának iszonyat jó hangorgánuma van, már csak ezért is érdemes eredetiben nézni a sorozatot.

Miután ennyit örvendeztem az újaknak, lássuk csak, a régiek közül ki hova jut. Nos, Nucky ebben az évadban megjárja a poklot, az egész S3 valahol egyértelműen az ő bukása – még akkor is, ha úgy jön ki belőle, ahogy kijön. Rengeteg mindent veszít, ugyanakkor én úgy érzem, nagyon sokat tanul is az élettől: rájön, hogy mindenkit nem dobhat el magától, egyedül lenni nem jó - ami az egyébként kettős jellemét inkább a szerethető tartományba löki át. Öröm volt nézni viszonyát az öccsével, mint ahogy a fináléban a feleségéhez való hozzáállását is. Nagyon tetszett Al Capone alakja - Rosetti2 -, Gillian Darmody játéka a fickóval meg rendesen meglepett. De a legjobban az eddig legjobban utált Van Alden szál tetszett. A szesztilalmi ügynökből lett vasalóárus kálváriája a maga szórakoztató módja mellett egyben egy qrva nagy dráma is, s okosan összekapcsolták a chichago-i eseményekkel. A.R. és a heroinos buli is tetszett, mint ahogy a félarcú Harrow ténykedése is – igaz nála szerintem feleslegesen lassították be a sztorit a szerelmi szállal.

A megszokott módon első osztályú korrajzot kapunk, 1923-ból, ahol Margareten keresztül ezúttal a terhes gondozás problémájába, kialakulásába kapcsolódhatunk be. Az apáca jelenléte számomra iszonyat tenyérbemászó volt, de vélhetően valóban ekkora szerepük lehetett azidőtájt… A BE technikai megvalósítására ezúttal sem lehet egy rossz szavunk sem, a minőség az HBO által garantált. A szex-vér-poltika trió HBO módra működik, hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Ugyanakkor minden korábban elhangzott dicséret ellenére továbbra is úgy érzem, maga az egész BE az általam látottak közül a leggyengébb HBO sorozat, a S3 meg főleg a közepe táján rengeteg üresjárattal néha álomkórt hozott rám. Szerencsére a finálé a maga három részével elsöprő lett, kb. onnantól, mikor az éjszakai küldemény megérkezik. Onnantól igazi, vérbeli gengsztersorozat, izgalmas, drámai az egész: rendesen megszépítette az élményt, amit a S3 okozott.

A hazai DVD kiadás tökéletesen illeszkedik az előzőekhez. Átlagos kép és hang, egyedül a robbanás szólt igazán ütősen. Az extrákból nincs sok, azok is lemezenként vannak elosztva, magyar felirat nélkül. Annyit ajánlanék, ha lehet, hogy aki hozzám hasonlóan egy éve látta a második évadot, az ne az első epizóddal kezdje, hanem az első lemezen az extrák között van egy második évados visszatekintő. Én csak később vettem észre, így bizony az elején csak kapkodtam a fejemet, hogy ki kicsoda – tekintve, hogy a BE is hasonlóan széles karaktergárdát mozgat, mint mondjuk a GoT. Nem árt egy kis ismétlés.

Összességében nálam 80% az évad, főleg Rosetti és a finálé miatt. Közben a lassú folyású sztorit csak ritkán törik meg kiemelkedő események, viszont a vége mégis kárpótol mindenért. Jó volt, jöhet a negyedik – amire viszont nem várok már egy évet.


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:54
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9.7/10 volt.
12.
A kolónia The Colony (2013)  
499 Ft
Listaár: 1990 Ft (-75%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2013. okt. 24. - 11:14
A hó fogságában
Az, hogy ismét csak bejött valami, amit a nagy többség elutasít, az önmagában már egyáltalán nem meglepő, az viszont, hogy ennek okait már nem is keresem, szerintem egyértelműen a gyógyulás jelei. Számomra A kolónia ugyanúgy egy remek film lett kategóriájában, mint mondjuk pár hónapja a Lockout volt, mindkettőt megfelelő mércével kell mérni, és mindkettő képes volt arra, ami egy mozifilmnek a lényege: szórakoztatott. Sőt, A kolóniánál még a fejemet sem fogtam a sok abnormális cselekedettől (megengedőbb egy picit az ember ilyenkor) – nem úgy, mint néhány mostani sokszázmilliós produkciónál…

Azon amúgy érdemes elgondolkodni, hogy aki a szinopszist írta, egyáltalán végignézte-e a filmet. A történettel kapcsolatban súlyos tévedések vannak benne – nem mintha ez bármiben is befolyásolná a filmélményt, csak ha valaki ez alapján nézi meg a mozit, és netán még emlékszik is a szövegre, az bizony meglepődhet… A valóság az, hogy a jövőben, mikor is a megváltoztatni próbált időjárás egyszer csak bekeményített „Egyszer csak elkezdett esni a hó és nem állt meg”, az emberiség nagy része elpusztult. Vélhetően megfagyott, de erre különösebb kitérő nincs: a hófödte apokalipszis önmagában lenyűgöző. Tisztára, mintha a Holnaputánban lennénk, azonban a mindössze 16 millió USD költségvetés sajnos picit valóban meglátszik a CGI-n. Nem rossz, de itt a hóviharnak szerintem inkább elsősorban jótékony eltakaró hatása volt, mintsem valódi hideg hangulatkelés… Nos, e fagyott világban van néhány telep (kolónia) a Földön, ahol az emberiség maradéka él és várja a javulást..

Itt rögtön két dolgot is meg kell említenem, ami tetszett. Azt leszámítva, hogy honnan a francból vannak ekkora föld alatti települések, azokat, ki mikor és hogyan építette, maga a helyszín kimondottan tetszett. Olyan volt, mint egy földbe süllyesztett űrhajó, az alagutak, az egész belső tér arra emlékeztetett, s az is igaz, hogy ilyet már sokszor láttunk: de sokszor tetszett is, s most sem volt másképp. Ridegségében olyan hiteles és komor az egész. A másik azonban érdekesebb – s ez képvisel talán fontosabb értéket számomra a moziban: az emberi természet, a csoport hierarchiája, a farkastörvények az életben maradásért… A beteges félelem a vírusfertőzésektől, mikor is gyógyszer híján a golyó a beteg számára a végleges megoldás, nos, ez bármennyire is kegyetlennek van beállítva a filmben Mason (Paxton) által, totál életszerű. Ebbe a felvázolt képbe rondít bele az SOS hívás a másik kolóniától – ahova főhőseink elindulnak. Bárki bármit mond, Fishburne (Briggs) mindig jó karizmatikus vezetőnek, itt sincs másképp. A fagyos út nagyon jó, az ötös kolónián történtek meg kifejezetten izgalmasak. Remek kamerabeállítások, sokáig nem tudjuk, mitől kell félni – sokszor örülnék, ha egy horrorban lenne ennyi feszültség. Az egész elemlámpás séta az új helyszínen, a távoli csattogással, dübörgéssel kimondottan fílinges lett: hogy aztán egy életveszélyes szituban találjuk magunkat. Itt most nem írom le, a lények melyik mozit idézték, de mivel az is nagy kedvencem, így nem zavart. A kaszabolás, az akciójelenetek pörgősek és véresek – vélhetően a vágással itt is a költségvetésbe akartak beleférni – s jut idő drámára is. Főleg a hídon: bármennyire is sablonos és kiszámítható a robbanás, engem már addigra megérintett a karakter annyira, hogy képes voltam sajnálni elvesztését.

Az újból a 7-esen történtek első fele ismét a kis közösség belső hatalmi harcainak kiváló modellezése: az erősebb kutya baszik elve alapján. Manson figurája ugyanakkor korántsem akkora geci, hogy rá lehessen építeni a fő jelenetet – az ő motivációja sosem személyes, inkább a közösség védelme, bármennyire kegyetlennek is tűnik. A másik „gonosz”-szal (és az egész csapatával) meg csupán az volt a bajom, hogy semmit nem tudtunk róluk: először ez zavart is (a „Mit akarsz? –Többet!” válaszon mosolyogtam egyet) de aztán rájöttem, hogy kb. pont annyira vagyunk képben velük, mint amennyire a megtámadottak is. Autentikus. A finálé, a remény magjával pedig kellően bizonytalan ahhoz, hogy valódi heppiendként ne lehessen elkönyvelni. Jó volt, na.

No persze, nem lenne akkora elutasítása a Kolóniának, ha ennyire rendben lenne vele minden, mint ahogy én látom. A mögöttes kérdések, az azokra megtalálhatatlan válaszok akár romba is döntenék az egész mozit, ugyanakkor a netes nemtetszések inkább a történetnek, a színészeknek és a látványnak szóltak. A történet egyszerű, de izgalmas, némi mondanivalóval, a színészekkel nekem semmi bajom nem volt, a látványra valóban lehet panasz, de a ráköltött centek tükrében korrekt. Jómagam nem éreztem kínosan magam egyszer sem, nem fájt egy jelenet sem, az Alienes, Holnaputános, Legenda vagyokos, Dologos hangulat bejött. Azon meg, hogy mi értelme van magokat őrizni, állatokat szaporítani (egyfajta Noé módon) egy fagyott világban, ezt a tevékenységet mi látja el energiával, honnan van kaja, víz???, stb, ma nem gondolkodtam. Jó passzban voltam hozzá és kész. Lehet, hogy ez is B film, de ez a kis kanadai film jobban bejött, mint néhány hollywoodi szuperprodukció. Jó helye lesz a polcon a Skyline meg a Lockout mellett.


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. okt. 28. - 6:53
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
13.
Iron Man - Vasember 3. Iron Man 3 (xpim3) (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 16. - 13:12
Pánik a bádog alatt
Én megpróbáltam. Tényleg. Másodszor is megnéztem ezt a mozit, hátha a szokott módon átbillen pozitív tartományba a tetszési index, de nem. Továbbra sem… továbbra sem vagyok kibékülve önmagában az egész figurával és a komplett vasember franchise-zal, s ha nem az a színész lenne a páncél mögött, aki van, már az egész ment volna nálam rég a levesbe…

Amíg még nem volt a Bosszúállók, addig az ember elvolt a külön kis (Marvel) filmekkel, azok változó minőségével. Aztán jött a nagy közös mozi, annak minden pozitív érzésével – s bizony utána már magasra került az a bizonyos léc, amit most először a Vasembernek nem sikerült megugrani, a többi meg hamarosan kiderül. Egyszerűen ez a mozi túl lassú, túl unalmas, túl szenvedős lett, még önmagához képest is, nemhogy az elvárt szórakoztatáshoz képest.
A mozi első harmadában, a támadásig tulajdonképp semmi nem történik. A nyitó képsorok ráadásul iszonyat bacán vannak szerkesztve: a filmet először látva súlytalanok, pedig fontos szerepük van. Biztosan nem tesz jót Killian (Pearce) kinézete sem, no meg a növény fontosságára sem igazán lehet figyelni. Talán ha az egész máskor lett volna beillesztve a moziba, hangsúlyosabb lehetett volna… Ebből kifolyólag az első fél óra csak úgy lóg a levegőben. A titokzatos ellenség, Mandarin ténykedése kísértetiesen hasonlít az USA paranoiás félelmét kiváltó arab terroristákra, mintha csak az Al-Kaida tevékenységét látnánk. S rögtön ehhez két problémám is kapcsolódik: egyrészt az X-menes katonák, másrészt meg Amerika kapitány hiánya. Mert azt nagyjából elfogadom, hogy a többi szuperhős épp nem foglalkozik csekélyke támadásokkal, de azért az USA elleni támadásoknál legalább a Kapitány feltűnhetne. És igen, a film egy pontján Tonynak személyes bosszúvá változik az egész, no de addig… addig kb. ötször felemlegetik New Yorkot, szinte erőltetik ránk a kapcsolatot – hogy aztán a kabát zipzárja mégse legyen behúzva…

Apropó, Tony. Borzasztóan idegesített ez a pánikroham ötlet. Annyira karakteridegen volt, ugyanakkor annyira komikus, hogy szinte fájt. Roham jön, Vasember összegörnyed, egy perc múlva kissrác mond valamit, ötlet jön, roham elmúlik. Na ne már… a gyerek egyébként a Seriff az űrből szitut juttatta eszembe, olyan aranyosan idióta volt már önmagában a léte is.
A szenvedés, amit Tony produkál a fináléig, óriási hatással volt rám: vele együtt szenvedtem végig a filmet én is. A jobb pillanatok mellett – mert azért az is volt, ezt el kell ismernem -, unatkoztam a mozin, mosolyogtam a bárgyú forgatókönyvön és Vasember kiherélésén. Ben Kingsley szerepe, játéka viszont üdítő volt, mint ahogy a végén a finálé is az lett. A vassereg megérkezése adta vissza a film igazi varázsát, abban a tíz-tizenöt perces eszement akcióban volt olyan a Vasember3, amit egész filmben vártam. Izgalmas, látványos, poénos. Szerencsére ez az élmény annyira intenzív volt, hogy összességében a mérleg a pozitív irányba billent, a film nézhető lett, s maradhat a polcon. Ugyanakkor csak mosolyogtam azon a bakin, figyelmetlenségen, hogy Tony ugyebár megoldja a képletet, de a kórházban fekvő jóember meg gyógyuljon meg magától…

Továbbra is tetszettek a kütyük, a bombarobbanás helyszínelemzése kiváló lett. Hitelességet ettől a mozitól szerencsére végképp nem vártam, a stílusához képest még visszafogott is volt. A színészek jók – mindenki az-, számomra ezúttal is leginkább egy normális szkript hiányzott. Ahogy általában. Egy szuperhősös mozinak nálam nem áll jól, ha ennyire összetörik a főszereplő karakterét, itt ráadásul Tony Stark emberi vonásainak kiemelése pont fordított módon működött, mint azt esetleg tervezték. Sosem gondoltam volna, hogy a második epizód után ezt kell írjam, de még mindig jobban kedvelem úgy, ahogy korábban megismertem: gazdag ripacsnak, nagyképű zseninek, akit egy kék lópikula tart életben… nem tudom, anélkül már mennyire lesz egyáltalán az a Vasember, ami volt.

Egyébkén a DVD-vel se vagyok maradéktalanul kibékülve. Sem a kép nem tetszett igazán – többször fátyolosnak tűnt -, sem a hang nem volt jól kikeverve. Mind a magyar, mind az eredeti nyelvben a centerközpontú párbeszéd túl halk lett az effektekhez képest: amikor akció van, le kell halkítani a rendszert, amikor meg duma, fel kell hangosítani. A magyarban ez hatványozottabb, de az angolban is így van. Extra gyanánt egy nyolc perces kisfilm van a kizuhanó emberek összeszedéséről – ez tetszett -, meg másfél perc Thor2 PR előzetes. No meg azok az előzetesek, amiket meg kell néznünk, mielőtt eljutunk az animált főmenüig.

Olcsón esetleg kosárba!

Ui: a végefőcím után is tessék megnézni a jelenetet!!!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 22. - 19:46
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
14.
Eleven testek Warm Bodies (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 4. - 21:09
A meleg zombi és az amazon
Meglepő módon nem is igazán kellett erőltetnem magam, hogy megnézzem ezt a „nekrofil cukiságot”. Tény, hogy Niwrok ajánlója alaposan felcsigázott, illetve jócskán kérdéseket is ébresztett bennem (pl. a legfontosabbat, hogy hogyan lehet egy élő és egy halott között szerelem), de szerintem előbb-utóbb úgyis megnéztem volna. Így aztán az előbb lett belőle…

Azt azért szögezzük le az elején, hogy alapjaiban komplett baromság az egész, legalábbis azok számára, akik picit is járatosak e filmes világban. Tulajdonképp rendesen szembemegy minden eddigi zombifilmes ismereteinkkel – az ötletet mégsem lehet egyértelműen kukába dobni. Induláskor így kezelhetjük akár vígjátékként is – de ez mondjuk viszonylag hamar megdől -, aztán később nézhetünk rá romantikus filmként – a feni kérdőjelekkel egyetemben -, ám én csupán egy újraértelmezett zombi filmként tudok rá tekinteni. Így találtam meg benn a kapaszkodót, így lett az, hogy kb. a film felétől kifejezetten élveztem az egészet, sőt, a végére már teljesen egyértelmű volt minden, ami történik...

Az elején, ahogy a zombisrác (R) felvázolja a szitut, ahogy (ismét) látunk egy elpusztult világot, az tetszett. Morbid volt ugyan a gondolkodó zombi esete, aki hörgéssel kommunikál a bárban társával, de kimondottan élvezetes. Aztán ahogy bekerül a kis csaj a képbe – Júlia, valóban az egyfajta zombi Romeo párjaként – számomra várható módon átfordult a mozi a negatív irányba. A repülős szerencsétlenkedések, önmagában az egész helyzet annyira bosszantó és univerzumidegen volt, hogy csak mosolyogtam rajta. Még akkor is, ha a szerelem ébredése R szempontjából kétségkívül zseniálisan (ízletesen?) alá volt támasztva. Valahol itt volt a holtpont számomra, ha túlságosan sokat kínlódtak volna, lehet, abba is hagytam volna – a gödörből a Csontik húztak ki

A Legenda vagyok óta örömmel figyelem az ehhez hasonló lények feltűnését a vásznakon: kinézetük, gyorsaságuk, vadságuk valódi veszélyt jelent. Hirtelen visszazökkentem egy kegyetlen zombifilmbe, ahol zombik menekülnek zombik elől, ahol emberi húst esznek, ahol véres csatajelenetek vannak. Az, hogy R és társai milyen úton-módon „gyógyulnak”, az meg pluszban egy nagyon aranyos és szimpatikus dolog volt, egy jó adag pozitív életszemlélettel. Egyébként ez tetszett talán az egészben a legjobban, a bátorság a zombi univerzum újraértelmezéséhez, a szív által keltett melegség jótékony hatása révén…

A háttér, ami előtt az emo-zombi és a harcos amazon egymásra talál, kifejezetten hangulatosra sikerült. A fal által elzárt túlélőtelep, az elhagyatott világ, a reptér mind kiválóan megcsinált zombifilm-helyszín. A két főszereplő, a lány és a fiú is többé-kevésbé hitelesen hozza a szerelmespárt, környezetük pedig különösebb túlzások nélkül az emberiség maradványát. R, alias Nicolas „Óriásölő” Hoult eddig nem volt számomra maradandó arc, azonban ezt a figuráját nem feledem egyhamar, ellenben Teresa Palmer szimplán csak azt a tökéletesen semleges főszereplő figurát hozza, mint korábban a Negyedikben és a Varázslótanoncban is, a film miatt mégiscsak jobban fogok rá emlékezni…
John Malkovic meglepően komoly volt, főleg a RED idiotizmusa után, a zombik meg hát - szépen húzták magukat. A casting összességében rendben van, a látvány, díszlet, dramaturgia is. Ha az alapkoncepció nyakatekertségét elfogadjuk, egy egészen élvezhető ki zombifilmet láthatunk, nem büdösödő melegszívű élőhalottakkal.

Legnagyobb meglepetésemre:

Kosárba!

Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 8. - 17:42
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
15.
A burok The Host (2013)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

kb. 1-5 nap alatt szállítható


R2-D2
értékelése:
2013. szep. 4. - 21:15
Egy testben két lélek
Úgy döntöttem, nem fogok magyarázkodni Meyert illetően, de nem állok be abba az egyre népesebb táborba sem, akik az Alkonyat filmek miatt okkal-ok nélkül köpködik az írónőt. Ugyan nem tartom kimagasló írónak, de kétségkívül ráérzett valamire, ami elég széles körökben tette ismertté nevét, a műveiből készült filmadaptációkban pedig előbb-utóbb mindig is megtaláltam azokat a kapaszkodókat, amik segítettek élvezhetővé tenni a történeteket… És ez nem volt máshogy a Burokkal sem. Mondjuk itt most különösebben keresnem sem kellett a kapaszkodót, önmagában a sci-fi háttér megadta azt, de engem leginkább az egy testben két lélek problematikája ragadott magával: és nekem tökmindegy, hogy az egy szerelmes lány vagy egy sorozatgyilkos esetével van kibontva.

Az alapszitu, az idegen invázió már eleve jó pont volt, ahogy az történt, az meg különösen tetszett. Lehet-e egy invázió, ami békét teremt, erőszakos? Lehet-e elítélni az erőszakra hajlamos emberek békés élőlényekké konvertálását, ami akár erőszakos módszerekkel történik? Valahol tényleg az Invázió című mozi szinonimája a Burok, nagyon hasonló a felállás ahhoz: maroknyi embercsoport küzd az elnyomókkal szemben, akik medúzaszerű lelkükkel kívánják megszállni a gazdatestet – biztos túlélést biztosítva ezzel az emberi fajnak, s egyben a Földnek is. A megszállók hátsó szándékaikról nincs túl sok információnk – így feltételezhetjük, hogy ez esetben nem bolygónk kihasználása a céljuk, így maga a megszállás közel sem tűnik végzetesen rossz dolognak… ha nem lenne egy olyan dolog, mint az emberi öntudat.

Az az öntudat, ami a mai túlliberalizált világban talán túlságosan is előtérbe kerül, ugyanakkor mi máskor is lehetne egy Burok aktuálisabb, mint manapság. A Melanie testébe beköltözött idegen lény, a Vándorra így rengeteg féleképp tekinthetünk, akár ideológiai eszmeként, akár a társadalom görbe tükreként – vagy csak szimplán egy szeretni tanuló élőlényként. Sorba véve a lehetőségeket, a pacifista szemlélet kontra emberiség, a műtétekkor kérdés nélkül elpusztított lények kontra azok megmentése jól kiegészíti az egész film lényegét, ami messze-messze túlmutat a szerelmi négyszög kusza történésein. A szeretet, a szerelem az emberi természet legfontosabb és leggyógyítóbb tulajdonsága (ld. még Eleven testek), egy idegen, racionális, csupán technikai alapokon felépített civilizáció örök hátrányban lesz a minden emberben (néha alaposan rejtett) melegség, szeretettel szemben. Ez lehetne túlélésünk záloga ezen a bolygón – s valahol ez jött le nekem ebből a moziból is.

Ami mozi természetesen messze nem olyan rossz, mint azt a nagyközönség gondolja róla. Kétségkívül van valami álmosító hangulata, de nekem pl. a hajtók környezetének, járműveinek, egyáltalán a megszállt világnak a sterilsége nagyon tetszett. Jó lenne, ha a jövő valóban ilyesmi lehetne… A kontraszt, a bujkáló embercsoport a barlangban viszont valami ősi természetességet hordoz magában, a kommunák illúzióját, az összetartozás érzését. A két világ összecsapása kellő dinamikát és lendületet ad a mozinak ahhoz, hogy nálam simán nézhető legyen – innentől pedig a romantikus katyvasz sem feküdte már meg a gyomromat. Sőt. Kimondottan volt valami szórakoztató abban, ahogy az egy testhez vonzódó két fiú megélte a dupla öntudattal rendelkező lány viselkedését. Önmagában már az is elgondolkodtató, hogy a dupla öntudat mivel jár, vajon a skrizofénia hasonló-e ehhez. Vajon Melanie/Wanda kettősén keresztül betekintést nyerhettünk-e egy pszichopata fejébe? Vajon a Gollam/Szmeagol eset is hasonló volt?? Azzal a nem elhanyagolható különbséggel persze, hogy ott nem volt nyaki vágott seben bekúszó medúzaszerű élőlény.

Aztán persze lehet, hogy ezúttal én ástam túl mélyre, de egy cseppet sem bánom. Ezek miatt a gondolatok miatt nekem nagyon tetszett a Burok, sokkal többet láttam benne holmi tiniszerelem vívódásainál. A környezet, amiben játszódik jó, a dizájn jó, a színészek – bár igazából semmi rendkívülit nem nyújtanak – jók, a történet pedig még a felszínen is bőven fogyasztható. A rendező stílusjegyei kétségkívül tetten érhetők a filmen, ugyanakkor a Lopott időnél érzett bosszantó ökörségeket és hiteltelenséget sikerül majdnem teljesen mellőzni. Az írott anyag jóval visszafogottabb és életszerűbb volt, Nicoll vizualitásával párosítva egy jó filmet eredményezett. Ahol a felszín cukormáza alatt lehet találni értelmes gondolatokat is. Csupán azok az idióta kék kontaktlencsék zavartak – no meg az, hogy sikerült a végén az egyik legrondább nőt megszerezni(bár ez ízlések és pofonok).Mert azért Meyer nem lenne Meyer, ha máshogy lenne vége a mozinak…


Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 8. - 17:42
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
16.
Erőszakik In Bruges (2008)  
999 Ft
Listaár: 3290 Ft (-70%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. aug. 24. - 16:18
Brüzsben
Kíváncsi lennék, kinek a szép kocka fejéből pattant ki ez a csodás magyar fordítás Erőszakik címmel… Nem állítom, hogy a Brüzsben jobb cím lett volna, no de az erő-szakik, mint valami hajdani GMK elnevezése szerintem eléggé elbaltázott lett. Ismét…

Ahhoz képest, amekkora felhajtást kreáltak e mozi köré, amennyire el van tőle ájulva mindenki - ahhoz képest, de csak ahhoz képest számomra pocsék lett: mivel nekem ez eddig kimaradt, csak most kerítettem sort rá, a többség véleménye miatt eléggé magasak lettek elvárásaim. Kár volt érte: ha a felfokozott várakozás gyönyörű rózsaszín ködét lehámozom a moziról, egy egész jó kis szórakozás bújik meg az ordenáré szöveg és a sok baz+ mögött.

Mert nekem ez a mozi szinte csak és kizárólag a duma miatt lett emlékezetes. Ilyen stílusú és mennyiségű káromkodás talán még a korai Tarantino mozikat sem jellemezte, ami itt – főleg Ray (Farell) - szájából elhangzik, az brutális. Először megdöbbenéssel hallgattam, de aztán ahogy ráéreztem az egésznek a humoros mivoltára, szándékára, úgy ragadott magával az egész. A háttérsztori egészen Harry (Fieness) megjelenéséig lényegtelen, csak kószálunk Bruge-ben, egyfajta városnézésen vagyunk, Ken (Gleeson) és Ray társaságában. A városka tényleg egy ki ékszerdoboz (hasonló Genthez, ahol már személyesen is voltam) a két bérgyilkost körülvevő környezet a törpével és a drogárus szőkével kellően abszurd és hatásos – csak épp az égvilágon nem történik semmi. Ray flashbackje old valamit a helyzeten, de az igazi lendület csak Harry feltűnésésvel jön el: ez mondjuk egyszerűen zseniális lett, már önmagában a karakter, a figura, amit Fieness megformál: az a pszichopata családapa, aki képes saját kezébe venni egy büntetés elintézését – holmi becsületbeli ügyre hivatkozva. A hármójuk macska-egér játéka pörgeti fel a filmet annyira a végére, hogy élvezhető legyen – még akkor is, ha a finálé a téren éppoly nevetséges, mint tulajdonképp önmagában az egész film.

Nem először írom, hogy a stílusok keverése közti arányt meglehetősen nehéz megtalálni, nehéz azon a határon egyensúlyozni, ami még kellő élményt nyújt mindenből. Itt a balfék Ray kalandjai, meg a sok duma miatt eléggé erős lett a vígjátéki érzés, ugyanakkor az utolsó harmad fogócskája és halálesetei az akciómozi és dráma felé tolják a történetet. Valahogy úgy éreztem, az egyik kiüti a másikat, nem tudtam komolyan venni a szereplők elvesztését, avagy azok fenyegettetését sem. A Ponyvaregényre hajazó hangulat megvolt ugyan, de a kép mégsem állt össze komplett egésszé: épp ezért számomra inkább csak egy jó dumával rendelkező vígjáték, ahol néhányan földbe harapnak…

A színészek viszont hibátlanok. Mindhárom főszereplőt bírom, miattuk is érdemes megnézni a filmet: Farell szerencsétlenkedése, Fieness őrültsége, Gleeson kimértsége együtt kellemes élmény. A törpére végig azt hittem, ő Lannister a Trónok Harcából, de tévedtem: Jordan Prentice viszonylag ismeretlenebb arc, én eddig még nem láttam egy filmjét sem, nem úgy mint ahogy Chloé megszemélyesítőjének, Clémence „Delacoure” Poésy kisasszonynak… Castingilag tehát nagyon rendben van, a helyszín, a festői Brüzs csodás, a zene is kimondottan tetszett, csupán azt kellett volna eldönteni, mit is akarnak magával a mozival kezdeni.

A DVD képe és hangja átlagos. Itt érdemes megjegyezni, hogy szerintem magyarul nagyobb élmény, a káromkodásunk választékossága simán veri az angolt. A lemezen található extrákhoz viszont csupán angol felirat választható, ami baj. Ha már egyszer van extra…

Teljes áron biztos, hogy nem kellene, de amennyiért én vettem, a téka kiárusításakor – no, annyiért megtartom.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 3. - 6:02
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
17.
Géppisztolyos prédikátor Machine Gun Preacher (2011)  
999 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2013. aug. 24. - 16:20
A vidám vasárnap és az afrikai árvák
Még ma sem tudom igazából eldönteni, hogy hova is tegyem ezt a mozit… egyrészről a témája (csak és kizárólag az afrikai vonal) miatt mindenképp becsülendő, torokszorítóan drámai film, míg a hitgyülis maszlaggal leöntött megtéréses témája miatt legszívesebben kidobnám a kukába … Napok óta egyre többet rágódok rajta, tetszik-e vagy sem. … de inkább nem. Vagy tán mégis?

A cím borzasztóan becsapó és hatásvadász, az alapján beülni rá/megnézni óriási hiba. A felütés viszont, az afrikai faluban a legjobb hasonló témájú mozik világába ránt be (akár Hotel Ruanda szinten), a brutalitással kevert dráma az elején rendesen felcsigázott. Hogy aztán utána Childers (Butler) karaktere totál leromboljon mindent. Számomra a teljes moziélményt, a moziban számára meg mindent maga körül. S itt jön az első és egyben legnagyobb problémám: mivelhogy ez egy életrajzi ihletésű filmnek lett beállítva, én ezt egyszerűen nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy van a Földön ekkora (az ekkorán van a hangsúly) balfék, totál drogos és alkoholista, motoros bűnöző – apropó: miért is van megint a motoros lét összekötve a bűnözéssel???? -, aki egy bizonyos esemény (őneki nem tökmindegy?) után anyuci unszolására megtalálja istent. Pontosabban az találja meg őt. Lószart mama…

Itt egyébként majdnem kikapcsoltam. Már Childers karakterénél mozgott a léc, utálom, ha egy főhős ennyire nemszeretem karakter, aki szándékosan arra játszik, hogy meggyűlöltesse magát velem. Annál csak azt utálom jobban, s találom hiteltelenebbnek, ha a rosszfiú különösebb ok nélkül jó útra tér, a hab a tortán meg az, ha egész oka a hit. Anyám... De oké, megtörtént. Amit Szudánban művel, az nagyon szép és jó, erős képek és jelenetek, valódi drámák – azonban ezek nagy része nem az újdonsült paphoz kapcsolódik. Childers tettei továbbra is bicskanyitogatóak – épeszű ember (épeszű moziban) ennyire nem éget fel mindent maga körül. Mondjuk, a médiából már ismerünk „sátáni megszállás” közben elkövetett gyilkosságokat, itt most „isteni megszállás” közben elkövetett család és egzisztencia lerombolást látunk. Akár igaz, akár nem, nekem az egész nem áll össze: amennyire propagandafilm az afrikai polgárháborúk véres következményeivel szemben (ami jó dolog), ugyanannyira propagandafilm a vallás mellett (ami meg nem teszik).

De az még mindig csak egy dolog, hogy nekem mi tetszik és mi nem. A film szerkezete, dramaturgiája a fenti példák miatt iszonyat hatásvadász. Az időbeni ugrások ugyanis azt eredményezték, hogy a Childres életéből kiemelt események lógnak a levegőben, megtörténnek ugyan, de nincs érzelmi motivációjuk. Valószínűleg az életben több hónap, esetleg év telt a két esemény között, ahol az ember megérlelte a döntését, személyisége fejlődik, míg eljut A pontból B pontba. A Prédikátorban viszont csak ugrálunk a főhős megmagyarázhatatlan tettei között, nem érezzük át döntései súlyát. Ez így hiteltelen, egy túlexponált élet-esszencia és úgy tűnik, mintha a való élet is ilyen lenne – pedig az sokkal simább mederben kellett, hogy folyjék…

Ami azonban vitán felül mindent vitt számomra, az az afrikai rész. Mindig is érdeklődéssel és szomorúsággal figyelem a hasonló témájú alkotásokat, s csak bízni tudok benne, hogy az ilyen mozik képesek megérinteni olyan embereket, csoportokat is, akik ténylegesen tehetnek valami az ügy érdekében. Ugyanakkor erősen elgondolkodtató az a tény is, hogy a jelenleg működő nemzetközi szervezetek mennyire is tehetetlenek egy hasonló szituban: a nemzetközi jog, meg holmi belső ügyek miatti töketlenkedések miatt milliók halnak meg és lesznek árvák. Ezt hozta az fene nagy demokrácia a világban… Persze könnyű itthonról, a biztonságos lakásból okosnak lenni, meg rácsodálkozni a Childers szerű fanatikusokra – ámde ha a világ igazán jól működne, akkor rájuk nem is lenne szükség. Akkor nem kellene filmet forgatni egy megtért drogosról, aki isteni sugallatra életét a fekete árváknak szenteli…

A DVD tisztességes darab. Kép, hang rendben s van két feliratos kisfilm is. Soha rosszabb vételt, pláne a mostani áron. Már akinek tetszik.

Most megint elbizonytalanodtam… tetszik, vagy nem?
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. szep. 3. - 6:02
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
18.
Boszorkányvadászok Hansel & Gretel: Witch Hunters (2013)  
1.290 Ft
Listaár: 3190 Ft (-60%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2013. aug. 11. - 17:48
Jancsi és Juliska
Pont múltkor elmélkedtem róla, mennyire nem értem saját magam sem, nevezetesen mi alapján válik egy teljesen nyilvánvalóan ökörség fogyaszthatóvá vagy nézhetetlenné számomra… A Boszorkányvadászok meglepő módon az előbbi kategóriában landolt, pedig a hasonlóan kifordított mesevilág már képen törölt párszor – no meg a nézés körülményei sem voltak ideálisak. Egy szó, mint száz: ugyan senki ne rohanjon írásom után megvenni ezt a filmet, de aki egy könnyed nyári szórakoztatásra vágyik, nyugodtan megnézheti.

Ugyebár ez egy továbbgondolt Jancsi és Juliska mese – divatosabb szóhasználattal rebootolt történet. Ott kezdődik, ahol az origi mesének vége lett, a mézeskalács házban (e tekintetben az új Robin Hoodhoz tudom hasonlítani, ami szintén egy klasszikus történet kibővítése/átértelmezése lett), ahol is az ifjú testvérpár tűzbe dobja a banyát. Kimondottan jó lett ez a rész, olyan gyerekesen darkos, a csodás, színes mesebeli képek elhagyásával és a bunyóval pedig földhöz ragadottabb. Felütésnek kiváló, valahol megadja az egész mozi hangulatát, nagyjából megmutatja, mire is lehet számítani tőle. Nekem tetszett, szerintem igazából itt sok minden eldől a későbbi események befogadásával kapcsoltban – ugyanis később a film konzekvensen hozza azt a szintet, amit a nyitányban ígért…

Sokan a Van Helsinghez hasonlítják, nekem inkább a Grimm ugrott be. No persze arról le kell hámozni Gilliam szürreális látásmódját, de az egész hangulat, a környezet, a háttértabló arra emlékeztet. A testvérpár „felnőtt” korában – a gyerekkori trauma feldolgozásaként, egyfajta Odaát módon - boszikra vadászik, s bármilyen sablonos és klisékre épülő módon terelgeti a forgatókönyv Jánost és Juliskát, az egész valahogy iszonyat szórakoztató. Jók az akciójelenetek, jó a környezet, jók a néha elsütött poénok (a troll vs bíró az nagyon tetszett) és az érintőlegesen meglebegtetett szerelmi szálak sem voltak fájdalmasak. Sőt, még egy pici kis csavar is belefér, amin ha nem is esett le az állam, kedvesen megmosolyogtatott. Ha nem tudnám, mi is ennek a sztorinak az eleje, pontosabban a világirodalmi kötődése, talán még jobban tetszene: egy nagyszerű mese/fantasynak gondolnám, ahol a söprűn röpködő banyák és a varázslatok semmivel nem fájdalmasabbak egy bizonyos szemüveges varázslótanonc kalandjainál. Ugyanakkor az eredeti sztori továbbírásával nem érzem kiheréltnek az egészet, nem úgy, mint némely más hasonló filmnél, a hollywoodi szórakoztatás átsegített az egyszerű történeten, a suta jeleneteken, a gyakorlatilag sérülésbiztos – a’ la Tom és Jerry – főhősökön.

A mozi legeslegnagyobb hibája ugyanakkor az számomra, hogy igazából nem tudom hova tenni: az egy meztelen női feneket, meg a néha arcunkba robbanó emberi testrészeket leszámítva egy családi mozinak kellene lennie, de vagy a készítők nem tudták eldönteni mit is akarnak, vagy csak szimplán tágítják a családi mozi határait, de így eléggé felemás lett: talán egyértelműbb látásmóddal és képi világgal szélesebb közönsége lehetne. A színészek nagyon renden vannak – én bírom Rennert, inkább János legyen, mint Cross -, Jane az X-menből kellemes meglepetés, a szőke csaj feneke kiváló, Gemma Artertont meg ugyebár nem kell magyarázni… Sőt, feltűnik az a Peter Stormare is, akit a Szökés óta különösen kedvelek és zseniális karakterszínész.

Meglepetésemre tehát működik az egész, én jól éreztem magam rajta. A mai problémákkal teli világban meg ez már elég is.
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. aug. 14. - 6:55
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 8.7/10 volt.
19.
Hitchcock Hitchcock (xphitch) (2012)  
990 Ft
Listaár: 3190 Ft (-69%)

Kosárba teszem

A beszerzés bizonytalan


R2-D2
értékelése:
2013. jún. 25. - 17:34
The master of suspense
Nem tudom, egy ilyen életrajzi filmnek, ami csupán a címszereplő egy életszakaszát eleveníti fel, mennyire kell hűen követni a valóságot, mennyi lehet benn a művészi szabadságként aposztrofálható eltérés, de aki nem ismeri tényszerűen Hitchcock életrajzát, valamint a Psycho születésének körülményeit, annak ez a mozi kiváló szórakoztatást fog nyújtani. Jelesül nekem is, én a film közben tényként kezeltem, hogy ez így történt – s utánanézve kicsit a neten nem is járt messze a mozi a valóságtól…

Az utóbbi években az Akadémia szobrocskákkal díjazta a filmkészítésnek emléket állító műveket, hol megérdemelten, hol szerintem érdemtelenül. A Hitchcock tökéletesen beleillik ebbe a sorba, a fenti motivációt figyelembe véve és ismerve a konkurenciát, akár díjakat is érdemelne, ha másért nem is, legalább Anthony Hopkins játékáért. Ez a film ismét csak a MOZI intézményének állít emléket, azon belül is a filmtörténelem egyik kultikus alkotásának, a Psycho készítésének. Teszi ezt úgy, hogy e köré a téma köré szépen körbeépíti a rendező figuráját, annak magánéletét, illetve adott magánéleti válságát. Nekem – aki egyébként is rajong a filmkészítés kulisszatitkaiért - ugyanakkor ez kevésbé lett életrajzi film, inkább egy jól megkomponált werkfilm, egy játékfilmmé bővített dokumentumfilm, ami kiválóan mutatja a be az ’59-ben forradalmi eszközöket felvonultató horrorfilm születésének nehézségeit.

Nagyon tetszett az egész, a szereplőválogatás, a forgatások, a harc a stúdióval és a cenzúrával (hogy miért nem lehetett egy filmben WC-csésze, azt ma sem értem), Hitch és Alma utómunkái, valamint a mozis fogadtatás. Ha csupán ennyi lett volna az egész, már akkor is bejött volna, de a rendező házasságának icipici válsága, annak beemelése a sztoriba igazi mélységet adott a filmnek. Nem tudom, ez így volt-e, nem tudom, mit szólna ehhez a feleség és Hitch maga, de itt kiválóan működött: a bukás kérdésessége miatt kialakult stressz, az ebből eredő zaklatottság és idegeskedés, a valós és vélt sérelmek felerősítése nagyon jó lett. A kezdeti kifejezetten élvezetes poénos civakodásból elmérgesedő házastársi viszony korrekt filmes alap, erre ráépülve a forgatás a hab a tortán. A habos tortán a gyertya - de inkább a tűzijáték - pedig a két főszereplő színész, Helen Miller és Anthony Hopkins játéka…

Nekem különösen utóbbi tetszett, egyszerűen zseniálisan hozza azt a képet, ami az emberben Hitchcockról kialakult. A hatalmas pocak, a mozgás, a megjelenés, a végsőkig megidézett hanghordozás és szöveg szinte egyé teszi a színészt a karakterrel. Hopkins papa ezzel újabb tanúbizonyságát adta kivételes képességeinek – ha jól belegondolok, nem is tudnám mással elképzelni eme szerepet. Helen Miller nem kevésbé zseniális alakításában ugyanakkor feltárul a nő, Alma karaktere – hisz jól tudjuk, minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Nos, itt most megtudhatjuk, ki is ez a nő, ki volt az, aki nélkül a Psycho nem lenne ott, ahol van, ki is volt az, aki iránytű volt a rendező életében. A sokat emlegetett kémia jól működött a két idősödő sztár között, s bár ez egyértelműen az ő filmjük, nem mehetünk el szó nélkül az Anthony Perkinst megidéző James D’Arcy illetve a Janet Leightet megidéző Scarlett Johansson mellett sem. Telitalálat mindkét szereplő.

Mint ahogy telitalálatok azok az okosan elrejtett és adagolt Hitchcockos mondatok, utalások, jellemek, amik közben elhangzanak a filmben. Gondolok itt a szőke nős mániára, a „master of suspense” bélyegre, stb… Mosolyogva éltem át ezeket a poénokat, érezve azt a maximális tiszteletet, ami szinte körbelengi az egész filmet.

A DVD képe számomra rendben, mind a magyar, mind az angol hangsáv szépen szól. Javallott mégiscsak eredetiben nézni, ugyanis Hopkins hangutánzása feledhetetlen élmény (akárcsak a Király beszédében Timoty Spall Churchill utánzása). A feliratos extratartalom ígéretes, majd a saját példányomon meg is lesem, ugyanakkor úgy gondolom, ebből a filmből is bőven elég a DVD változat, a kék lemez induló árát nem éri meg.

Kosárba!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 30. - 20:30
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 9/10 volt.
20.
Született július negyedikén Born on the Fourth of July (1989)  
999 Ft
Listaár: 4290 Ft (-77%)

Kosárba teszem

RAKTÁRON


R2-D2
értékelése:
2005. feb. 21. - 21:07
Azt írtátok, hogy hiánypótló film. Valóban az. Egy zseniális dráma, s bár elég rég láttam, a film alaphangulatát nem tompította az ido. Nagyon megrázó és helyenként elég kemény. Olyan Oliver Stone-os..
A lemez képe szerintem hibátlan, szemcsét, fehér pöttyöket nem találtam rajta. A hangról annyit, hogy a magyar szinkron elsosorban Tom Cruise hangjánál egyszeruen élvezhetetlen. Kb 10 perc után át is kapcsoltam DTS-re. Különösebb bajom nem volt vele, bár nem olyan telt a térhangzás, mint egy mai produkciónál. Picit üres, pont mint a Szakasznál és a Háború áldozatainál. De teljesen élvezheto, csak csodát nem kell várni. Az extrákról sok jót nem tudok elmondani, kb fél órás interjúcsokor a rendezovel, a foszereplovel meg a sztori ihletojével. Magyar felirat nuku, megint csak a sok északi nyelv. No meg angol. Az ára nagyon baráti. Gyujteménybe való!
Kritika elbírálásának dátuma: 2013. jún. 18. - 7:35
A kritikát eddig 3 értékelő bírálta, az átlagos osztályzat 5/10 volt.
<<< első oldal
< előző 1 2 3 4 5 6 7 következő >
DVD
Ingyenes szállítás
Etalon
 

Az oldalon feltüntetett termékképek csupán illusztrációs célt szolgálnak. A valódi termékek megjelenése esetenként eltérhet a képen látottaktól!
Tel.: 06/1-41-31-555 | © Xpress.hu 1999-2014. Minden jog fenntartva.
T: T: