Nem igazán értem a film besorolását a romantikus kategóriába mivel nem sok romantikus jelenetet tartalmaz a film viszont annál több drámai és megható momentumot tehát inkább dráma kategóriába sorolnám az alkotást. Azt sem tudom megérteni hogy hogy hagyhatták ki a zseniális Robin Williams nevét a szereplölistából hiszen még ha egy kisebb mellékszerepben is de szerepel a filmben, ez felfoghatatlan számomra! Ezektöl a kisebb hibáktól eltekintve csodálatos, megható és tanulságos alkotás mindenkinek meleg szivvel ajánlom a karácsonyi ünnepekre.

Elég szokatlan stílusú karácsonyi film a Noel. Nehezen tudnám azt mondani rá, hogy szívmelengeto, mert miután 70 percig a karakterek térdig gázoltak a magányban, a hepiend (bármennyire megható is az) csak afféle kötelezoen letudandó sablonnak tunt. Mégis... éppen ezért a sok bohókás-kacarászós film között üdíto egy ilyen érdekesebb darab, mely mélyebb rétegeiben fejtegeti a "Karácsony szellemiségét". A szereplok nagyon jól illenek a koncepcióba, részemrol a kórházas srácot emelném ki. Talán a kissé túleroltetett és tolakodó "langyos" beszólások voltak egyedül zavaróak.
Amiért viszont egy rossz szavam sem lehet a filmre, azok a színészek, és ezzel szerintem mindenki így lesz, aki végignéz a stáblistán. A rendezo személye pedig külön meglepetés, bizonyítva, hogy a skatulyái ellenére nem csak a "Maffiózó 1." szerepe osztható rá.
Röviden: Nézopont kérdése, hogy egy, a magányosokat, önmagukban bizonytalanokat, kétségek között örlodoket bemutató karácsonyi filmet egyedinek vagy riasztónak tartson valaki. Ez a 96 perc nem a színes izzók fényében elkortyolgatott bögre kakaó hangulatát adja a nézonek, hanem a téli napsugárét, aminek fénye a majdani olvadás reményét hozva megtörik a jégcsapokon.

Sikerült megnéznem végre. Nos, a film, mely Karácsony idején játszódik minden szempontból megható. A 40-es éveiben járó Rose, aki nem találja a helyét, Mikey, aki eroszakos féltékenysége miatt látszólag elveszíti élete szerelmét, Artie, aki kétségbeesetten keresi Karácsonykor másokban, elhunyt feleségét.

Látszólag nagyon különbözo emberekrol van szó, de valami közös bennük. Mindenki szeretné végre megtalálni lelki békéjét, szeretne tiszta szívbol szeretni, szeretne megbocsájtani, és szeretné elmondani másnak, hogy mennyire szereti. Igazán szívszorító képsorok és dialógusok jellemzik a filmet, mely tényleg megható.

Így Karácsony tájékán a film megnézésével talán rájön az ember, hogy nem az ajándék a legfontosabb, hogy az aprónak tuno dolgok, olykor sokkal többet érnek, mint akármilyen ajándék. Egy kedves szó, egy jó beszélgetés, vagy egy kedves emlék. Ezek a dolgok százszor többet érnek, mint bármilyen ajándék.
A film jó, sokatmondó, kellemes és árad belole a nyugodtság. Bátran ajánlom minden olyan nézonek, akinek elege van az állandó, folytonos, rohanó életbol és szeretné életét kicsit más megvilágításból is megtekinteni.

Az Angyali meló forgatókönyvírójának történetét az egykor ajtónállóból lett színész, Chazz Palminteri vitte vászonra, akinek ez volt elso mozifilmes rendezése. Bár az alkotás TV-filmes megoldásokban és hatásvadász jelenetekben egyaránt gazdag, mégsem véletlen, hogy a mozipénztáraknál jól csengo nevek sora mondott igent a felkérésre! (Az eros gárdában bármilyen filmtípust kedvelo talál ismeros nevet!)

A kiszámíthatónak tuno helyzetek váratlan fordulatokat vesznek, s a tanulságok sora valódi ajándék lehet a nézonek. Nem csak karácsonykor…