Az igazságot akarom hallani!!
„ Ki a fasz ez a William T. Santiago közlegény??”
William T. Santiago amerikai tengerészgyalogos közlegény, aki a Guantánamói katonai támaszponton szolgál, s „mindenkit levelekkel bombáz, hogy kieszközölje az áthelyezését”. A tábor parancsnoka szerint azonban „a srác függelemsértést követett el és bemártotta egysége egyik tagját, nem beszélve arról, hogy amerikai tengerészgyalogos és nem tud elfutni innen idáig, anélkül, hogy össze ne essen, mert nem bírja a hőséget” – nos, ez történetünk kiindulópontja. William T. Santiago közlegény az áldozat, aki egy balszerencsés megrendszabályozás következtében meghal, gyilkosai pedig bíróság elé kerülnek. A 90-es évek egyik legjobb filmje erről a tárgyalásról szól…
„-Tom!
-Igen, uram!
- Hívja föl nekem az Elnököt jó? Feladjuk pozíciónkat Kubában!
- Igen uram!
- Egy pillanat, Tom! Ne hívja föl az Elnököt, talán jobb lesz, ha még gondolkodunk rajta egy keveset…”
Nathan Jesupp ezredes (Jack Nicholson), a bázis parancsnoka. Az atyaúristen, akinek szava szent és sérthetetlen. Kissé pszichopata katona, aki szerint a gyenge tengerészgyalogos nem áthelyezést, hanem nevelést és büntetést érdemel. Az egész film kulcsfigurája, a legjobb és legtartalmasabb dialógusok szócsöve. Sőt, bár a filmet Tom Cruise filmjének tartják, mégis Jesupp figurája az, ami végérvényesen maradandóvá tette. Nicholson tolmácsolásában..
„-És mi a szabály?
-Osztag, hadtest, isten, haza!
-Hogy mondta?
-Osztag, hadtest, isten, haza! Uram!...
…Nálunk ez a törvény, uram!”
Harold W. Dawson tizedes és Louden Downey közlegény – a tettesek. A két katona, akit az Egyesült Államok kormány emberöléssel gyanúsít. A két katona, aki parancsot teljesítve csupán meg akarja borotválni társukat, de az belehal. A két katona, aki meg van győződve róla, hogy semmi rosszat nem tett. Érdekesség, hogy Dawson, a néger srác a totál amatőr színész, ad hoc került be a filmbe, a rendező feleségének rokonságából…
„-Kendrick hadnagy, úgy hiszi, Santiagót meggyilkolták?
-Kapitány, én Istenben hiszek, meg Jézus Krisztusban és mert így van, csak annyit mondhatok, Santiago közlegény meghalt, s ez tragédia. Azért halt meg, mert nem tartotta be a szabályokat. És Isten tudta ezt”
Jonathan Kendrick hadnagy (Kiefer Sutherland), a tipikus törtető, paraszt tiszt. Kegyetlen, érzéketlen állat, aki valami korcsosult módon bújik Isten meg Jesupp ezredes mögé. A megrendszabályozás közvetlen elrendelője, az ezredes csicskája. A Flatliners után Kiefer újabb tündöklése, ifjúkori színész pályafutásának egyik csúcsa. Mikor még nem az alkohol volt az élete…
„-Tudja, most jut eszembe. Ő a rangidős, Danny!
… Nincs a világon annál kéjesebb dolog édes uraim, mint egy nő, akinek reggel szalutálnunk kell. Azt mondom, léptessék elő mind, mert ez az igazság. Ha az embert sosem szopta le a felettese, higgye el, a legnagyobb élményt hagyta ki életében.”
A nő, JoAnne Galloway kapitány (Demi Moore). A bírósági tárgyaláson az ügyvédi triumvirátus egyik tagja, lényegesen tehetségtelenebb és ügyetlenebb, mint ifjú társa, de a történet motorja egyben: nagy szerencsére a love story mellőzésével, egyfajta múzsaként sikerül Dannyt a film végére oda juttatni, ahova való. A tárgyalóterembe. Nem mellesleg Demi gyönyörű, s az ő karrierjének is egyik legjobb és legfontosabb alakítása.
„- Csak egy valamit kérek. Hogy álljon elém abban a fehér, buziknak való egyenruhában és a Harvardon tanult kibaszott jólneveltségével beszéljen velem. Kérje tőlem szépen!!!”
A fehér egyenruhás Daniel Kaffee hadnagy (Tom Cruise), a védő, akinek gondjaira bízták a két srácot. A védő, akinek fel kellene mentenie a két vádlottat. A védő, aki halott apja nyomdokain járva, egészen a film végéig keresi önmagát. A fiú, aki kilépve apja árnyékából, saját kezébe veszi sorsát – ami a filmtörténelem egyik legjobb bírósági tárgyalásában teljesedik ki.
Mellesleg a fenti két idézet Jesupp szájából a film második legjobb jelenetében. Az a kerekasztal az ebéddel Guantánamóban egyszerűen zseniális. Minden tekintetben. S csak azért a második, mert a legjobb a film utolsó húsz perce, a tárgyalótermi dráma és dialógus Jesupp és Daniel között. A Becsületbeli ügy, sőt az egész évtized legjobb dumája, Nicholson sziporkázó előadásában. Minden mondata, gesztusa kincs, hozzá mérhetőt ritkán hall és lát az ember. Amúgy is, az egész film kibaszottul erős szövegben. Tulajdonképp egy jól sikerült színházi átirat, aminek állítólag egy majdnem halálos kimenetelű megrendszabályozás volt az alapja. Kegyetlen jól megírt forgatókönyv, minimális gyártási költséggel. Egy egészen parádés színészgárda – itt kell megemlítenem még Kevin Bacont is, aki szintén pályájának csúcsán volt – egészen parádés alakításokkal. Nem hiába, ha valami jól meg van írva, előadni is könnyebb. De nem kisebb a rendező, Rob Reiner érdeme sem, aki a Tortúra után ismét jó érzékkel nyúlt egy kiváló alapanyaghoz. Mondom mindezt annak ellenére, hogy a sokadszor bevágott Dicsőség-szobor és az egész film patriotizmusa néhány néző számára idegesítő lehet….
Az idézetáradatot órákig lehetne még folytatni, különösen a tárgyalással, de inkább nem teszem. Remélem, aki nem látta még – van ilyen??? – annak kedvet csináltam hozzá, aki viszont rég látta, az gyorsan nézze újra. Ja, még valami. Ritkán, nagyon ritkán ragaszkodom egy film szinkronjához, de itt ez történt: a magyar szöveg jobb, mint az eredeti, különösen Nicholson esetében.
Szerencsére a BD-re is az eredeti magyar szinkron került, 5.1-ben. Meglepően jól szól, nagyon jó vele a film. Az angol PCM más dimenzió, effekt híján nagy durranásra nem kell számítani, viszont a zene, a párbeszédek annyira tisztán és életszerűen szólnak, hogy élmény volt belehallgatni. Ráadásul sokszor teljesen más a csatornák elosztása, mint a magyarban. A kép gyönyörű, szépen felújított. Az extrákon sajnos nincs magyar felirat, pedig a 34 perces interjúfilm érdekes, mint ahogy a forgatókönyvíróval készített 13 perces riport is. Egyedül Nicholson nem tűnik fel benne – igazából nem értem, miért nem..
A 90-es évek egyik (szerencsére több is volt) kiemelkedő alkotása.
Kosárba!!!
William T. Santiago amerikai tengerészgyalogos közlegény, aki a Guantánamói katonai támaszponton szolgál, s „mindenkit levelekkel bombáz, hogy kieszközölje az áthelyezését”. A tábor parancsnoka szerint azonban „a srác függelemsértést követett el és bemártotta egysége egyik tagját, nem beszélve arról, hogy amerikai tengerészgyalogos és nem tud elfutni innen idáig, anélkül, hogy össze ne essen, mert nem bírja a hőséget” – nos, ez történetünk kiindulópontja. William T. Santiago közlegény az áldozat, aki egy balszerencsés megrendszabályozás következtében meghal, gyilkosai pedig bíróság elé kerülnek. A 90-es évek egyik legjobb filmje erről a tárgyalásról szól…
„-Tom!
-Igen, uram!
- Hívja föl nekem az Elnököt jó? Feladjuk pozíciónkat Kubában!
- Igen uram!
- Egy pillanat, Tom! Ne hívja föl az Elnököt, talán jobb lesz, ha még gondolkodunk rajta egy keveset…”
Nathan Jesupp ezredes (Jack Nicholson), a bázis parancsnoka. Az atyaúristen, akinek szava szent és sérthetetlen. Kissé pszichopata katona, aki szerint a gyenge tengerészgyalogos nem áthelyezést, hanem nevelést és büntetést érdemel. Az egész film kulcsfigurája, a legjobb és legtartalmasabb dialógusok szócsöve. Sőt, bár a filmet Tom Cruise filmjének tartják, mégis Jesupp figurája az, ami végérvényesen maradandóvá tette. Nicholson tolmácsolásában..
„-És mi a szabály?
-Osztag, hadtest, isten, haza!
-Hogy mondta?
-Osztag, hadtest, isten, haza! Uram!...
…Nálunk ez a törvény, uram!”
Harold W. Dawson tizedes és Louden Downey közlegény – a tettesek. A két katona, akit az Egyesült Államok kormány emberöléssel gyanúsít. A két katona, aki parancsot teljesítve csupán meg akarja borotválni társukat, de az belehal. A két katona, aki meg van győződve róla, hogy semmi rosszat nem tett. Érdekesség, hogy Dawson, a néger srác a totál amatőr színész, ad hoc került be a filmbe, a rendező feleségének rokonságából…
„-Kendrick hadnagy, úgy hiszi, Santiagót meggyilkolták?
-Kapitány, én Istenben hiszek, meg Jézus Krisztusban és mert így van, csak annyit mondhatok, Santiago közlegény meghalt, s ez tragédia. Azért halt meg, mert nem tartotta be a szabályokat. És Isten tudta ezt”
Jonathan Kendrick hadnagy (Kiefer Sutherland), a tipikus törtető, paraszt tiszt. Kegyetlen, érzéketlen állat, aki valami korcsosult módon bújik Isten meg Jesupp ezredes mögé. A megrendszabályozás közvetlen elrendelője, az ezredes csicskája. A Flatliners után Kiefer újabb tündöklése, ifjúkori színész pályafutásának egyik csúcsa. Mikor még nem az alkohol volt az élete…
„-Tudja, most jut eszembe. Ő a rangidős, Danny!
… Nincs a világon annál kéjesebb dolog édes uraim, mint egy nő, akinek reggel szalutálnunk kell. Azt mondom, léptessék elő mind, mert ez az igazság. Ha az embert sosem szopta le a felettese, higgye el, a legnagyobb élményt hagyta ki életében.”
A nő, JoAnne Galloway kapitány (Demi Moore). A bírósági tárgyaláson az ügyvédi triumvirátus egyik tagja, lényegesen tehetségtelenebb és ügyetlenebb, mint ifjú társa, de a történet motorja egyben: nagy szerencsére a love story mellőzésével, egyfajta múzsaként sikerül Dannyt a film végére oda juttatni, ahova való. A tárgyalóterembe. Nem mellesleg Demi gyönyörű, s az ő karrierjének is egyik legjobb és legfontosabb alakítása.
„- Csak egy valamit kérek. Hogy álljon elém abban a fehér, buziknak való egyenruhában és a Harvardon tanult kibaszott jólneveltségével beszéljen velem. Kérje tőlem szépen!!!”
A fehér egyenruhás Daniel Kaffee hadnagy (Tom Cruise), a védő, akinek gondjaira bízták a két srácot. A védő, akinek fel kellene mentenie a két vádlottat. A védő, aki halott apja nyomdokain járva, egészen a film végéig keresi önmagát. A fiú, aki kilépve apja árnyékából, saját kezébe veszi sorsát – ami a filmtörténelem egyik legjobb bírósági tárgyalásában teljesedik ki.
Mellesleg a fenti két idézet Jesupp szájából a film második legjobb jelenetében. Az a kerekasztal az ebéddel Guantánamóban egyszerűen zseniális. Minden tekintetben. S csak azért a második, mert a legjobb a film utolsó húsz perce, a tárgyalótermi dráma és dialógus Jesupp és Daniel között. A Becsületbeli ügy, sőt az egész évtized legjobb dumája, Nicholson sziporkázó előadásában. Minden mondata, gesztusa kincs, hozzá mérhetőt ritkán hall és lát az ember. Amúgy is, az egész film kibaszottul erős szövegben. Tulajdonképp egy jól sikerült színházi átirat, aminek állítólag egy majdnem halálos kimenetelű megrendszabályozás volt az alapja. Kegyetlen jól megírt forgatókönyv, minimális gyártási költséggel. Egy egészen parádés színészgárda – itt kell megemlítenem még Kevin Bacont is, aki szintén pályájának csúcsán volt – egészen parádés alakításokkal. Nem hiába, ha valami jól meg van írva, előadni is könnyebb. De nem kisebb a rendező, Rob Reiner érdeme sem, aki a Tortúra után ismét jó érzékkel nyúlt egy kiváló alapanyaghoz. Mondom mindezt annak ellenére, hogy a sokadszor bevágott Dicsőség-szobor és az egész film patriotizmusa néhány néző számára idegesítő lehet….
Az idézetáradatot órákig lehetne még folytatni, különösen a tárgyalással, de inkább nem teszem. Remélem, aki nem látta még – van ilyen??? – annak kedvet csináltam hozzá, aki viszont rég látta, az gyorsan nézze újra. Ja, még valami. Ritkán, nagyon ritkán ragaszkodom egy film szinkronjához, de itt ez történt: a magyar szöveg jobb, mint az eredeti, különösen Nicholson esetében.
Szerencsére a BD-re is az eredeti magyar szinkron került, 5.1-ben. Meglepően jól szól, nagyon jó vele a film. Az angol PCM más dimenzió, effekt híján nagy durranásra nem kell számítani, viszont a zene, a párbeszédek annyira tisztán és életszerűen szólnak, hogy élmény volt belehallgatni. Ráadásul sokszor teljesen más a csatornák elosztása, mint a magyarban. A kép gyönyörű, szépen felújított. Az extrákon sajnos nincs magyar felirat, pedig a 34 perces interjúfilm érdekes, mint ahogy a forgatókönyvíróval készített 13 perces riport is. Egyedül Nicholson nem tűnik fel benne – igazából nem értem, miért nem..
A 90-es évek egyik (szerencsére több is volt) kiemelkedő alkotása.
Kosárba!!!
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
Egy becsületbeli ügy egy becsületbeli kiadással igy lehetne röviden jellemezni ezt a valóban ritkaságnak számitó tökéletes BluRay kiadványt. A filmre egy rossz szavunk nem lehet viszont dicséretböl szinte nem is lehet eleget felsorolni, hibátlan, tökéletes mestermü és nagybetüs ALAPMÜ abból a kiváló kilencvenes évekböl ami minden idök legemlékezetesebb és legjobb filmtermését hozta. A szereposztás briliáns Tom Cruise és Jack Nicholson életük egyik legjobb alakitását nyújtják köszönhetöen a preciz pontossággal és lendülettel megirt szövegnek, persze a kiváló magyar szinkron is elsö osztályúra és felejthetetlenre sikerült és végre egy ilyen tökéletes eredeti szinkron került egy klasszikus filmre BluRay lemezen ezért is számit ritkaságnak sajnos. Szóval az ilyen és néhány ehhez hasonló példaértékü kiadványok miatt is érdemes karácsonyra BluRay lejátszót kérni akinek még nincs, de bárkitöl is kérünk..."CSAK KÉRJÜK TÖLE SZÉPEN!!"
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)
A film maga nagyon jó, remek bírósági film benne minden csavarral, ami az ilyen filmekben lenni szokott.
A kép nagyon szép, éles, ahogy az elvárható, a hang is 5.1-es (bár ez a film nem igényli feltétlenül a csúcshangzást) és még magyar is van (na persze a régi szinkron).
Nem feltétlenül ez az a film, aminek égeto szüksége volt, hogy Blu-rayen is megjelenjen, de ha már megjelent, örüljünk neki.
A kép nagyon szép, éles, ahogy az elvárható, a hang is 5.1-es (bár ez a film nem igényli feltétlenül a csúcshangzást) és még magyar is van (na persze a régi szinkron).
Nem feltétlenül ez az a film, aminek égeto szüksége volt, hogy Blu-rayen is megjelenjen, de ha már megjelent, örüljünk neki.
Hasznosnak ítélted a kritikát? (0/0)