Spoiler lehetséges....
Sejtetve olykor többet mondhatunk, mint a tények zabolátlan árasztásával. Shyamalan mindig titokzatos ködbe burkolta figuráit, teret engedve a néző fantáziájának és személyes emlékeinek, rémeinek. Nincs mese, a rendező sosem adta filmjeinek megfejtését könnyen, szellemi rágásra próbálta kényszeríteni nézőit, az ok és okozati összefüggések feltárására. Ám, lehet, hogy éppen ezzel követett el hibát, mivel más lett a trend, manapság inkább fogyasztásra készre gyúrják a filmeket, hasonlóan a gyorséttermek tartalmatlan és egészségtelen ételeihez. Ez nem igazán kedvez a Shyamalanhoz hasonló rendezőknek, most is többen követeltek választ a filmtől (itt is, máshol is), amit nem igazán értek, talán, végül a növényeknek szörnyeteggé változva kellett volna kardot ragadniuk? Akkor a válasz egyértelmű lenne? Pedig, a film nagyszerűen érzékelteti a fenyegető veszélyt, meghökkentő látomást rajzol a természet és az ember között kialakult ellentétről. A vadmacska támad és harap veszélyt érezve, a növények egészen más választ adnak a filmben az emberiség nemtörődöm és pusztító tevékenységére, a korábban említett kard helyett saját természetes fegyverével számol le fenyegetőjével. Ennél szebb és egyértelműbb szimbolikával nehéz mesélni, mert Shyamalan általában azt teszi egyéni és csak rá jellemző filmes eszközeivel. Tulajdonképpen első filmje óta ugyanazokat használja, mesterien. Csak egyvalamit felejtett el szegény. Manapság, a késztermékek korában, mikor semmi sem ösztökéli az embert gondolkodásra, populáris témái ellenére rétegfilm rendező lett. Gondolom, nem így akarta, de így lett. Gondolkodás és fantázia nélkül filmjei fogyaszthatatlanok, csakhogy ezekből manapság nagy a hiány, ezért olvasnak kevesen verseket is. Gondolkodás és fantázia nélkül, valamint a befogadás igénye nélkül a líra is élvezhetetlen.