Ahhoz képest, hogy a borító és a maszkos koncepció mennyire bíztató volt, csak egy sikítozós-menekülos, céltalan sablonhalmaz a Hívatlanok. A bevezetés a drámai szállal és az elso kopogásokkal még kifejezetten jó (különösen idegborzoló feszültséget teremt a Tamara-jelenet), aztán a közepe egy lapos picsahorror (felbukkanok-baltátlóbálok-eltunök + visítok-futok-megbotlok-bicegek-elbújok), a vége pedig már majdnem mesei ("még ma is élnek, ha meg nem haltak; holnap legyenek a ti vendégeitek"). Ráadásul következetlen és értelmetlen jelenetekkel szórták tele az írók, már-már a "röhejes" és a "kíntól-arclekaparós" szinten. A történet ürességén túl a színészek sem brillíroznak, Liv Tyler és Scott Speedman játéka is stílusidegen. Gyenge.